ISTVÁN BARÁTOMMAL NŐTINCSEN

Az év utolsó autós kirándulására mentünk István barátommal. Nőtincs volt az úti célunk. Az enyhe eső és vizes időjárás ellenére jól éreztük magunkat.

Világom valós központjában illetve a lakásban nagy munkák zajlanak és jelenleg minden a feje tetején áll. A szobám is olyan jelenleg, mint egy háborús csatatér. Radiátorokat építenek be nálunk és nálam is lesz egy. Mellette a szobám hamarosan új színt, elrendezést is kap majd. Pár napon belül elkészül minden. A jelenlegi napok nehezek, de a végeredmény annál jobb lesz. Jó hogy ebből az őrültekházából el tudtam kicsit szökni. Október 5-én reggel 10-kor már a nagymarosi vonaton ültem, totál álmosan, mivel nem alszom sajnos jól. Szerencsére hamar felébredtem és ugyan a vonat 10 perccel később indult csak, de 11-re Nagymaroson voltam. Az eső szemerkélt. A vonat ablakából néztem a hegyeket és köd fedte a tetejüket. István az állomáson várt és gyorsan autóba ültünk. Útközben megálltunk egy óriási termőföld mellett ahol láthatóan már arattak.

Csodálatos volt a kilátás és panorámaképet is csináltam a telefonommal. Nem érdekelt, hogy esett kicsit az eső, a kép fontosabb volt.

Istvánnal visszaszálltunk az autóba, majd egy tóhoz hajtottunk. Halott volt a táj. Látszott, hogy nincs már szezon. Az eső egyre jobban rákezdett, az ég csodálatosan szürke volt és a tónál fodrozódott a víz.

Egy kis étterembe mentünk, hogy ebédeljünk. Csak pizzát lehetett enni. Egy órát kellett várnunk a rendelésünkre. A kis étterem picit bizarr volt és 3 nagy asztalból állt. Megjelent egy család, majd egy kisgyerek a nagyszüleivel. Ők is ott ettek. István szalámisat, én pipi pizzát rendeltem. 40 centiset. Nagyon finom volt! Azért esett erre a pizzára a választásom, mert tejfölös fokhagymás alapú, csirkemelles és kukoricás volt. Abban reménykedtem, hogy az egykori Pink Cadillac pizza ízét kapom vissza, amit nagyon szerettem, de sajnos nem így lett. A 40 centis pizza viszont isteni volt! Istvánnal még ott időztünk egy kicsit, majd elmentünk felmérni a helyszínt közelebbről. Körbejártuk a tavat és a környéket. Találtam egy nagy kagylót, amelyet gondosan eltettem, majd szedtem aprócska tobozokat, hogy az őszi dekorációmhoz felhasználhassam. Ezeket majd karácsony előtt befújom arany és ezüst sprayjel.

Az eső néha elállt, néha ismét újrakezdte. A nőtincsi tó hatalmas volt. István barátommal találtunk egy kissé veszélyes átkelőt, amelyen keresztülmentünk. Videóra fel is vettem ezt a részt:

Épségben a tó túloldalára érkeztünk, majd egy újabb termőföldhöz érkeztünk. Napraforgók voltak ott korábban. Most aratták le őket. Számos napraforgó volt a földön. Biztos a közelgő fagy miatt történhetett az aratás.

Istvánnal ezután elautóztunk egy lovardába, de kicsit eltévedtünk előtte. Szerencsére rátaláltunk a szintén szellemvároshoz hasonló vidámparkos lovardára, amely nyitva volt és még fizetni sem kellett. Beléptünk és szétnéztünk. Valóságos mesebirodalomba tévedtünk!

Találtunk egy istállót ahol lovakat is láttunk. Ott figyeltek minket. Nagyon aranyosak voltak. Ezután mentünk tovább az autóval és egy dombra hajtottunk. Onnan remek kilátás nyílt a környékre.

A dombról lesétáltunk vissza a kis étterembe hogy István egy kávét igyon. Én egy Magnum dupla cseresznyét ettem. Előtte a tóhoz még egyszer elmentünk és a Michael Myers figurát is lefotóztam ott. J

A dombra visszaérve autóba ültünk Istvánnal és Verőce fele vettük az irányt. Ott a szokásos kis grillétteremben ettem egy nagy adag fűszeres hasábburgonyát, majd ezután a cukrászdában egy Nesquik tortaszeletet. A Vén Duna cukrászda az ún. vidéki Szamos cuki, ami kissé drága volt, de egyedi ízben volt részem. Szép cukrászda. A Nesquik torta isteni finom volt.

István és én a verőcei állomásra érkeztünk és az eső ekkor már szakadt. A vonatom indulásáig volt több mint 40 percem. Istvánnal beszélgettünk a személyes dolgokról, majd ő kikísért az állomásra és beálltunk egy tető alá. A vonat felsővezetékei izzódtak. Mire a vonatom beért Verőcére az eső már elállt és kényelmesen fel tudtam szállni a vonatra. Beérve a Nyugatiba a Westendbe mentem, hogy azon keresztül a Lehel térre mehessek. Akartam egy kicsit metrózni. Megláttam a parti kellék boltot, ahol Halloweenes dolgokat árultak.

Vettem egy Sikolyos csipeszcsomagot, majd a Lehel téri metró felé vettem az irányt. A Michael Myers figurát szerettem volna metrós környezetben is lefotózni. A Forgách utcai megállóra esett a választásom:

Sietnem kellett, mert nem lehetett tudni, hogy ki mikor téved arrafelé. Sikerült a fotózás, ám a telefonom már merülőben volt. Napközben is. Szerencse, hogy a kis nőtincsi étteremben volt konnektor.  

Nagyon hideg volt mire hazaértem, de jól éreztem magam. Lehetett volna novemberi autókázás, de akkor már fagyos lesz a levegő és Istvánnal várhatóan márciustól folytatjuk az autós kirándulásokat. A kagylót lemostam, és amikor a szobám elkészül a kagyló is bemutatásra kerül majd. J

BEN