AZ ELŐBÚJÁS NAPJÁN

Melegségemmel kapcsolatban régen előbújtam, de még sosem vettem részt a hivatalos előbújós napon. Most október 11-én elmentem az Aurórába, amely közel van a 4-es metróhoz.

Nem tudtam eddig, hogy van külön előbújós nap. Ez egy ún. Pride különkiadás volt, amelyet egybekötöttek egy előadással, élőkönyvtárral és kézműves foglalkozásokkal. Én az utóbbihoz húzódtam, mert szeretek mindig újat alkotni. Most nagyon őrizték az Aurórát, nehogy a Budaházy féle banda ismét lecsapjon. Sajnos nemrégiben ismét volt egy váratlan támadásuk. Ők azt akarják hogy mi melegek féljünk, de nem fogunk! A félelem megbénít és akkor a rossz győz!

16:30-kor kezdődött hivatalosan az előbújós alkalom, de hamarabb értem oda. Segítettem a kipakolásban. A nagyteremben volt megtartva az alkalom, ahol korábban már voltam egy csoportban. A szervezők elővettek 2018-as Pride pólókat, amelyekre textilfestékkel lehetett festeni. 2 pólót csináltam. Persze ezeket egy másik cikkben osztom meg, mert a szobám kész csatatér jelenleg az átalakítás miatt.

Elsőnek egy velem kapcsolatos Prideos pólót csináltam, melybe az autizmust is beleraktam. A másik egy zenés, vagyis a zene évének tiszteletére készített darab volt. Mindkét pólót kirakom majd a falamra. Kifejezem benne a zenei sokszínűséget és pár zenei számcímet is leírtam. Kicsit utalok is Alejandro Sanz jelenlegi #LaGira turnéjára is. J

A két póló után nekiláttam gyöngyözni. Elsőként Lujzimnak készítettem egy „cukorkás” karkötőt, melynek közepén egy lovacska van. Lujzim rajong a lovakért. Második körben édesanyámnak csináltam egy karkötőt, amelyhez különböző gyöngyöket használtam fel.Volt, amikor elrontottam és két egyforma gyöngyöt raktam egymás mellé. Édesanyámnak nagyon tetszett a karkötő. Lujzim később kapja meg, ha találkozunk. Miközben alkottam zajlott egy előadás, amelynek tartalmát tisztán hallottam. Egy pasi vezette. Az előbújásról esett szó. Felvázolta hogyan és milyen körülmények között érdemes színt vallani. Szót ejtett a társadalmunkról, amelyben élünk. Minket, melegeket akárhogy is vesszük, egy nagy kartondobozba tesznek, örök probléma a mai világban ez a téma. Főleg akkor, ha a politika is erősíti ezt az igencsak súlyos szociális helyzetet. Ott van még a többi másság. Kicsit megbabrálta a lelkem az előadás tartalma, de számolnom kellett ezzel. Nem szabad félni, szomorkodni egy sajnos elég érzéketlen társadalom miatt. Minap ismét találkoztam azzal a vak párral, akik a 24-es villamosról szálltak le. Újból lesegítettem őket a 3-as metróba. A metrófelújítás miatt a Nagyvárad téren özönlenek az emberek. A vak párral nem foglalkoztak. Én lesegítettem őket az állomásra. A lány felismerte a hangom és nagyon örült nekem.  A Deák térig elkísértem őket, mert onnan mennem kellett máshova. Én már nem látok esélyt arra, hogy a melegség egy elfogadott másság lesz. Főleg ha a politika is erősíti a homofóbiát. Ha úgy vesszük ezt elfogadtam. Azt viszont nem fogom engedni, hogy pedofilnak állítsanak be, vagy bármi ahhoz hasonlónak. Nem bántam meg hogy felvállaltam a homoszexualitásom. Csak azt bánom, hogy 10 évem ment a bujkálásra, belső szégyenérzetekre. Emlékszem arra, amikor tizenévesként először a gyermekpszichiáteremnek vallottam színt. A vágyaimról beszélgettem vele. Aznap délután mikor eljöttem tőle a vallomásom után a régi 2-es metró Keleti pályaudvari állomásán vártam a még kék orosz szerelvényre. Iszonyatosan szégyelltem magam és megbántam, hogy előbújtam a pszichiáteremnek. A következő találkozáskor visszavontam a vallomásom, mintha egy bűnöző lennék. Rossz érzés volt ez. Még olyan fiatal voltam, tanácstalan és elveszett. A sok szégyenérzet is ki tudja ám kezdeni az önbizalmat. A bennünk lévő kegyetlen gondolatsorok, elfojtott vágyak valódi érzelmi atombomba tud lenni, ha nem adjuk ki magunkból. Amit a politika művel a melegség ellen életveszélyes és elítélendő!

Az előbújós alkalom folytatásban az élőkönyvtáras beszélgetések voltak. Én inkább kézműveskedtem és szerettem volna ismerkedni, de úgy láttam, hogy mindenkinek volt beszélgetőtársa. Kívülállónak éreztem magam és eléggé elszomorodtam. Persze nem mutattam ki a nyilvánosság előtt. Szerettem volna beszélgetni, de nem tudtam. Nem akartam odapofátlankodni sehova se. 21:30-ig tartott az alkalom, utána valami buli volt, de inkább eljöttem. Előtte ismét segítettem a pakolásban. Ezután zacsiba csomagoltam a pólókat és az ékszereimet, majd elindultam haza. Már hidegebb volt. A 4-es metró felé vettem az irányt.

Kicsit bántam, hogy elmentem az előbújós napra, de abból a szempontból megérte, mert szép dolgokat készíthettem. Jövőre nem biztos, hogy elmegyek. Azt hittem, hogy olyan hangulatú lesz, mint a Prideos kézműves alkalmak. Nincs meleg közösségem jelenleg ahova mehetnék, mert sajnos a mentális állapotom ezt tönkretette. Az előítélet a meleg világban is érződik. A Mozaikkal próbáltam helyrehozni a dolgokat, de nem sikerült. Nehéz eset vagyok és furcsa. Csak figyeltem a többiek beszédtechnikáit és leszűrődött egy csomó minden. Sok-sok kommunikáció tárult elém, amelynek elegye egy hatalmas hangzavar. Mindegy végülis. Úgy éreztem nem illettem a képbe. Én voltam a kakukktojás. Bárcsak megtehetném azt, hogy új életet kezdjek jó messze, távol egy csomó rossz hatástól. A politikai csatározások, a társadalmi különbségek rettenetesek! Aki egy társaságban lát, félreérthet. Annyira elegem van már ebből. Egy szó, mondat, hanglejtés félreértések lavináját indíthatja el. A másik fél, felek inkább feladják, mert így kényelmes. Nem mindenkinél persze. Szomorú, de ez a rideg valóság.

BEN