Először a prideon

Véget ért az idei Pride hónap és egy év múlva lesz a következő. Az elmúlt hetekben sokféle Pride programon vettem részt és megtörtént az első felvonulásom is.

Július 5-én az Aurora kertben tartották meg a transzparenskészítést, amelyet minden évben megrendeznek egy nappal a melegfelvonulás előtt. Izgatottan mentem el a Kermel által megrendezett eseményre. Először azt hittem, hogy az Aurora épületében leszünk, de kiderült, hogy az Aurora melletti kertrészben vannak a szervezők. Hamarabb értem oda, és segítettem az előkészületekben. Nagyon kedvesek voltak velem. J Jól éreztem magam. Két lánnyal ültem egy asztalnál és közösen alkottunk. Én először krepp papírból csináltam egy képet, ami után elhatároztam, hogy ilyen anyagból többé nem készítek semmit. Nagyon szakadós és nyomot hagy a kezemen. L A másik egy szivárványos papírtányérból készült tábla volt. Megvallom ellestem mástól ezt az ötletet, mert ott hirtelen nem tudtam milyen transzparenst készítsek. Nagyon jól sikerült, viszont utólag itthon korrigáltam rajta. J Erről még később írok. A harmadik pedig egy zenei transzparens volt, amelyet eléggé elrontottam.

Én is vittem anyagot. Színes pride szalvétákat, melyből egy lány csodálatos képet készített. J Persze az arcát nem mutathatom meg, csak az eltakart változatot.

Sokan eljöttek alkotni. Az Aurora kertrésze kicsit bizarr volt. Emlékeztetett egy horrorfilm helyszínére. Ennek ellenére alkalmas volt arra, hogy nyugodt körülmények között alkothassunk. Belül izgatott voltam, viszont jól elbeszélgettem egy csomó emberrel. Picit soknak éreztem magam, de ez sajnos előfordul, amikor zavarban vagyok. A Kermel vezetői is jófejek voltak. Lassan esteledett és ennek örültem, mert épp amikor belevágtam egy nagyobb transzparens készítésébe elég nehéz helyzetben voltam, ugyanis OBI-s dobozt kellett méretre vágnom, majd azt bevonni rendes papírral. A negyedik munkám. J A folyékony ragasztóm elfogyott, maradt az átlátszó ragasztószalag. Vihettem volna ezüstöset, de a dekorációsból itthonra kell. A nagy tábla elkészült napnyugtára. A Mi Persona Favorita nevet adtam neki, amelyhez Prideos szalvétás szíveket ragasztottam, illetve a kezeim körberajzoltam, majd azt egy ottani filctollal kiszíneztem. Sokan megkérdezték miért csináltam ezt. Beszélni kezdtem Alejandro Sanz új albumáról és a Mi Persona Favorita című daláról. A szám videóklipjében a másságot mutatják be különböző módon.

22 óra után ért véget a transzparenskészítő workshop, majd segítettem az elpakolásban. Az elkészült transzparensek egy részét felvittem a többiekkel az Aurora irodájába. Ideges voltam a másnap miatt, mert az első melegfelvonulásom előtt álltam. Nem szóltam édesanyámnak, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam. Nagyon félt engem és inkább kímélem továbbra is. Utána el lehet mondani, ha már túl vagyok rajta.

Július 6-án, a felvonulás napján felavattam a +ES+ Alejandro Sanzos zoknim. Egy sima PEPCO gyártású, amelyből már nem lehet kapni. Néhány éve vettem a Nyugatiban.

Ebéd előtt pedig korrigáltam az előző nap készített transzparenst, amelyhez itthon kétféle ezüst ragasztószalagot használtam fel. Felhasználtam a maradék pride papíros ragasztószalagot is. Megszületett Mr. Zokniorr, amely a transzparensem másik oldalán látható.

14:12-kor indultam el itthonról. A 2-es villamos a Kossuth tér mellett állt csak meg, onnan be kellett sétálni. Kordonokkal volt körbezárva a bejárat és mindenkinek a táskáját megnézték. Mint egy koncertnél. Persze ezt azért tették, hogy kiszűrjék a rossz embereket. Megvallom, kellemetlen volt, de ez biztonsági okokból van így. Zsuzsa, az önsegítő csoport pszichológus már várt rám, ugyanis megbeszéltük, hogy együtt vonulunk fel. Neki is ez volt az első felvonulása. A Kossuth téren nagyon sokan voltak. 

Néhány ismerős arcot is láttam. Nagyon meleg volt, mivel a beton ontotta a forróságot magából. Ott voltak a Kermelesek és a Mozaik sátra is. Majdnem 5 év után újra találkoztam Danival, akinek a nyakát megfogtam azon a számomra végzetes 2014-es szeptemberi estén. Bocsánatot kértem tőle és megöleltem. Nem haragszik rám. Kedves volt. Kicsit féltem, de nem volt baj. Megnyugodtam miután beszéltünk. Zsuzsa és én körbejártuk a sátrakat és volt egy ölelős sátor, aztán pedig vettem egy kitűzőt is. Ingyen kaptam egy papíros pride zászlót. Zsuzsa vásárolt egy nagyobbat, melyet a séta végén nekem adott, így azt hazahoztam.

  

A Szalay utcai sínek közé ültünk, hogy ott várjuk meg a 16 órát, ugyanis a menet akkor kezdődött volna, de végül 16:13-kor indultunk el. Nagyon lassan haladtunk. A Falk Miksa utcán keresztül indult meg a tömeg és elhaladt a SztárVár lakóház mellett, ahol anno a Viasat 3 bábkomédiás sorozatát készítették. Zsuzsa nagyon laza volt és jókedvű. Ez jó hatással volt rám. Én is jókedvű voltam, bár feszengtem, mert féltem, hogy valami történni fog. 

Szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlott, bár a Deák térnél voltak ellentüntetők, akik csak egy táblát mutogattak, de mi felvonulók mosolyogva integettünk nekik. :D A felvonulás a Falk Miksa utcától az Arany János utca felé ment, onnan befordultunk, és az MTA székháza felé haladtunk. Ezután egy kis utcán keresztül a Március 15. tér felé siettünk, ahol véget ért a séta. Majdnem 2 órás volt a menet, amely előtt kamionok haladtak érdekes zenéket játszva, illetve egy óriási szivárvány lufit vittek az önkéntesek. Vicces szitu volt, mert a menet közben nem egy szivárványos esernyőt láttam, aztán lufikat, és ment az a zene is. Néha viccesnek találom az ilyesmit. Ez az én furcsaságom, amelyet sokan nem értenek. De ez nem bántó. A Március 15. téren Zsuzsával leültünk egy picit, majd nem sokkal később elindult haza. Én maradtam és körülnéztem a bulin. Kb. félórát töltöttem ott. Találkoztam egy Támpontos taggal. Elhívott, hogy a barátaival a Margit szigetre menjünk, de inkább haza akartam jönni. Fáradt kezdtem lenni és kicsit sok volt egyszerre ez az egész. A Why Notban megittem egy szódát, mert nagyon szomjas voltam, majd elindultam haza. Itthon ettem, lezuhanyoztam, megborotválkoztam és kicsit újjászülettem.  

Nagyon jól éreztem magam a felvonuláson és a transzparenskészítő workshopon. Korábban azt hittem, hogy a Pride a magamutogatásról szól, de én bátran állíthatom, hogy nem. Az, hogy valakin nincs póló az a hőség miatt volt. A résztvevők 98%-a fel volt öltözve! A maradék 2% a hőség miatt volt póló nélkül. Saját szememmel látom azt, hogy teljesen normális, színes menet volt. Igaz, hogy egyesek kézen fogva mentek a párjaikkal de ez természetes! Nagyon sokan mintás zoknit hordtak, amelyeken a pride színei voltak láthatóak. Ha a média bármelyik firkásza úgy írja le az idei pride eseményét, hogy aberráció, deviáns, vagy esetleg provokáció, akkor az hazudni fog. Én remekül éreztem magam Zsuzsával a Prideon és jövőre mindenképp tervezek ismét elmenni.

Pride a világom valós központjában

Fogpiszkálóval és a mini szivárványos ragasztószalaggal készítettem aprócska zászlócskákat, melyeket szétosztottam  a mini plüssmaciknak, valamint az ezüstös polcosvillámban Ludmilla, Servant, Zsorzs bácsi, Edith, Emmácska és Szigfrid is kiállnak a másság mellett. J Még Zombika is. J

A mini szivárványos ragasztószalaggal már júniusban kidekoráltam a CD-s polcom, melynek fotói a BENovelas magazinom júliusi számában megtalálható:

Zsuzsának megemlítettem azt a 10 évet, amelyet elvesztegettem azzal, hogy nem vállaltam fel magam. Zsuzsa erre azt mondta, hogy ami múlt, elmúlt. Előre kell néznem. Igaza van. Mióta felvállaltam a melegségem sokkal nyugodtabb lettem e téren. Tavaly és előtte képtelen voltam részt venni a prideon, de idén megtettem! Bevetettem magam a mélyvízbe. Nem bántam meg. Ezeken kívül sok más dolgot is véghezvittem, melyekre szintén képtelen voltam korábban. Büszke vagyok magamra és az eddigi sikereimre. Közel vagyok a 33-hoz és már csak egy társ hiányzik az életemből. Na itt vagyok megakadva. Mint egy karcos bakelitlemez, melynek karcmélyébe szorult a tű. A felvonuláson figyelve a sokszínű embertömeget én is különlegesnek éreztem magam. Tetézte a sikerélményt 1-1 ember felbukkanása a különböző ablakokból. Köztük egy idős néni, aki vidáman figyelt bennünket. Most már tudom, hogy nem szabad a rossz véleményre hallgatni. Először utána kell nézni, és ha kell megtapasztalni, majd azután véleményt mondani. Milyen jó is lenne tartozni valakihez, megcsókolni, megölelni. Csak az a baj, hogy az én világom, a személyem nehezen érthető. Mint egy matematika könyv. Nem biztos, hogy egy pasi sokáig kitartana mellettem. Azért, mert furcsa vagyok. Akadnak nehéz pillanataim és eljöhet az a perc, amikor majd lelép, mert elfogy a türelme és elege lesz belőlem. Főleg az első találkozások a nehezek, mert olyan zavarban vagyok olykor, hogy félreértenek. Csak később indul be a lazaság. Mint egy sorozat, melynek első résztizedeiben semmi különös nem történik, de aztán csak izgalmassá és nézhetővé válik. Nemcsak a melegségem van ám jelen, hanem az autizmusom is, mely hiába enyhe, mégis gondot okozhat. Hisz kapcsolati bajokkal jár. A politikai viszonyok pedig csak tetézik a bajt. A prideon ott volt 1-1 párt, de nem tetszett a jelenlétük. Nem bízom bennük.

Ha belegondolok abba, hogy az autizmus világnapi séta mennyire más a pridehoz képest. Jó lenne, ha mi autizmussal élők is ekkora figyelmet kaphatnánk, mint a prideos résztvevők. Kivitelezhető lenne, ha a szervezők úgy szerveznék meg az áprilisi sétát, mint a pride szervezői.

B E N