Alig néhány napja indult el a
Pride hónap. Én 3 nap egyedül voltam itthon. Pihentem, megnéztem egy csomó jó
filmet, és bepótoltam a nem látott Luz Maria részeket. Június 10-én minden
folytatódott a megszokott módon. A Támpontban megrendezésre került egy érdekes
kiállítás, melynek címe: Látható transzok.
A rendezvény az emeleten volt. Én 1 órával korábban már megérkeztem, segítettem
pár dologban és körbefotóztam az egész kiállítást. Hozzá videókat is
készítettem. Mivel vannak intimebb oldalai is a kiállított fotóknak, így azok
itt a blogomban cenzúrázva lesznek:
A videó cenzúrázatlan!
Képtartalma miatt a videó megtekintését 18 éven felülieknek ajánlom!
A kiállítás olyan volt
számomra, mint egy iskolai tanóra. A kiállított képek és történetek egyrészt
megrázóak, másrészt felvilágosítják azokat az embereket, akik eddig nem
hallottak erről a másságról. A transzexualitásról. Remekül ábrázolták a képek
mindazt a terhet, melyeket az érintettek átéltek és átélnek mind a mai napig.
Kóstolót kapunk mi kívülállók, a transzneműek belső világából, illetve abból
is, hogy egyesek miket szedtek, hogy éltek és elárulják, hogy mit várnak tőlünk,
vagyis a társadalomtól.
Sokan voltak a megnyitón én
pedig sok képet készítettem. Persze vannak olyanok, amelyeket nem oszthatok
meg. Hivatalosan este 8-ig volt meghirdetve a kiállítás, de 21-ig maradtunk.
Sajnos a politikai téma ide is befújdogált, amelynek nem örültem. Fotósok is
voltak, akik egy meleg témájú híroldalt vezetnek. Magyarországon rendkívül
tabutéma a homoszexualitás, főleg ha a politikai élet azon szereplői még olajat
is öntenek a tűzre. A queerlife írói, akik fotóztak a megnyitón meglepődtek,
amikor megtudták azt, hogy én is írok a melegségről, és hogy felvállalom. Ez
természetes! Az én homoszexualitásommal senkinek sem ártok, odafigyelek a
környezetemre és betartom azokat a bizonyos szabályokat amelyeket kell. Nem
fogok megfelelni senki elvárásainak, mert magamnak ártanék vele! Ha meg
bizonyos politikusoknak ez nem tetszik, teszek rá! Az én életembe ne
avatkozzanak bele kívülállók! Pont!
Más politikai témáról is szó
esett, de ezeket nem kívántam hallgatni, így lementem elmosni a műanyag
pezsgőspoharakat, hogy besegítsek Tinának és Barninak. 8 után 6-an maradtunk,
aztán már csak 4-en. Egy idős házaspár is jelen volt, akik sok érdekességet
mondtak. 21-kor volt a záróra. Nem akartam hazajönni, mert inkább sétálgattam
egy nagyot. Elmentem a kedvenc helyemre, hogy magamban legyek. Emésztenem
kellett az aznap esti eseményeket és mellette gondolkozni. Amikor nagy dolog
történik velem, vagy éppen komoly dolgokról hallok akkor muszáj elvonulnom.
Főleg akkor, ha egyedül akarok lenni és gondolkozni. Újra visszatértem a
melegítő fényekhez. A Nemzetihez. Csodálatosak voltak a lámpák fényei, az enyhe
nyári szellő és a kevés ember.
A Nemzeti Színház és környéke rendkívül hangulatos. Nyár estéken sokat sétálok arrafelé, és beleolvadok a sötét környezetbe. Mintha egy kaméleon lennék. Nem akarom hogy lássanak, köszi, jól vagyok így is. Nézegetem a MÜPA színváltogatós előadásait, felmegyek a Zikkurat tetejére és onnan nézem Budapest távoli aprócska fényeit. Olyan hangulat ez, mintha a 80-as években lennék azokban a pillanatokban.
Minél később van, annál
kihaltabb a környék. Néha akad 1-1 smároló párocska, de nem érdekel. Folytassák
csak. Sokkal jobb az, ha leülök egy padra, nyugodtabban gondolkozok és hagyom,
hogy teljen az idő. Néha megfeledkezek erről. Mármint az időről. Elmerülök a
gondolataimban. A belső vívódásaimon, a jövőmön és hogy mi történt aznap.
Kikkel beszélgettem, és milyen benyomást keltettek? Én hogy viselkedtem? Nem
voltam e sok? Mi legyen legközelebb?
Nekem is sikerem volt a
megnyitón. 3-an érdeklődtek még a blogommal és a weblapommal kapcsolatban. Jó,
ha az ember kíváncsi a kultúrámra. A magyar átlagosság amúgy is mindent
felemészt. Főleg ha a gyűlöletpropaganda még keserűvé is teszi mindezt. Aki
kíváncsi rám közelebb kerülhet hozzám, ám én döntöm el, hogy kit engedek be az
életembe. Jó, ha reklámozom magam, mert könnyebben megy így a kapcsolatépítés. A
gyanús figurákat nagyon elkerülöm. Nem vagyok egyetlen rossz társaság tagja
sem. Jófiú vagyok. Sokszor vagyok tanácstalan bizonyos döntéseket illetően.
Terveztem, hogy átmegyek a
Lágymányosi hídon, de úgy határoztam, hogy inkább hazamegyek. Nagyon késő volt
már és este még zenét is akartam hallgatni.
Az idei Pride-os események
közül sokra tervezek elmenni és persze újabb élménybeszámolókat fogok írni
róluk.
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.