SZÍNHÁZAJÁNLÓ: PAPÍRVIRÁGOK (2023.11.11.)

Amikor Kocsis Judit fellépett november 4-én az Apák napjában, találkoztam Szitás Barbarával, aki szintén színész. Őt tavaly, 2022-ben ismertem meg a Spirit színházban. Korábban még nem hallottam róla. Mikor utánanéztem a neten azt olvastam, hogy filmekben és sorozatokban is szinkronizál, ill. gyakran fel szokott lépni színházakban. Szitás Barbara kicsit Barbra Streisandot juttatja az eszembe. J Nagyon szeretem az énekesnő zenéjét és láttam pár filmjét is. Pl. a Mi van doki?-t. Szitás Barbara 49 éves, de fiatalos megjelenésű csinos színésznő és Barbra Streisand színészi játékát juttatta eszembe. Mikor Perjés János anno a Spirit színházban műsorra tűzte a Főnök a pácban című darabot, Szitás Barbara játszotta a női pácienst. Elbűvölő karaktere volt és nagyon szórakoztató.  

Emlékek 2022-ből

Szitás Barbara egyik alkalommal beugrott Kocsis Judit helyére, mert azon keddi estén Juditnak színházi fellépése volt és Barbara helyettesítette. Emlékeztetett Krisztire 11. osztályból. Kriszti volt aki Ritoók tanárnő helyére lépett és ő volt az irodalom és nyelvtan tanárnőm. Vicces, laza és bohókás volt. Ám mellette nagyon jól tanított. Pont ezt éreztem Barbaránál is, amikor a megkopott kisteremben próbáltuk a 8 nő jeleneteit. Akkor nagyon hiányzott Judit is. Jó lett volna ha Szitás Barbarával együtt vezetik az akkori alkalmat. Aznap átvettük a Judit által választott verseket is. Az a kis termet nem igazán szerettem, mert a fenti nagyterem sokkal tágasabb volt. Mióta a Spirit színház régi épülete bezárt, nem jártam arrafelé azóta.

Szitás Barbarát, november 11-én láttam ismét egy újabb darabban, a Papírvirágokban. A történetet egy chilei író, bizonyos Egon Wolf írta. Filmváltozat is készült a regényből, de semmilyen infót nem találtam róla a neten.  

A Bohém társulat tűzte műsorára a darabot. Esett az eső, hideg szél volt aznap este. Rossz útról indultam, mert sokat kellett sétálni. De végül is hamar megérkeztem a pinceszínházba. Picit az Mg Records üzletére emlékeztetett, ami a Corvin-negyed és a Kálvin tér között található. A Bohém társulat aprócska színháza két öltözőből, 1 wc-ből és egy kisebb teremből állt:

Az első sorban foglaltam helyet, hogy jobban lássam a darabot. Készítettem a díszletekről képeket és a színházról is. Odafigyeltem arra, hogy kellő hangulatot varázsoljak. A Papírvirágok 19:07-kor kezdődött egy vicces spanyol zenével. Evát Szitás Barbara, Betót (Snecit) pedi Kós Mátyás alakította. Egy újabb duó drámát láttam, amiben szintén ketten szerepeltek csak. De itt már könnyebb volt a történet megismerése, mert az Apák napja megértése közben gondjaim támadtak, amikor az ¼-énél tartott az előadás. A Papírvirágok két magányos és sérült ember életét mutatja be. Közös tulajdonságuk, hogy mindketten egyedül vannak. Eva jómódú, középkorú asszony, aki régóta vágyik a szeretetre, a szerelemre, ill. egy férfi közelségére. Jól elvan a kis lakásában, a megszokott komfortzónájában, de egyik nap amikor Beto segít neki a csomagjait hozni (így indul a darab) akkor a srác nem akar távozni a nő otthonából, mert attól fél, hogy a társai Miguel és Veréb meg akarja ölni őt. Eva kezdetben pár órára, majd éjszakára, utólag már az egész életére el akarja szállásolni a furcsán viselkedő Betót, aki egy teljesen kiszámíthatatlan karakter. Van, amikor kiabál és van, amikor nyugodtan, ill. közömbösen viselkedik. Ezzel a nem hétköznapi tulajdonságaival veszi le a lábáról a magányos Evát aki teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül érzelmileg. Lemond a méltóságáról, a tartásáról. A magányos életébe került egy férfi, aki vele akar lenni, ám Beto mégis zárkózottá válik, ahányszor az asszony közeledni próbál felé. A megközelíthetlenség vastag falat emel közéjük. Néha nem tudtam eldönteni ki is Beto. Érdekből vagy szeretetből akart Evánál maradni? Hogy miért is ölte meg az asszony kanáriját, Pepitót? Féltékenységből. Ha valaki valóban szeret, akkor ilyesmit nem csinál. Nekem ez a meglátásom. Nem okozunk így fájdalmat a szerelmünknek! Talán Beto a szegénysége miatt érdekből közeledhetett Evához, hogy ki tudjon szakadni abból a rettenetes élethelyzetből, melyben élt. Betóból sokféle fájdalom tört ki. Megemlítette az édesanyját, aki folyton arra emlékeztette, hogy megbánta, amiért világra hozta őt. Talán Beto mentális betegen születhetett, és szomorú sorsát tetézte az a sok nehéz életkörülmény, aminek következtében a társadalom számkivetettjévé vált. És ebből a nehéz helyzetből próbált kiszabadulni. És bármit hajlandó volt megtenni. Talált egy magányos, középkorú nőt, akit az ujja köré csavarhat és elcsábíthat a furcsaságával. Eva hol felnéz rá, hol becsmérelte egyszer, amikor nem kapta meg Betótól azt, amire egy nő vágyik. De Eva a józan eszét is elvesztette. Hagyta, hogy Beto uralkodjon felette, átalakítsa az életét és érzelmileg használhassa. Nekem így jött le a történet. Úgy gondolom, hogy Betóban autisztikus vonások voltak megtalálhatók, de mellette más mentális baj tömkelege. Beto a saját életkörülményeiben az elnyomott fél, viszont Eva „birodalmában” ő lett az elnyomó. Én nem tűrném el azt, hogy valaki a szobámban, a Világom Valós Központjában rendezkedjen, mert nálam mindennek megvan a maga helye. Csak én rendezkedhetek! Én mondom meg, mikor mi lehet! Beto Eva lakását teleszemetelte újságpapírral, kuplerájt csinált a nő otthonából. Beto papírból különböző virágokat készített és ez volt az a fordulópont, amikor Eva rajongani kezdett a férfiért. Az újságpapírból készült kosár, virágok anyagukból ítélve sérülékenyek. Ha rájuk cseppen egy kis víz, vagy tűz érinti őket, tönkremennek. Ilyen lehet egy gyenge lábakon álló emberi kapcsolat is, vagy egy érzékeny emberi lélek. Épp olyan, mint csodás a selyempapír, mely nagyon hamar elszakad. Ahogy haladt a darab Miguel és Veréb, Beto állítólagos merénylői szépen eltűntek, nem volt téma többé. Lehet, hogy valójában Beto volt, aki kitalálta ezt a késelős sztorit és a barátait kérte meg, hogy falazzon neki. Ki tudja? Nem derült ki sohanem. Borítékolható volt azonban hogy a történet tragédiával zárul. Beto megfojtotta Evát és így ért véget a darab. Reflexszerűen az egyik kezemmel enyhén a döbbenettől csak megfogtam az arcom, kisebb szorongás is kialakult bennem. A előadás során virtuális pofont kaptam. Mégpedig magától a darabtól. 

Az előadás után Barbarától megkérdeztem, hogy Beto karakterének voltak e autisztikus vonásai. Barbara szerint igen, de más bajokkal együtt. Ő mondta el, hogy Beto azért ölte meg Evát, mert kudarcot vallott a kapcsolatát illetően és ezért el akarta pusztítani Evát. Beto ezek szerint nem tudott mit kezdeni egy új lehetőséggel, egy új és boldog élet reményével. Mivel félt szembenézni a boldogságával ezért a rosszabb utat választotta. Hogy mi lett Beto sorsa az nem derült ki. Börtönbe került? Vagy esetleg elmenekült utólag a helyszínről? Vagy öngyilkos lett végül? Újabb kérdések jöttek és jöttek, ahogy egy drámától elvárjuk. Mert a romantikus és komikus színdaraboknál van egy rendes befejezés. De a Toprongyozó, Apák napja, Fiúk ketten és most a Papírvirágok esetében nincs lezárás. Lezárás helyett csak kérdések maradnak. Rábízzák a nézőkre az általuk választott méltó befejezést. Nekem nagyon tetszett a Papírvirágok, de a legvége nem. Olyan volt ez, mint az Üzenet a palackban című romantikus film. A történet, a szereposztás és maga a film nagyon tetszett, de a vége nem. Örültem annak, hogy a Papírvirágok című darab megszületett és színpadra került. Kellenek ilyen témájú történetek, hogy az ember át tudja gondolni a saját életét. Tudom, hogy a politika azért támadja a színházakat, mert a színház a kultúrához tartozik. Olyan világ a színházak világa, ami egybeforr az irodalommal, az irodalmi művekkel. Nemcsak egy novellát, regényt, verset lehet elemezni, hanem egy színházi darabot. A színház nemcsak szórakoztat, de tanít is egyben. Mikor a Toprongyozót tavaly nyáron láttam akkor abból is sok mindent megtanultam. Leástam a gondolataim mélyére és én, aki anno rendszeresen olvastam az irodalmi szöveggyűjteményeket sok olyan novellát is elolvastam, amiket nem vettünk az irodalmi órákon. Anno mikor Ritoók tanárnővel novellákat és verseket elemeztünk akkor tanultam meg jobban megérteni egy film lényegét, egy adott sorozat vagy színdarab történetét. Írok egy remek példát. A Sikoly filmek. A Sikoly második részében filmet készítettek az első részben történtekről és sztárként néztek Sidney Prescottra, aki valójában áldozata volt a mészárlásoknak. Ugyan túlélte a részeket, de mégis a filmipar egy reklámot, egy eladható tárgyat látott Sidneyben. Rajongói lettek ami Sidney-nek rosszul esett, hisz az ő életéből kereskedtek és gazdagodtak meg mások. Egyesek mások halálából lettek ismertek. Döbbenetes, hogy Hollywood mennyire gusztustalan. Amerikára nagyon jellemző ez a modell! Szenzációt csinálnak egy brutális gyilkosságból. Ezt jól megmutatta a Sikoly 3. A Sikoly 4. pedig egyfajta utóhatás. Sidney unokahúga, Jill lett egy gyilkos, mert olyan akart lenni, mint a nagynénje. Azt akarta, hogy rajongjanak érte, hogy áldozatként tekintsenek rá, így ő is a rivaldafénybe kerülhet. Borzasztó hogy egyesek mit meg nem tesznek a népszerűségért! L A kudarcra visszatérve én is sokszor szenvedek a kudarcoktól, elutasításoktól, mert sajnos sok mindent megéltem életem eddigi 37 évében. Nem lehetett normális életem, szinte mindent kitéptek a kezemből. Nézője lehettem annak, hogy a másiknak mije van. Nem volt elég az autizmusom okozta nehézségeim, az iskolai életkörülmények és a társadalom nemtörődömsége csak rontott a helyzetemen. Mentális beteggé váltam, aki szintén néha elordítja magát, szorongani kezd és fél ha úgy érzi veszély leselkedik rá. Mindig féltem mások elutasításától, ill. attól, hogyha kialakul egy kapcsolatom, akkor hamar vége lesz és ha vége lesz az hatalmas kudarcként nehezedik rám. Pusztán azért, mert én is furcsa ember vagyok, eltérő szokásokkal, eltérő rendszerrel. De soha nem tudnám megölni a másikat! Szavakkal viszont könnyen lövöldözök, és lelkileg fájdalmat tudok okozni azoknak, akiket szeretek. De az nem én vagyok, hanem a fájdalom és a kétségbeesés, amikor nem tudom másképpen megoldani az adott bajomat az XY emberrel. Amikor felrobban bennem a kazán, vagy éppen egy bomba. Lacit is így vesztettem el. Megbántottam. Sokszor ellöktem magamtól. Tudom, hogy soha nem tér vissza az életembe. Ezzel a fájdalommal örökre együtt kell élnem. Mióta Victor megvan megteszek mindent hogy méltó lehessek hozzá. Néha úgy érzem, hogy túlzásba viszem ezt, és nem vagyok elég laza. Laci elvesztése után más lettem. Sokkal jobban kezdtem félni a kapcsolataimtól. 2021-ben mikor Josephékkel és Attilával történtek azok a dolgok akkor volt egy belső omlásom. Mikor idén nyáron foglalkozni kezdtem az Ágival azért tettem, mert elmondta nekem, hogy őt is hasonló bántások érték, mint engem. A barátságunk működött volna, csak kérni mertem egy kis lazítást, hogy nekem jobb legyen, mert le lettem terhelve, így én lettem a rossz. Művészetterápián is visszafogottabban viselkedek az emberekkel, mert nem akarok már felkarolni senkit sem. Félek, hogy nekem lesz bajom belőle.

A Papírvirágok után közös kép készült rólam, Szitás Barbaráról és Kós Mátyásról. Készítettem másféle képeket is, melyeket majd a pinceszínháznak adományozok. Segítettem a pakolásban is. Hallottam, ahogy a többiek beszélgettek. Az RTL volt a téma. Istenem, mennyire más világ a magyaroké. Én a megszokott latinos közegben élek, szépítgetem a világom. Hazafelé menet ismerős utcába botlottam. Az egykori Horizont mozi mellett haladtam el ahol egykoron 2x is megnéztem az Aladdin című mesét a nővéremmel. Nagyon fáztam. Enyhén szemerkélt az eső. Brutális őszi hűvös idő lett! Mikor hazaértem forró zuhanyt vettem és leültem vacsorázni. A Lacival való kapcsolatomon agyaltam, ill. intenzíven jöttek elő a Papírvirágok darab képei. Annyira ki voltam merülve. Párnán volt a fejem és aludtam is.

Mindenkinek ajánlom a Papírvirágok című darabot. Nagyon elgondolkodtató a története. A színházi sorozat majd valamikor még folytatódik. Csak kérdés, mikor? J

BEN