SZÍNHÁZAJÁNLÓ: APÁK NAPJA (DUÓDRÁMA) (2023.11.08.)

Kocsis Judit nemrég ismét színpadra lépett, mégpedig egy kétszemélyes duódráma előadásban. A duodráma lényege az, hogy a darabban mindösszesen két személy játszik. Hasonló típusú előadást kétszer is volt szerencsém látni. 2017-ben és 2018-ban a Fiúk ketten improvizációs játékot tekintettem meg a Momentán Társulat jóvoltából. Egy meleg pár életét mutatták be vicces és komoly formában. Most azonban az Apák napjában két régi barátnő találkozott egymással 25 év után és felelevenítették közös múltjuk vidám és szomorú történetét.

Leszedtem a hónaljamról a kötést. Alig látszott már a fibróma helye. Lezuhanyoztam, Alejandro Sanz parfümöt fújtam magamra. Csak különleges alkalmakkor használom. Színház volt aznap, Judit fellépett. Nagyban készülődtem. A hajam nem tudtam levágatni. Valamikor pótolni fogom. 16:30 után indultam el itthonról. Hideg, őszi koraeste volt. Már hamarabb sötétedett. A Vaskapu utcán keresztül mentem a 2-es villamos megállójába. A 2B villamossal indultam a Kossuth tér felé, onnan 2-es metróval a Moszkva térre. Nekem nem Széll Kálmán tér. Moszkva térként szoktam meg. Ott sajnos 10 percet várni kellett az 59-es villamosra, ami később levitt a Kis János altábornagy utca megállóhelyre. Ott volt a Hegyvidéki Kulturális Szalon, ahol Judit fellépett.

Kocsis Judit és munkatársa Csáki Rita már nyáron beharangozta az Apák napja duódráma előadást, melynek a történetét a facebookon találtam meg: „Anett és Móni, a két gyermekkori barátnő 25 év után látja újra egymást. Egy véletlen találkozás, a Marcipán cukrászdában. Vajon a felejtés az agy hibás működése, vagy inkább védekezés? Hányszor halljuk, hogy csak a szépre emlékezünk, de legtöbbször már arra se nagyon… Pedig minden megmarad. Mindenről készül biztonsági mentés bennünk, de kell valami, vagy valaki, aki előhívja. Tárgyak, színek, illatok, arcok, hangok, találkozások. És hogy leszünk-e a másik ajtónyitói azokra a bizonyos évtizedekre, sokszor csak a véletlenen múlik. De lehet, véletlenek egyáltalán nincsenek. Most hirtelen minden megjelent, újra itt van a letűnt világ! Azt hittük, örökre elveszett, pedig csak a holnap emléke lett.”

 

A kétórás előadás kissé nehéz volt számomra. Nagyon szépen felépített párbeszédek, kommunikációs csatornák tömkelege jelent meg Anett és Móni között. A darab első negyedében kissé túl sok volt nekem az információ. Úgy éreztem nehezen követem az eseményeket, de szerencsére aztán csak megértettem, hogy a két barátnő hogyan osztja meg szavakban és mondatokban gazdag gondolatvilágát. Anett és Móni, akiket az élet egy negyed évszázad erejéig elválasztott egymástól, mindketten élték a maguk kis önálló világát egészen addig, amíg 25 év múlva véletlenül találkoztak egy cukrászdában. Mindketten eljárt felettük az idő. Móni karaktere nem igazán akart találkozni Anettel. Egyértelműen azért, mert nem kívánta feleleveníteni a közös múltjukat, a tönkrement barátságukat. De a sors másképpen rendezte el dolgaikat. Anett és Móni leültek beszélgetni és nemcsak egymással kommunikáltak, de a nézőközönséghez is szóltak, mint a történetük két mesélői. Így értettették meg a nézőkkel, hogy miről is szól a mű. Mint írtam az előbb, a duódráma kezdeti megértése nehéz volt, mert Anett és Móni karaktere sok információt mondtak és kissé nehezen tudtam követni őket. Ez sajnos az én hibám, nem az övék. Az autizmusom miatt a túl sok információ befogadása nehéz számomra. Végül aztán, amikor a két barátnő elkezdett beszélgetni akkor mondjuk úgy, sínre kerültem. J Miközben az előadást néztem az én életem bizonyos múltidézős szakaszait is felismertem. Victor, a párom egy mondata is eszembe jutott. A múltban élek. Nem annyira jó mindig emlékezni a múltra. Amikor a múltamról beszélek, igyekszek közben szelektálni is, hogy a rossz emlékekre ne kelljen gondolni. Próbálom csakis a szépet vízen tartani, a borzalmakat pedig a víz alá nyomni. Anett és Móni, az Apák napja karakterei végülis asztalhoz ültek, zöld teát ittak és elkezdték a barátságuk időszakát gyermekkoruktól egészen az elválásukig kivesézni. Vagyis ha úgy tetszik, nosztalgiázni. A kettejük beszélgetéséből kiderül, hogy anno a szocializmusban milyen volt az iskolai élet, milyen szabályok uralkodtak és milyen volt az-az időszak, amikor a TV-ben épp adásszünet volt. Anett és Móni a barátságuk szép pillanatait idézték fel kezdetben és a beszélgetésük közben mindketten elfelejtették egy időre a korukat, jelenlegi helyzetüket. Tisztán emlékeztek arra, hogy a lakóházban ahol közösen laktak kik éltek az emeleteken. Beszéltek a szerelmi ügyeikről, az akkori franciafilmes mozis korszakról ahol megemlítették az Ellopták Jupiter fenekét című filmet. A legendás magyar együttesek és énekesek nevei is felcsendültek. Köztük az Eddáé is. A barátnők beszéltek a szüleik életéről, és leszármazottjaik tragikus sorsáról is. A darab vége felé ment át komolyba a cselekmény amikor mindkét barátnőjének apjáról esett szó. Az egyikük egy balesetben meghalt, a másik sugárzás okozta betegségben hunyt el. Móni sztem ezért nem akart szembenézni a barátnőjével, Anettel, mert nem akarta, hogy bármi is feltépje a múlt okozta sebeket. De ezt egyikük sem kerülhette el. Vannak emberek, akik nem szívesen emlékeznek arra, hogy mik voltak a múltban, mert szeretnének továbblépni. Nem akarják újra átélni a fájdalmat, ami akkoriban sebet ejtett a lelkükön. Természetesen a szépre lehet emlékezni, de egyesek szerint néha a kellemes emlékek is előhozhatnak fájó emlékfoszlányokat. Tapasztalatból tudom, mert sokszor előfordul ez nálam is. A darab utolsó szakaszában Anett és Móni külön elmondták a nézőknek saját tragédiájukat, mely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatta. Elhangzott egy nagyon szép dal, melyről a napokban látott Sebastian Yatra szám csendült fel bennem, mely az Encantóban hangzott el. Majdnem elsírtam magam, de szerencsére nem lett baj. Tudtam, hogy egy színházi darabról van szó, de sajnos én mindig komolyan veszem az adott történeteket. Ez jellemző egy sorozatra vagy filmre. Teljesen mindegy milyen műfajról van szó. Rám különösen mélyen hatott az Apák napja történet, mert az emberi kapcsolataim olyanok, amelyek túl gyengék ahhoz, hogy erősek maradjanak. Aspergeres vagyok, sajnos nálam hamar elhalnak a barátságok és egyéb kapcsolatok. 37 múltam és még ennyi idősen is fájnak a veszteségeim. Túl sok ért. Főleg Laci elvesztése az, ami a legnagyobb nyomot hagyta bennem. Georginára is gondoltam. Nem tudom, hogy él e még. Rá is sokat gondolok.  

Amikor Anett és Móni felálltak az asztaltól és farkasszemet néztek egymással az jelentette a mű végét. Vagyis itt sem ért véget a történet. Mi lett velük ezután? Nem lehetne 25 év után újrakezdeni ezt az ún. „országos” barátságot? Nem lehetne helyrehozni ezt a rég megszakadt kapcsolatot? A sors úgy hozta, hogy ismét találkozzanak egymással. Így mindketten esélyt kaptak arra, hogy újrakezdhessék a kapcsolatukat. Összejárhatnának később is beszélgetni, de nem a múlt végett, hanem a jelen és a jövő miatt. Szembesültem azzal, hogy a két barátnő karaktere nem akart további kapcsolatot. Ezt ugyan nem mondták, de érződött. Én tudom, mert sokan megszakították velem a kapcsolatot, mert a barátoknak tartott emberek szemében rossz voltam. Egy autista, akire nincs türelem. Anett és Móni „normális” koros asszonyok, akik egykoron jó barátnők voltak, de a barátságuk nem volt annyira erős, hogy kibírják az idők megpróbáltatásait.

Miután az előadásnak vége lett készítettem pillanatképeket Kocsis Juditról és Vígh Anitáról, aki Anettet alakította. Vígh Anitáról annyit tudok, hogy csak színházban játszott.

Mély nyomot hagyott bennem a darab. Judittal csak kicsit tudtam beszélgetni, mert sok ismerőse és barátja ment el megnézni. Láttam a Toprongyozó főhősnőjét, ill. a Grandpierre családot is. Grandpierre Arankával is beszélgettem, akit anno a Keresztül kasul és a Vidám kísértet gyömrői változatában láttam. Nagyon megörültünk egymásnak. J Beszélgettünk a decemberi Kaktuszvirág előadásról. Azt gondoltam, hogy ő lesz a főhősnő, de a férfi főhős asszisztensét alakítja majd. A népszerű film, A kaktusz virága színházi feldolgozása lesz. Újabb színészekkel bővül majd a gyömrői társulat. J Nagyon kíváncsi leszek. J Előtte azonban újra megnézem a filmváltozatot, mert egy összehasonlító cikk is lesz egyben majd az akkori beszámolóm. J Aranka nagyon örült annak, hogy írok a színházukról. Szívesen teszem, hisz mindaz, ami érdekel, cikket érdemel. J Természetes az, hogy élménybeszámolókat írok azokról a dolgokról amelyeket szeretek. Még az új Laura Pausini albumról is írtam.

Találkoztam Szitás Barbarával is, akivel tavaly ismerkedtem meg a Spirit Színházban. Nagyon bírtam a Főnök a pácban című darabban. Barbara elhívott az előadásaira. Feltétlenül megnézem. Egy vidám és mosolygós nő. A Csajok, szilikon, nem ettől lesz paradicsomban ő szinkronizálja Carmen Villalobost. A telenovella legelső szériája, a Csajok, szilikon, ez lesz a paradicsom nem tetszett. 2008-ban adta le a Cool TV. Nem néztem végig, csak az első negyedét láttam. A folytatást az IZAURA TV tűzte műsorára, de nem vetítették végig. 240 részes lett végül és még új szériát is tervez a Telemundo.

A múlt helyszíne

Az Apák napja előadás helyszíne a Hegyvidéki Kulturális Szalon, amely az egykori osztálytársam, Papp Attila lakóházával szemben áll! Mikor itthon a Törpe utca címét kerestem ráeszméltem, hogy ismerős a cím. És igazam lett. A Hegyvidéki Kulturális Szalont 4 éve építették. Még nem volt, amikor 2005-ben a Törpe utcában először jártam. Az 59-es villamossal kell menni a Kis János altábornagy utcába ahol már látható volt a szalon épülete. Volt egy csomó időm és megnéztem a Törpe utca 1/A számot, ahol Papp Attila lakott. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy Emilia néni és Karesz bácsi élnek e még, de a Kónya név még ki volt téve. Attila nevelőszülei voltak, akiket 2005-ben ismertem meg. Idős, rendes emberek voltak, de Attila sokszor elszökdösött. Rossz társaságokba keveredett. Én 19 éves voltam és mindig meg akartam értetni vele, hogy nem jó az, amit csinál. Mindegy, ebbe nem megyek bele, mert nem publikus! A kulturális szalon ablakából tisztán lehetett látni a lakóházat.

A kulturális szalon épülete nagyon szép! Látszott rajta, hogy modern. Magasból lógó lámpasorok voltak a lépcsőházas részlegen. Barátságos helyszín egy kis kávézóval együtt, ahol halloweeni dekorációk is voltak! J Tetszett nekem! 2020-ban már megvolt az épület, ugyanis még a covid előtt volt arrafelé egy másik esemény, amelyet az Art tér rendezett meg. És akkor láttam először az épületet. A Kis János altábornagy utca helyszíne nagyon megváltozott! Hideg, őszi este volt. Vártam a villamost és a Déli pályaudvar felé siettem. 

A 2-es metróban alig voltak, pedig még koraeste volt. Itt is készítettem tágas fotókat a metróállomásról. 

 

Tetszett az előadás ugyan, de kissé nehéz volt. Más, mint az Egy szoknya, egy nadrág, vagy a Maga lesz a férjem. Ott mások is játszottak és könnyen megérthetőek voltak az események. Persze ha valamit nehéznek tartok az még lehet jó, csak olyan volt az Apák napja ami komoly volt és a sok információáradat megzavart. Mikor helyet foglaltam az előadás előtt, akkor volt egy vicces néni, aki arról panaszkodott, hogy nem fog látni rendesen. Megkérdezte ülhet e elém, de akkor én nem látok semmit. Végül a néninek szerencséje volt, mert valaki máshol foglalt helyet. Megpillantottam a néző közönségben egy Gyurcsók Józsefre hasonlított pasit. J Kiköpött mása volt az egykori telefonos gyógyítónak csak épp fiatalabb kiadásban. J Főleg idősebb korosztályból állt a nézőközönség. Kocsis Judit és csapata igazán különleges darabot vitt a színpadra! Látszott benne hogy egy csomó munka és energia lett beleölve és csodálkoztam azon, hogy lehet egy ilyen nehéz darabot előadni? Kérdem én, akinek nincsenek színészi vénái. Ilyesmikre a profik képesek. Az Apák napja nem egy könnyű falat, pláne nehéz összeállítani és színpadra vinni. Nagyon ötletes az előadás borítója is, melyet utólag már könnyedén tudok elemezni is. Nemcsak egy irodalmi művet, hanem borítókat is lehet elemezni. Én már csak tudom, mert sokszor csináltam már. J

Az Apák napja plakátképe, vagy reklámfotója sok mindent elárul a műről. Virágokat, melyek a női szépséget, fiatalságot ábrázolja. A szépnek tartott gyermekkort, az ártatlanságot, ill. a gyermeki lelket is. Az egyik virág közepében két autó áll. Móni édesapjának autóbalesetét, melyet Móni és a kistestvére megúszott, de az apjuk életét vesztette. A másik virág közepében egy sugárzásjelzést látni. Anett édesapjának halálát a radioaktív sugárzás okozta. A mű címét ábrázoló füzetcímkén pedig az iskolai évekre emlékeztető ábrázolás található. Ha úgy vesszük az egész mű reklámpapírja egy füzet borítója is egyben, ami az élet leckéjét adja fel Móninak és Anettnek. Egy tanulófüzet, melyet szép és mintás virágok borítanak. Háttérárnyként apa és lánya, kiknek emléke már csak egy fekete árny, a múlt árnyékai.

Így a cikkem végére annyit fűznék hozzá, hogy jó érzés néha a múltunk szép pillanataira emlékezni. Én jómagam sokszor nosztalgiázok azokról a szép emlékekről, melyek anno segítettek abban, hogy a rosszat el tudjam viselni. Persze néha a rossz életesemények is felszínre bukhatnak. De sokszor mondogatom magamban a stop szót. Stoppolok ilyenkor, mert nem akarom, hogy a rossz belepiszkítsa a szép emlékeimet. A szép dolgokra való emlékezés nem rossz. Ilyenkor elfelejthetjük egy kis időre jelenlegi problémáink. Mintha egy régi kedvenc filmet vagy sorozatot néznénk.

BEN