SZINKRONJÁTÉK (2023.09.29.)

Szeptember 28-án megtudtam, hogy Csőre Gábor színész egy szinkronjátékos előadást fog tartani a Hild villában, amely a 22-es autóbusszal közelíthető meg. Ingyenes volt az alkalom, de regisztrációhoz kötött. Másnapra, 29-re szólt az alkalom. Nagyon vártam, mert mindig is érdekelt a szinkronizálás. Mivel nem dolgozhatok ebben a szakmában, így maradt a játékosság.

A Hild villa nagyon szép, régi épület. Hamar megtaláltam a helyet. Nemcsak én, hanem sok iskolás fiatal is részt vett az előadáson. A ház körüli fás park hemzsegett a gesztenyétől. Sokat szedtem itthoni dekorációkhoz. Kellemes őszies nyári idő volt. Körbesétáltam a parkot, majd körülnéztem az épületben is.

Csőre Gáborral is beszélgettem pár mondatot és megemlítettem neki, hogy a kedvenc telenovellámban, a Perlában is szinkronizált. Gábor nem emlékezett a sorozatra. 2000 végén tűzte műsorra a Viasat3. Nagyon meglepett az, hogy Csőre Gábor elfelejtette ezt a szerepét. A Perla eredetijében, a Fekete gyöngyben is ugyanazt a karaktert szinkronizálta. Emlékeznie kellett volna rá. Mindegy. Amikor a Hild villa bemutató termében voltunk a második sorban foglaltam helyet. Részt vett két lengyel turista is, akik elmondták, hogy Lengyelországban narrátorral mennek a filmek és a sorozatok. Egy ember mondja a férfi és női szerepeket. Ezt már rég tudtam, ugyanis a Romantica csatorna lengyel változatainak sorozatainál egyetlen férfihang mondta a szöveget. A Rosalinda 1993-as venezuelai változata, a Rosangelica így van fent a youtubeon. A lengyel és a magyar TV műsor ugyanaz volt. Amikor 2000-ben a Romanticát elkezdtem nézni nemcsak magyar, de lengyel reklámok is voltak. Lengyelül is mondták néha az ajánlókat.

Csőre Gábor beszélt a magyar szinkronizálás múltjáról, jelenéről és bizonytalan jövőjéről. Szó esett a mesterséges intelligencia fogalmáról is, ami a jövőben lehetővé tenné, hogy egy jövőbeli film nem magyar színészek hangján szólalna meg, hanem a mesterséges intelligenciának köszönhetően a színészek eredeti hangjukon szólalnának meg magyarul. Ez nagyon rossz lenne, mert a magyar szinkronnak megvan egy fajta különlegessége, amelyet egy mesterséges intelligencia sosem tudna pótolni. Egy magyar színész, aki mellesleg filmekben is hangját kölcsönzi egy külföldi színésznek az keményen tanult. Megtanulta, hogy kell megfelelően a hanglejtésekkel játszani és egyéb dolgokat. Kocsis Judittal sokat beszélgettem a szinkronizálás témájáról, hisz a színészet mellett sok sorozatban és filmben szinkronizál. Köztük telenovellákban is. J Mikor a Spirit színházba jártam tavaly megtudtam, hogyan tanul egy kezdő színész. Mikre kell odafigyelni, milyen nehézségei lehetnek ennek a nem mindennapi szakmának. Nehéz meló, meg kell mondani! J

A magyar szinkron jövője erősen kérdéses, ugyanis az egyre fejlődő világban lassan már a robotok fognak dolgozni az emberek helyett. G.V. Cooper is feldolgozta nemrég ezt a témát. Vajon milyen lesz a távoli jövő? Bele se merek gondolni! Nem tudom elképzelni egy esetleges Sikoly 7 vagy 8 filmet mesterséges magyar hangzással. Vagy a kedvenc filmjeimet ilyen formában. Túl idegen lenne nekem!  Sokféle sorozatot és filmet néztem már meg életem során eredeti nyelven. Emlékszem, amikor a Briliáns csapdát láttam magyar felirattal. Nem tetszett, mert szinkronosan volt az igazi! Én mondtam is, hogy sok esetben egy film eredeti nyelven élvezhetetlen. Pl. belenéztem a Dallasba angolul. Nagyon nem jött be! A magyar szinkronnal jó! Anno amikor a 2001-ben látott 1978-as Valaki figyelt láttam az HBO-n, akkor sok évig kerestem a neten, de csak angolul bukkantam rá 2011-ben. Pár évre rá meglett szinkronosan letöltve. A főszereplő nő Hegyi Barbara szinkronjával volt a legjobb. Az eredeti változatban túl gyorsan beszéltek és a karakterek hangjai sem nyerték el a tetszésem. Más hangulatot áraszt egy eredeti nyelvű és szinkronos változat.

Játékra fel!

Csőre Gábor három bátor jelentkezőt kért, hogy kezdetét vehesse a szinkronjáték. Én is jelentkeztem, de bevallom nagyon paráztam. Már nem annyira féltem, mint évekkel ezelőtt, amikor a közösségi életben nem tudtam helytállni. Kezünkbe adtak egy szöveget, amely egy magyar rajzfilm másfél perces szövegét tartalmazta. Azt kellett szinkronizálni. Rögtön leesett, hogy számláló nélkül egy néma képanyagra kellett beszélni. Tehát az adott karakter szájmozgását kellett figyelni. Pár másodperces pánikhullám fogott el, de igyekeztem leplezni. Mondtam magamban, hogy ez csak egy játék, nincs tétje! A lényeg az öngyógyítás, a további gátlásaimnak legyőzése volt. Néha úgy éreztem, hogy azok a középiskolások nevetnek rajtam a háttérben, ugyanis a belső zavaraim néha erősen látszódtak. De nem érdekelt! Már nem voltam az a gyerek, akit anno annyit basztattak a suliban.

Az Átjáró másvárosba című mesének egy részletét kellett szinkronizálni. Sajnos elrontottam. Volt, amikor elcsúsztam. Nagyon nehéz volt megcsinálni a szinkronizálást. Én voltam Közbenjáró hangja. Sajnos a hanganyagot nem kaptam meg, pedig szívesen megmutattam volna. Utólag belegondolva sztem roppant ciki lett volna. J A lapot is el akartam hozni, hogy betűzhessem a következő BENovelas magazinomba. Úgy lett volna buli! Akárhogy is szerepeltem, győztesként kerültem ki, ugyanis nem volt bennem semmilyen szégyenérzet! Annyira felszabadultnak éreztem magam. Csak kisebb zavarodottságom volt, de az állapotom miatt természetes.

Felemás hangulatban indultam haza. A 22-es busz nagyon tömve volt. A vezető mindenkinek köszönt, aki le és felszállt. Újra szembesültem azzal, hogy nem leszek sosem szinkronszínész. Egyszerűen nem nekem találták ki. Egyetemet kellene végezzek, színművészeti főiskolát és ráadásul nagyon kellene koncentrálni. Csőre Gábor volt a második ember, aki erre rávilágított. Persze úgy hogy ő az előadáson elmagyarázta a magyar szinkronizálás nehézségeit és buktatóit. Kocsis Judittal személyesen beszélgettem a témáról nem is egy alkalommal. De a szinkronos játékokban továbbra is benne vagyok, ill. rajonghatok a műfajért. Ezt megmaradhat nekem. Szomorú voltam ugyan, de egyben megnyugodtam, hogy más felé kell nézni. Itthon fogok majd házi magyar szinkronokat csinálni és mindazokat a tevékenységeket folytatni, amiket szeretek, és amikhez értek. Nem könyveltem el kudarcként ezt a szinkronjátékos alkalmat. Sokkal inkább tapasztaltabb lettem.  

A magyar szinkronra visszatérve, arra nagy szükség van. Mert a mesterséges intelligencia nem tanít. Igaz, a magyar szinkron sem, de a magyar színészek igen. Mégpedig azt a következő generációt, akik színészek akarnak lenni és tovább akarják vinni a színészet értékét. Egy kultúrát, ami tanít és szórakoztat. Ha netán a mesterséges intelligencia győzedelmeskedne, akkor sem szűnik meg a színház, hisz a színpadon hús-vér emberek játsszák el továbbra is a népszerű előadásaikat, továbbadva a színművészeti örökséget.

BEN