Úgy döntöttem, hogy minden hónapban csak egy cikk lesz az adott hónapban történt művészetterápiás alkalmakról. Ugyanígy lesz az úszással és a hamarosan eljövő újabb Suhanj! edzésekkel kapcsolatban.
A művészetterápiás alkalmak mindig jót tesznek nekem. Hétfőn és csütörtökönként járok Zsuzsához és sok újdonságot alkotok. Most októberben leginkább különleges levélnyomatos képeslapokat készítettem. Zsuzsa szokott nyomdákból speciális, illatos és sima karton, ill. normál sima lapokat hozni. Olyan a szaguk, mint a régi általános iskolai olvasókönyveimnek. Ezek a papírok nagyon jó minőségűek és ideálisak házi plakát elkészítéséhez. Kaptam is néhányat itthonra. Gondosan beosztom őket. Majd a közelgő karácsonyi ünnepekre fogom tartogatni egy részüket.
Nagyon rászoktam a képeslapok készítésére. Amikor szedtem leveleket az Orczy kertben azokat tasakokba rakosgattam és elvittem egy részüket Zsuzsához. Akril festékekkel kentem be a faleveleket és óvatosan rányomtam a fehér kartonlapokra. Természetesen a papírokat előtte képeslapformákra vágtam. Az akrilozás után azonnal le kell nyomatozni, mert hamar kiszáradhat. Természetesen itthon is készítettem képeslapokat. J Kb. 15-20 perc alatt megszárad az adott lapocska. Itthon is van akril festékem, melyet még a névnapomon a Flying Tygerben vásároltam. Csak az ezüst festék tempera.
Azt gondoltam, hogy karácsonykor is készítek majd képeslapokat ajándékba. Természetesen előtte beszkennelem hogy archiváljam. J Készítettem ajándékba külön képeslapokat mikrontollakkal. J Már megvan egyébként, hogy milyen lesz a decemberi felhozatal, de ez legyen egyelőre meglepetés. J
Hogy mik történnek a művészetterápiás foglalkozásokon az egy másik, privát szakasz. Mert ez is csoportterápia. Bármit, amit ott hallok és látok arról nem írhatok, és nem beszélhetek. Ezüstszabály. Sok emberi sorsot hallok ott és látok. Legyen ennyi elég. Közben pedig alkotom a szép képeket. Zsuzsa zenéket is betesz. Sokszor mindig ugyanazok mennek, melyek közül sokfélét megszerettem. Pl. van egy nagyon jó zenész, Johannes Bornlöf, kinek van egy nagyon különleges dala, a Flight:
Más világ uralkodik az alagsori művészetterápiás teremben, mint itthon nálam. Rossz belegondolni abba, hogy ezek a betegek nem mehetnek haza, hanem 11:30 után vissza kell menniük az osztályra. Rajtam kívül 1-2 ember otthonról jön. Ritkán. Én vagyok szinte az egyetlen itthonról menő visszatérő vendég. Hogy mi lesz a kórházi betegek sorsa a művészetterápia után, azt nem tudhatom. Visszamennek az első, ill. a második emeleti osztályra és ott maradnak, míg átmenetileg vagy végleg hazamehetnek. Tudom, hogy milyen a pszichiátria. Volt benne részem. Szomorú, félelmetes és lehangoló. Ahányszor a művészetterápián meglátom a betegeket, mindig szomorú leszek, mert tudom, hogy miken mennek keresztül. Zsuzsa mindenben próbál nekik segíteni. Iparművész és művészetterapeuta. Mindig segíti azokat az érkező alkotókat, akik nagyon rossz állapotban vannak. Néha én is segíteni szoktam egy-egy jó szóval, vagy mondattal. És ahányszor véget ér egy művészetterápiás alkalom mindig segítek elpakolni a Zsuzsának. Helyükre teszem az ecseteket, kiöntöm a festékes vizet, letörlöm a műanyag ponyvás asztalokat. Ha délután zárt csoport van, akkor tiszta vizet öntök a festékes tálakba, elrendezem az ecseteket és a többi kiegészítőt. Szívesen segítek Zsuzsának. Nincs segítsége, egyedül vezeti a termet, mintha egy háztartás lenne. Zsuzsa sokszor elrendezgeti egy kupacba a betegek rajzait, melyeknek egy része kiállításra is megy, ha alkalom adódik rá. Tavaly az egyik képemet kiállították, amelyet itthon készítettem a 2020-as zene évére. Magamnak is segítek azzal, hogy segítek az elpakolásban Zsuzsánál. Legalább elterelem a gondolataimat, amelyek kínoznak. A személyes problémáimat, melyeket már nem akarok leírni és videóban kibeszélni a neten. Teljesen elzárkóztam ilyen szempontból. Hasznosnak is érzem magam Zsuzsánál, bár tudom, hogy nem vagyok százas. Sokszor kevésnek érzem magam. De ezt inkább nem részletezném. Ennek a témának nem itt van a helye. A BENovelas magazinom második szakaszában írom ki magamból a személyes gondolataimat, mely egy privát szakasz. Ha bárki kezébe kerül a magazinom legújabb számai csak egy átmenetileg lefűzött részt lát, melyet nem nyithat fel. Csak ha én megengedem. Ez olyan szakasz, ami nagyon személyes. Nem a netre való.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.