A napokban szereztem tudomást arról, merre van a Kisföldalatti óvóhelye. Mindenképpen fel akartam fedezni, mert különleges látványosságról van szó. Szerencsére nem voltam egyedül, mégis történt velem egy kisebb baleset.
Maga az óvóhely épülete óriási, 2008 óta elhagyatott hely. Valóságos erődítmény. A hely holtsága kissé ijesztő volt. A hely régóta magányos, félelmetes, mely magába foglalja az izgalmat. Túratársam megmutatta nekem a Kisföldalatti óvóhelyét, amely az erődítmény alagsora alatt található. Egy atombunkerben, amelyből rengeteg van Budapesten. Ezeket a létesítményeket anno azért építették hogyha atomtámadás történne Budapesten az védelmet nyújthasson a lakosság számára.
A Kisföldalatti felé vezető alagútrendszer kicsi volt, de könnyedén átjárhatónak bizonyult egy darabon. Úgy az út végén le kellett hajolni, hogy elérhessem azt a feljárót, melyet szinte szétevett a rozsa. A kapaszkodó felett pedig egy csapóajtó volt, melynek tetején haladnak el a Kisföldalatti szerelvényei. Hallottam is a hangokat. Ijesztő volt, de nagyon izgalmas. A fotózás után visszamentem, hogy levideózzam az utat, de valamit elrontottam és újra kellett venni. Ekkor történt meg a baj. A hajolós résznél váratlanul megcsúsztam és elestem.
A nadrágom, a táskám, a telefonom, a cipőm és a kabátom saras lett és sok helyen vizes is lettem. Az arcomra is került némi talajvíz. Rettenetes volt! A lábam picit beütöttem, a karomnál csak egy horzsolás keletkezett. Szerencse hogy kabáton keresztül. Miután kikecmeregtem kisebb pánik lett úrrá rajtam. Még sosem volt részem ilyesmiben. Attól féltem, hogy komolyabb bajom esett. Mindezek ellenére folytattam a túrázást. A túratársammal körbementünk az épületben, majd felmentünk a tetőre. Na, az volt még félelmetes, ugyanis attól tartottam, hogy csúszós lesz. Szerencsére nem így volt. Eszembe jutott az Ellopták Jupiter fenekét és a Segítség felszarvaztak! című filmek tetős jelenetei. J
Míg a túratársam feljebb merészkedett a tetőn, addig a tájat videóztam és fotóztam. Hihetetlen mennyire megijedtem! Bennem volt az esés hatása. Megláttam a közelben egy mélységet és egy bizonyos ponton megálltam. Úgy a mélység előtt 1 méternyit. Nekem tériszonyom van, és ha egy mélységet pillantok meg úgy, hogy nincs előtte védőkorlát, akkor megijedek. A társammal ezután tovább haladtunk a tetőn, hogy megmutassa nekem a lenti világot. Szerencsére nem volt olyan hideg, így nem fáztam, de a karom eléggé fájt. A túratársamon láttam, mennyire tapasztalt az ilyen elhagyatott helyek felfedezésében. Az Urbex csapata szokott romos házakba, épületekbe menni. Főleg Csernobilba. Na, oda sose mennék! Radioaktív helyekre nem teszem be a lábam!
A társam újra akarta venni a videóit, így közben egyedül körbementem az épületben. Minden halott volt és elhagyatott. Nagyon féltem egyedül. Úgy éreztem magam, mint 2020-ban, amikor a Soproni Ági házban voltam. De az sokkal félelmetesebb volt, mert egyedül tartózkodtam ott, de viszont nem lehetett eltévedni. A nagy erődítményben viszont igen. Annyira hatalmas volt. Féltem attól, hogy valami banda bujkál ott, vagy még rosszabb emberek. A szobák ajtaja nyitva volt. Néhol teljesen az enyészetté váltak a terek. L A túratársammal a 4. emeleti páternoszter liftek előtt találkoztunk, majd az erkélyre másztunk. Nekem nehezen sikerült kijutni. Ott is szép volt a kilátás. Ezután már haza akartam indulni, mert féltem nagyon. Nekem ez túl sok volt. Én a Kisföldalatti óvóhelye miatt mentem csak oda. A túratársam megmutatott nekem néhány érdekes helyet. Köztük egy szobát, ahol találtam egy régi retrós kincset. Egy üvegajtóra szerelt kilincs maradékát. Ilyenek voltak a 3-as metróállomások bejáratainál anno. Régóta vágytam egy ilyenre, így a táskámba tettem. Furcsának tartottam hogy az emberek anno miért nem vitték magukkal az ottani értékes tárgyakat, térképeket, egyebeket.
Az épület további bunkereit is megnéztem, köztük egy bemutatótermet is. Visszaemlékeztem ekkor arra az időszakra mikor még kórusban énekeltem. Már rég volt.
Amikor hazaindultam eléggé remegtem. A Kisföldalattin sokan néztek a saras külsőm miatt. De nem érdekelt. Csak vártam, hogy hazaérkezzek. Itthon alaposan lemosakodtam. Szükségem is volt erre. A nadrágom ment csak egyedül tönkre. A táskámban lévő dolgok nem sérültek. A telefonom is megúszta a balesetet. Amikor a pincékben voltam a Júdás asszonya című sorozat jutott eszembe. A telenovellában volt egy összekötő alagút a borászat és a templom között és azokon keresztül haladtak el a véres menyasszonyok. J Meg kell mondani, eléggé ijesztő volt az egész túra, több ilyenben nem vennék részt. Nem az én világom. Maradok a megszokott tartalmaim mellett. A családom nagyon meg volt ijedve, főleg az édesanyám, aki nagyon megharagudott rám. Jogosan! Akár komolyabb bajom is eshetett volna! L Mi van, ha megcsúszok, és a mélybe zuhanok? Ugyan egy méterre voltam a mélységtől, de akár el is botlottam volna. Vagy ha az alagútrendszerben ért volna komolyabb baj? Ha csak eszembe jut ez, már megrémülök. De szerencse hogy élve megúsztam. Az Urbexesek szerencsések hogy bátrabbak, mint én. Nekik ez a hivatásuk, a mániájuk, ha úgy vesszük. De most szereztem egy tapasztalatot. Anno a középiskolában, 10. osztályban megismertem egy szót: empíria. Azt jelenti, hogy tapasztalat. Voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik tudásuk egy részét a tapasztalataik során szerzik meg. És most ebből tanultam. Ugyan a túratársam hívott hasonló kalandokra, de nem kértem belőle. Rosszabbul is végződhetett volna a péntek délután. Ilyenkor a fejemben annyi rémes kényszergondolat szabadul rám, melyeket nehéz kordában tartani. Főleg a fóbiákat. Mert picit ismét előjöttek, csak más szempontból. Mindegy, ezt nem szabad részleteznem. Sok mindenben voltam annak idején bátortalan, de aztán sokszor cselekedtem bátran. Pl. a melegségem felvállalása 10 évvel ezelőtt hatalmas dolog volt. Aztán jött a többi dolog, melyeket korábban nem mertem megtenni.
Itthon kalapács segítségével üvegszilánk mentesítettem a fogantyúkat, és kettéválasztottam őket. Fontosnak tartottam, nehogy a gyerekek megsértsék magukat. Nagyon szépek ezek a fogantyúk. Sokféle színben legyártották őket. A Boráros tér aluljárójában is vannak. Még persze gondosan meg kell tisztogatnom őket.
Ami a horzsolásom illeti, szépen gyógyul a karom, de péntek este eléggé fájt. Betadine kenőcsöt raktam rá, hogy rendbe jöjjön. Napi 2x kenegetem. Várom, hogy az esős időszak elmúljon és folytatódjon minden a megszokott kerékvágásban. Hatalmas változás állt be. Ismét van filmszerkesztő programom, így az itteni cikkemhez mellékelem a zenei aláfestéses videóimat is a fotók mellé. J
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.