A születésnapom előtt egy nappal el akartam vinni István barátom a szentendrei Közlekedési Múzeumba, de sajnos pont akkor értünk oda, amikor zártak. Meg kell mondanom, roppant csalódott voltam. Szerettem volna meglepni a barátomat és nem sikerült. Szeptember 16-án azonban egyedül nekivágtam ismét az útnak, hogy megnézzem azt a kiállítást, amit évekkel ezelőtt szerettem volna látni.
A kiállításra érve ingyenes volt a belépőm, mert a MÁK kártyám kedvezményt ad sok helyre. Csak a fotózásért és videózásért fizettem 500 Ft-ot. Úgy örültem annak, amikor senki sem volt a helyszínen! Szeretem, ha senki sem zavar meg alkotás közben. Embereket nem igazán szeretek fényképezni.A bőség zavara hatalmas volt. Először a fő csarnokban találtam magam. Régi villamosok fogadtak, ill. villamos belsők. Csengők, jelzőlámpák és satöbbik. Olyan UV villamosok is voltak, amelyekkel gyerekkoromban utaztam. Fel is szállhattam rájuk. Volt fapados, és bőrüléses szék is. Ma is közlekedik UV villamos, de karácsony előtt és után fény villamos formájában.
Igyekeztem minden részletet megörökíteni képek és videók formájában. Ki akartam használni minden rendelkezésemre álló egyedül töltött időt, nehogy mások megrohamozzák a helyszínt. Másfajta villamost is lefényképeztem. Felszálltam régebbi kocsikba és elképzeltem milyen lehetett akkoriban az utazás velük.
Találkoztam Csufival. Nagyon szerettem ezt a villamosfajtát. Még anno a 23-as, 24-es és a 30A villamos vonalán futkosott. Kényelmesnek tartottam. Buszos villamosnak is tartottam, mert a felszállós lépcsői és belső ülései és ajtói a buszokra emlékeztettek. Kár hogy nem mehetett sokáig. 2007-ig volt forgalomban majd 2008-ban a felújítását követően került a szentendrei Közlekedési Múzeumba. Úgy örültem annak, hogy viszontláthattam annyi év után. Sajnos nem tudtam rá felszállni, mert zárva tartották. L Pedig úgy szerettem volna ismét átélni a csufis élményt. J Üvegen keresztül jó fotókat készítettem a belső terekről.
Érdekes volt nagyon. Megnéztem a többi villamost. Körbejártam az egész teret, majd kint találtam magam, ahol egy olyan HÉV szerelvényt találtam, ami eléggé rossz és lepukkadt állapotban volt. A csepeli vonalon közlekedett anno. Emlékszem rá, mert akkoriban csak MIXA típusúak futottak a 90-es években. Ez a szerelvény szintén le volt zárva és újból az üvegen tudtam csak képeket csinálni a belső életről. Ha nevezhetjük annak. Ma is közlekedik MIXA HÉV egy másik típussal felváltva Csepel felé. Ami a legjobban tetszett és rég tudtam, hogy van, az a GANZ metró, amellyel sokszor volt szerencsém utazni gyermekkoromban a 3-as metró vonalán. Sajnos ezzel a magyar gyártmányú metróval az volt a baj, hogy valamilyen alkatrészhibával rendelkezett és nem kerülhetett sorozatgyártásba. Nekem erről az a véleményem, hogy akkor más alkatrészt gyártanak. Lehetett volna saját metrónk. Ha valóban akartuk volna.
Körbejártam ezt a metrócsodát. Magasan voltak az ablakok és az ajtóüvegek, de szerencsére szuper belső képeket készítettem kívülről, mert sajna ide se lehetett bemenni. Eléggé elhanyagolt állapotban van, szomorú volt visszanézni a képeimen mennyire elhagyatott ez a metrókocsi. Főleg úgy hogy elhaladt mellette a HÉV a kerítés mögött. Mintha az egy helyben toporgó GANZ metró a szabadságára várna és szeretne kiszabadulni a börtönéből. Én emlékszem arra, hogy mikor édesanyám iskolába vitt gyerekkoromban akkor a 3-as metróval mentünk a Nagyvárad térről. És sokszor futott be a GANZ metró, majd azzal mentünk a Deák térig. Nagyon meleg volt a metró. Télen ez jó érzéssel töltött el. A szerelvény belső ülése kellemesen kényelmes volt és hipergyorsan közlekedett. A hangja kicsit hasonlított az oroszmetrók hangjára. Sokféle videót láttam erről a metrókocsiról a neten, amikor elkészült. Kár hogy nem kapott nagyobb figyelmet. Én tuti támogattam volna a fejlesztését. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy annak idején utazhattam vele. Szelfiket is készítettem, ill. a metrókocsi előtt egy lemezes változatot is az aznap megjelent Eros Ramazzotti új albummal. J Az ilyen képeket az Eros cikkben is megmutattam.
Másféle szabadtéri szerelvények is rozsdásodtak a mezőn. Régi mozdony is volt, amiből sok van a Vasúttörténeti Parkban.
A kiállítás folytatódott egy másik oldalon, belül az épületben. Régi alkatrészeket, sínformákat és egyéb kiegészítőket lehetett látni. Volt egy óriás képes összefoglaló a buszok, villamosok, HÉV-ek és metrók közlekedéséről. Szinte mindegyik képet ismertem, mert a Fortepan oldalán sok régi budapesti metrós fotót végignézegettem. Legjobban azokat szeretem, amelyek akkor készültek mikor átadásra került a 2-es és a 3-as vonal.
A kiállítás végén pedig néhány trolibuszt pillantottam meg. Mindegyikkel utaztam már. J Olyan jó volt felülni rájuk! Persze volt egy édesanya, aki a kislányával volt ott, de nem zavartak. A munkám minden akadály nélkül tudtam végezni. Miután a buszokat is megörökítettem haladtam tovább. Egy GANZ villamos levágott csücskét pillantottam meg. Szomorú voltam, mert nem értettem miért csonkították meg. Kár hogy nem nézhettem meg közelebbről, mert hülye elválasztót raktak oda. Mikor a kijárat felé indultam akartam venni járműves matricákat, de nem volt metrósban. Vásároltam azonban sokkal jobbat! A nagy kisföldalatti című könyvet, amelyből az utolsó eladható példány volt elérhető. Meg is vásároltam. Benne van a Milleniumi Földalatti Vasút teljes történelme. Legjobban a vége érdekelt, mert abban képek voltak a metróépítésről, az 1995-ös felújítás előtti időkről, amit gyermeki szemmel volt szerencsém látni. Az összefirkált falakat, a romos állapotban lévő állomásokat. Emlékszem, üvegszilánkok fénylettek a sínek között. J Kár hogy akkor nem fotóztam, mert maradandó emlékeket készíthettem volna.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek be a szentendrei városba, hanem inkább visszaindulok Budapestre és megeszek egy finom pizzát a Bocelli étteremben. Egy újfajta ízt kóstoltam meg. Múltkor elmentünk Istvánnal és akkor is pizzáztam. Most szerettem volna úgy odamenni, hogy jobb egy picit a kedvem.
Múltkor koraeste mentünk Istvánnal. Tulajdonosváltás történt a Bocelliben. 2020-ban voltam ott először amikor covid bajok voltak.
Szükségem volt egy olyan napra, amikor elmegyek, kiszellőztetem a fejem és át tudok gondolni sok mindent. A születésnapom sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de ezt a blogomban nem részletezném. Lesz még szép pillanatom, szép percem és új ajtók nyílnak meg előttem. Csak olyan emberekkel szabad tartanom a kapcsolatot, akik szívből szeretnek. Nagyon sokat kell még tanulnom, fejlődnöm, hogy kezelni tudjam az érzelmeimet, hogy sok mindent megértsek. Nem fogom szégyellni az érzéseimet, a bánatomat, az érzékenységem, mert az életemhez tartoznak. Aki pedig nem képes elfogadni engem az menjen el örökre. Nem leszek rosszabb vagy jobb. A pszichiáterem szerint jó, ha képes vagyok kimutatni az érzéseimet, mert az hatalmas érték. Hacsak visszaemlékszek azokra, akik egyáltalán nem értékelnek, értékeltek azok a saját szegénységi bizonyítványukat mutatták meg. Csalódtam, fáj, de tudnom kell, hogy lesznek új emberek, akik még döfködni fognak. Új szeretők, szerelmek és barátoknak nevezett emberek. Nem szabad harcolnom olyan emberekért, akik nem szeretnek. Sok esetben beveszem a leszarom tablettát. Fontosabb az egészségem, mint egyesek nem megértése. A szeptember 16-os kiruccanás jót tett nekem. Jobban is vagyok sokkal.
A szentendrei Közlekedési Múzeum
nagyon jó volt, de kék metrót hiányoltam. Ugyan ott volt az a szuper GANZ
modell, de jó lett volna, ha másféle metrókocsi is helyet kap. Még buszos és
villamosos táblát is lehetett kapni, de egyik sem érdekelt. Metrósat szívesen vásároltam
volna. Méltó helyet kapna a szobámban. Arra leszek nagyon kíváncsi, hogy milyen
lesz majd az új budapesti Közlekedési Múzeum. Mert ott aztán lesznek megmentett
régi 3-as metrós műemlékek. Remélem jó sok.
Új galéria a weblapomon
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.