A BENovelas magazin 7. születésnapja

Minden évben várom azt a napot, amikor megünnepelhetem az újságom újabb évfordulóját. Egy olyan újságét, ami az én testamentumom, amely mára egy sorozattá nőtte ki magát. Olyan sorozattá, amelyet majd halálom után hátrahagyok az utókornak. Persze oda kell figyelnem arra, hogy csak olyan ember kapja meg ezt a gyűjteményt, aki értékeli és vigyáz rá. Mert 84 lapszám nem kis mennyiség. Eddig 84 újságot írtam a BENovelas magazinomból, de korábban voltak különböző kisebb újságjaim 1-1 részben.

2022. augusztus 31-én ünnepeltem meg a BENovelas magazinom 7. születésnapját. Szerettem volna megnyitni a szobaszínházam, de egyszerre túl sok lett volna és időigényes. Meg kell jegyeznem azt, hogy a legutóbbi magazinom ismételten az utolsó pillanatban készült el, ugyanis számos cikklemaradást kellett pótolnom. Ez persze meglátszott a nyomtatási költségekben is. Nem volt drága, csak egyszerre kellett fizetnem szinte, mivel 23 oldalnyi adagról van szó. A lényeg, mégis elkészült és most a 85. szám első cikkét írom éppen, amivel kezdődni fog egy új korszak, egy új évad, szám szerint a 8. szezon.   

Fagyi helyett rizsfelfújt

Először és utoljára készítettem rizsfelfújtat. J L Sajnos rizsfőzésben nem vagyok profi, mert roppant bonyolult. A receptvideók oldal alapján csináltam meg, de sajnos nem úgy alakult, ahogy kellett volna. L

Nem lett valami finom, de ez volt az ünnepi „torta”. Tanulva az esetből jövőre ismét jégkrémtorta lesz.

Különleges zenei válogatást is készítettem eme ünnepre és ezt a lemezt behelyeztem a 84. számba ajándék CD-ként. Pezsgett a hangulat, mert tudtam, hogy nagy nap volt. Az összes papíralapú szerpentint elhasználtam, majd rendes kötözőt alkalmaztam a dekorálásokhoz. Két nagy tűzijátékot vásároltam, hogy az egyiket világosban, a másikat pedig a lehúzott roló mögött, sötétben gyújtsam meg.

Visszatekintés

Ahogy az lenni szokott az elmúlt egy évben készített 12 újságom kirakosgattam az ágyamra, köré pedig azokat a lemezeket és más emlékeket pakoltam ki, melyeket ezalatt az időszak alatt vásároltam. Persze most nem minden került fel az ágyra, mert nem volt annyi hely, de így is részletesen megcsináltam mindent. Szépen elrendeztem a dolgokat, szépen megünnepeltem az újságom idei születésnapját. De egy volt a baj, hogy sajnos mindezeket egyedül. Mert jó lett volna, ha az ünnepet megoszthatom másokkal is, nemcsak a netes közönségemmel. A 2021/22-es szezon elég keménynek minősült. De volt jó oldala is. Megismertem ismert embereket, köztük Kocsis Judit színésznőt, aki sok telenovellában szinkronizált. Tanárnőm lett, akitől sok mindent megtanultam. Tagja voltam egy színháznak, bele tudtam kóstolni ebbe az életbe. De sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy bármilyen közösségbe kerülök, csak akadályokba ütközök. A tavalyi évadban spanyol tanfolyamra is jártam, de kudarccal végződött. Fel is merült bennem a kérdés: Való vagyok e egyáltalán közösségbe? Én mindig közösségekben fejlődtem és ragaszkodtam ahhoz, hogy képezhessem magam. Minden év tartogat nekem kellemes és persze kellemetlen meglepetéseket és számos akadályokat. Ha rajtam múlna, messze lennék. Nagyon messze. Boldogtalan ember vagyok, aki nem tudja, mit tartogat számára a jövő. Bizonytalanság van ebben az országban, gyűlölködés, kirekesztettség. De én mindig próbálok a világomba kapaszkodni, csak hogy ezt a hurrikánt túléljem. A megvásárolt tárgyak, értékek, mint pl. a lemezek, figurák, egyedi kincsek kiegészítik azt az űrt, amit érzek. Segítik feledtetni azt, hogy másnak születtem, hogy kevesebb esélyeim vannak. Tudom, hogy az autizmus mellett a gyógyíthatatlan mentális betegségemmel is harcot kell vívjak. Harcolnom kell a túlérzékenységemmel szemben is. Sok emberben kellett csalódjak, mert azok, akikre azt hittem támaszkodhatok cserbenhagytak. Szerencsére vannak kivételek, akik máig mellettem állnak, de nekik is megvan a saját bajuk, saját tragédiájuk. Persze van egy hiperaktív oldalam is, amelyet a családom nehezen visel el, pedig ez is életet ment. Segít a hülyéskedés abban, hogy a depresszió ne emésszen fel. Én mindig egyedi, sajátos módon kezeltem a saját nehézségeimet. Amennyire tudtam persze. Sok mindent megéltem, túléltem és átéltem. De azt is tudom, hogy a társadalom egyre inkább elkorcsosul. Idegenebb, érzéketlenebb és kiszámíthatatlanabb lett. Csupa kétség, melyet nem lehet idegekkel megérteni vagy felfogni. Ez túl sok. Amit a politikusok csinálnak egyre undorítóbb. Elszállt velük a ló, azt hiszik minden és mindenki felett állhatnak. Mint a rosszindulatú vírusok rátelepednek az emberekre, vagyonaikra. Kiemelném Putyint, aki emberi életekkel, sorsokkal játszik és tönkretesz egy társadalmat a háborújával kapcsolatban. Mert a pénz és a hatalom mindennél fontosabb számára. Hogy lehet egyáltalán megélni ezt? Hát úgy, ahogy tudom. Próbálom a szépet megélni ebben az érzéketlen világban és megélni az apró örömöket. Amíg csak tehetem. Blogot vezetni, videózni és új zenéket megismerni. Csak távol a rideg valóságtól, a magyar mentalitástól, ami számomra totál idegen és átlagos.

Sokáig tartott az ünnep, de az esti karneválhoz nem volt kedvem. Nem voltam képben, vagyis elfáradtam. Megvallom, majd máskor szeretném megcsinálni amikor Halloween lesz. Közeleg az én születésnapom, szám szerint a 36. És szeptember 11-én töltöm be. Akkor is lesz egy születésnapi adás.

BEN