2022. szeptember 6., kedd

BON-BON

Létay Dóra színésznőnek új műsora van a Bézs rádióban, ahol a Bon-Bon együttes egyik énekesét, Szolnoki Pétert meghívta beszélgetni. Jómagam nagyon érdekelt, hogy milyen dolgokról fognak beszélgetni, mert 22 évvel ezelőtt szerettem meg a Bon-Bon zenéjét.


Először is ugorjunk vissza az időben 22 esztendőt. 2000 késő őszén a TV reklámok sokat adták a Bon-Bon: Időutazás válogatásalbumát, melyen a Fanta dal volt hallható. A szám címe: Haverok, buli, szamba. Nagyon népszerű volt akkoriban ez a válogatás és mivel már három kazettám is volt jól jött egy negyedik az akkori aprócska gyűjteményembe. Natalia Oreiro 1-2. albuma és az Ally Mcbeal filmzenéjét hallgattam sokat. Nemcsak egyedül, de a nővéremmel is.

A Bon-Bon: Időutazás egy szerdai napon lett meg. Tesóm téli csizmát keresett és felfedeztem aznap a Westend City Centert és a Duna Plázát. Mindkét bevásárlóközpontban először voltam. Aznap oltást kaptam a suliban. Kissé szédültem, enyhe hőemelkedésem volt. Annyi erőm viszont szerencsére volt, hogy a nővéremmel menjek. Mondta, hogy szívesen megveszi nekem a Bon-Bon válogatást. Akkoriban nem volt még CD lejátszóm és csak kazettás lehetőségeim voltak. Már megvolt a rég elveszett ezüstszínű walkmanem, amelyet még 4599 Ft-os áron vásároltam az Europark Média Markt üzletében. Azon hallgattam a kazettáimat. A válogatás kazettán sok dal nagy kedvencem lett: Pl. Megyek a holdra, Köszönöm, hogy vagy nekem, Az első karácsony. A Megyek a holdra fontos sláger volt nekem, mert mindig vágytam olyan közegre ahol elfogadnak engem. Kiközösített gyerek voltam a sulikban, vágytam barátokra. Akkoriban olyan magányos voltam, hogy világgá akartam menni. 2021-ben készítettem a zene évére egy 6 lemezes válogatást, amelynek első száma a Megyek a holdra.

A The Name is Bon-t 2000. december 23-án délelőtt vásároltam meg a Mamut 1. mára már megszűnt lemezboltjában. Enrique Iglesias: Cosas del amor albumát kerestem kazettán, de nem árulták, hanem azt a szürke albumot. Ekkor bukkantam rá a piros Bon-Bon kazettára. Meg is vettem a 2000-es Charlie angyalai filmzenei kazettával együtt. Ha jól emlékszem 4098 Ft-ot fizettem. A The name is Bon albumról a Megyek a holdra, Világszám a kedvenceim.

2001-ben húsvétkor a Csak a holnapnak élek című kazettát vettem meg az akkor kapott ajándékpénzből. Még megvolt a Violin zenestúdió és ott vásároltam meg az albumot. Aznap meg is hallgattam és a kedvenc Bon-Bon albumom lett. Az Indulnom kell, Hétvégi királylány, Hajnali átutazó és a Tengerpart és napsütés a kedvenceim. A Hajnali átutazó külön hangulatdal, mert meg tudott nyugtatni egy szenzoros kiborulásom során. Gyermekkoromban ugyanis sokszor volt és ez a szám a segítségemre sietett. Volt, hogy el is altatott. Épp úgy, mint Alejandro Fernández: Entre tus brazos lemeze.



2001-ben jelent meg a Bon-Bon akkori új albuma, az Irány a légió. Nehéz időszak volt az életemben, mert a Budai gyermekkórház pszichiátriai részlegére kerültem magatartásbeli gondok miatt. Szerencsére bejárós voltam, de utáltam ott lenni. Az Irány a légió egyfajta harci dal volt az akkori időszakban. Lelki segítség, mert nehezen viseltem a kórházi légkört, még annak ellenére is, hogy 16 órakor eljöhettem onnan. Lázadó kamasz voltam, nem akartam ott lenni, csendes pihenőzni. Nagy Sikoly lázban égtem, és a kórház alagsorában azt csinálhattam, amit csak akartam. J Festettem, rajzoltam, TV-t néztem, videókazettáztam. Egyik délután a menzás spagettikből is dézsmáltam, ill. háztartási kekszet is elcsentem az ebédlőből. Ahányszor reggelenként mentem a kórházba, mondogattam, hogy irány a légió. L A táskámban walkman, kazetták és kekszek voltak. Napközben sem szerettem bent lenni, hanem a kertben voltam, ill. felsiettem a dombra ahol a budai hegyeket lehetett látni. Persze voltak napok, amikor alagsorban néha elszundítottam 1-2 órára. Hintáztam is. Az Irány a légió kazettát is rengetegszer meghallgattam. A két lemezlovas, Irány a légió, Örökre a szívedben a kedvenceim. Az utóbbi vigasz számomra, mert a belső harcomat, küzdelmeim juttatja eszembe. Járom az utam, de az tele van akadállyal. Eszembe jut az is, hogy felnőtt és gyerek is vagyok egy személyben. Ugyan érettebb vagyok sokkal, mint annak idején, mégis sok esetben érzem magam naivnak. Nem volt könnyű magányos gyereknek lenni. A magány felemészti a lelket, keserűvé, kilátástalanná teszi a személyiséget. A magányom az autizmus okozta. Szolnoki Péter a rádiós interjúban azt mondta, hogy az embernek előbb saját magát kellene elfogadnia, és akkor jobb lesz minden. Nálam ez lehetetlen, mert az autizmus életem végéig elkísér. A társadalom java retteg a hozzánk hasonlóktól. Ha dühkitörésünk van, veszélyes elmebetegnek tartanak minket. Annyi mindent megéltem már az életben, hogy sok tapasztalatom van e téren. A családom sem tud mindent, mert nem akartam, hogy féljenek. Vannak dolgok, amikor jobb védelemben élni, nehogy egy újabb belső törés, kudarc kettéhasítson. Ahányszor belevágtam komolyabb dolgokba elbuktam. Ugyanígy vagyok az emberi kapcsolatokkal. Életben tartanak a gyógyszerek, a zene, az írás, a videózás és a fotózás. De nem tudok ezekből megélni, mert másra van igénye a társadalomnak. Ez az egyik óriási kudarcom.

Szintén 2001-ben még édesapámtól a Nem vagyunk mi angyalok című kazettát kaptam meg. Érdekes album volt, sokáig nem igazán szerettem, de aztán mikor CD-n meg lett többször is meghallgattam. A Nem vagyunk mi angyalok és a Címlaplányok volt a nagy kedvenc a kazettáról.

2003-ban jelent meg a 008 kazettája a Bon-Bon-nak, ami persze CD-n is kapható volt. 2002 végén már volt CD lejátszóm, de a lemezek még drágák voltak és a kazettákat még meg tudtam venni. Az „átálláshoz” egy év kellett. Nagyon jó albumnak tartottam a 008-at, bár egy picit erőteljesebb albumnak is. A Hanta palánták a nagy kedvencem innen. Mikor megvettem a kazettát akkor a nővéremmel találkoztam a régi munkahelyén és közös programokat csináltunk. A 008 album volt az utolsó olyan kiadás, amiben a Bon-Bon az egyedi logóját használta. Sajnos később normál betűssé vált. L

2004-ben a Kapod, amit látsz jelent meg, de később vettem meg az albumot. Kissé durvazenés. Nem annyira Bon-Bon stílus. Kb. hasonló, mint Eros Ramazzotti: Noi/Somos című albuma.

2006-ban jelent meg a Bon-Bon koncertes lemeze, a Dupla élvezet, de azt nem tudtam megvenni. L

2007-ben az All in jelent meg. Életem legnehezebb és legdurvább időszakában jelent meg az album. Leárazva vettem meg. Akkoriban nem hallgattam már annyira  Bon-Bon-t, mert új énekesek zenéjét fedeztem fel 2004-től. Ricardo Montaner, Alejandro Fernández, Gilberto Santa Rosa, majd Alejandro Sanz zenéjét fedeztem fel 2004-ben. Alejandronak akkor jelent meg a zöld Grandes Exitos válogatása és nagy sikere volt a 2003-as No es lo mismonak. A Bon-Bon: All in-jét csak párszor hallgattam meg, de nagy hatással volt rám a Varázsjel. Az akkori lelkivilágom olyan romos volt, hogy sokat sírtam ezen a dalon. A számban elhangzott a neonreklám szó, ami bennem is enyhén égett. Elképzeltem egy helyet ahol minden halott, szakadt az eső, a neonlámpa pislákol. Én lelkileg 2007-ben haltam meg. A Varázsjel rólam szól. Ekkor váltam még keserűbbé. Emlékszem úgy faltam a zenét, hogy ne omoljak össze. A latin zene ekkor is megmentette az életem. Pl. Alejandro Fernández: Entre tus brazos 2000-es lemeze, ami szintén el tudott altatni. Én is vártam a varázsjelre, én is próbáltam változtatni dolgokon, de nem ment. Aztán 2008-ban elkezdtem az esti gimnáziumot. A középiskolában is voltam álmodozó. 5 éven át készültem az érettségire. 2011-ben idegösszeomlásom lett, kimaradt egy év. Így lett négy helyett öt év.

2009-ben adták ki a Swing című albumot, de sajnos a CD nem nyerte el a tetszésem. A Bon-Bon az eredeti zenei stílussal az igazi.

2012-ben vettem meg a Mindig úton című lemezét a Bon-Bon-nak. A Bújj hozzám című dal lett belőle a kedvenc. A szám hangulata, főleg az eleje egy borús tájat juttat eszembe.

2018-ban vásároltam meg az 5.1 albumot, de azon csak hat dal volt. Emlékeztetett a 2015-ben megjelent Sin Bandera: Una Ultima Vez című lemezre, amelyen öt szám van.

A Bon-Bon legutóbbi albuma 2017-es. Ez a Bé oldal (Lado B). A Maradj még lett a kedvencem erről a lemezről. Szolnoki Péter külön szólóalbumot is kiadott, de azt nem hallottam még. Azt hiszem angol nyelvű. A Bé oldal már egy korszakváltó albumnak minősül. Van régi Bon-Bon hangulat, de modern elemekkel összekeverve. Hangulatos lemez, nagyon bejött. J

Utólag CD-n

A Bon-Bon korábbi albumait antikváriumban és lemezbörzén szereztem be. A Kapaszkodj meg! című 1995-ös első albumát nem vettem meg CD-n. A nosztalgikus vasárnapokon gyakran hallgatok Bon-Bon-t, utána latin zenét, valamint a többi kedvencem. Ilyenkor mindig a szépre próbálok emlékezni. Azokra a pillanatokra, amikor jól voltam. De bizonyos dalok részénél eszembe jutnak rémképek a múltból. Ez nem a zene hibája, az én pszichémé, amit kezelek, amennyire csak tudok. 





A Bon-Bon CD-i különlegesen szépek, finoman kidolgozott korongok. Nagyon egyediek. Kár hogy zenei dvd nem jelent meg tőlük, mert azt megvásároltam volna, hogy a többi mellé rakhassam. Még mindig úton könyv viszont megjelent, de nem olvastam végig.

Létay Dóra műsorában két új dalt is megmutattak a Bon-Bon-tól. Egyik a Farsangi funky, de a másik dal címét nem tudom. Azt tudom, hogy nagyon romantikus és nagyon megtetszett nekem. Nagyon jó volt hallani, ahogy Szolnoki Péter kendőzetlenül beszél az érzéseiről. Az érzelmek egyébként intenzíven megjelennek a Bon-Bon zenéiben, dalszövegeiben. Az is nagyon tetszik a Bon-Bon-ban, hogy a dalszövegeik mosolyt csaltak az arcomra. Mert viccesen fogalmazták meg a szövegeket. Várom, hogy egy újabb album jöjjön ki. Remélem, idén sor kerül rá. Épp úgy vágyok rá, mint Laura Pausini új lemezére.

BEN

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.