Azzal kezdeném ezt a cikket, hogy ez az első cikk, amit az új számítógépemről írok. J
Az idei karácsony elég szomorúan indul, ugyanis novemberben és decemberben sok ismert ember hunyt el. Magyarok közül Csűrös Karola, Kóbor János, ill. a Diridáréból ismert K.O. Laci is eltávozott az élők sorából. A latin világ is mély gyászba borult, ugyanis először Alejandro Fernández édesapja, Vicente Fernández hunyt el 81 éves korában, rá nem sokra az Il Divo együttes baritonja, Carlos Marin is. A telenovellás színészvilágból is meghalt Carmen Salinas.
Nyáron arról olvastam, hogy Enrique Iglesias visszavonul. Jól is teszi, hisz a 2000-es évek végétől már a hip-hop-os stílusra váltott zeneileg, hátat fordítva annak a különleges latin zenei világnak, melyet 2003-ig képviselt. Az El Final első része már kapható, de nem tartok rá igényt. Nem tetszik a stílusa. Azt gondolom, hogy Enrique Iglesias nem tisztelte eléggé azokat a rajongókat, akik a romantikus oldalát szerették és az énekes inkább a bulizós pártiak oldalára állt. Megvallom, érzek egy fajta hiányt, de mellette meg se lepődök. Hogy miért? Mert az utolsó lemezét már nem vettem meg. Számomra kész katasztrófa volt. Összesen egy szám tetszett rajta, ami csak a Deluxe változatban volt elérhető, az El Perdedor, amelyet Marco Antonio Solissal együtt énekelt el. Ez a dal a mexikói Lo que la vida me robo című telenovella zenéje, amely Magyarországon az RTLII-n futott Szerelem zálogba címmel.
Enrique Iglesias tehát visszavonul, de mellette sajnos úgy tűnik Ricardo Montaner is. Az idén megjelent Fe című albumról azt olvastam, hogy ultimo album. Nem adták ki se CD-n, sem pedig bakelit lemezen. Lehetséges, hogy Montaner ezzel az albummal búcsúzik végleg? Év végére készült két extra dal is, amelyek közül az egyik nagyon búcsúzós. Ez a Quiero Saber.
Nagy űr lesz, ha Ricardo Montaner is elmegy a latin zenei világból, hisz az énekes albumait is megvettem. Persze amiket be tudtam szerezni. Az nagy kár, hogy a Fe nem jelent meg egyetlen adathordozón sem, pedig befizettem volna rá, mert kiváló album. Istenről szól és a hitről. A Fe hitet jelent.
A Silencio a másik új szám. Azt tervezem, hogy 2022-ben majd a Fe-t megcsináltatom bakelit változatban és magyar címeket is írok hozzá. Lesz egy magyar nyomású, egyedi darabom. J De ez még a jövő zenéje. Hiányozni fog Montaner zenéje, ha az énekes több albumot nem ad ki. Én azt gondolom, hogy még tudna készíteni egy csomót. Bár 2-3 évente eléggé sok lemezt csinált, melyeket mind megvettem az utóbbi 10 évben. Ricardo Montaner fiai közül Hector Montanertől vettem meg az Amor del Buenót 2004-ben, de az Aparienciast már nem. Ricardo Montaner másik fia, Alejandro csak egy lemezt dobott piacra, de azt sosem tudtam beszerezni. Ricardo Montaner lánya, Evaluna pedig csak 1-1 dallal jelentkezett az elmúlt évekből.
Vicente Fernández, a mexikói népzenei stílus egyik legnagyobb atyja volt. Bár nem szerettem a zenéjét, mégis egy ikonról van szó, ráadásul a fia, Alejandro Fernández zenéjét szeretem. Igaz, csak a pop oldalát. Neki is kétféle stílusa van, mint Pablo Monterónak. Vicente Fernández zenéjét a magyarok a La Mentira (A vipera)és az Amor Bravío (A szív parancsa) című sorozatok zenéjéből ismerhetik. Az énekes együtt énekelt Alejandróval a 2013-as Confidencias című albumon, amely Alejandro Fernández akkori lemeze és a második kedvenc albumom az énekestől. Egy Julio Iglesias dal feldolgozás, amelynek címe: Me olvide de vivír.
Alejandro Sanz jelentette be Vicente Fernández halálhírét a neten. Jelenleg a régi latin motorosok közül Jose Luis Rodriguez „El Puma” az aki a lista tetején áll. Idén év elején Armando Manzanero hunyt el sajnos. L
Carlos Marin, az Il Divo együttes baritonja 53 évesen halt meg koronavírus miatt. Magyarországon 2018-ban léptek fel utoljára, és volt szerencsém elmenni a koncertjükre az Arénába. Úgy volt, hogy 2020-ban ismét ellátogatnak hozzánk, de a koronavírus beleszólt. Nagyon úgy fest, hogy Carlos Marin halálával felbomlik az Il Divo, hisz a wikipédián azt olvastam, hogy 2004-2021. De egyelőre nem tudni mi az igazság, az viszont biztos, hogy az együttes most mélyen gyászolja elvesztett énekes társukat. Az Il Divo mérföldkő a latin zenében, hisz különböző nemzetiségű énekesekből verbuválódott össze és sok számos slágert dolgoztak fel spanyol nyelven. Az Il Divo-t ezért a latin zenei kategóriába sorolom. Ha az Il Divo távozik marad ugyan az Il Volo, de ők véleményem szerint másolják az Il Divót és lehet, hogy a következő években más stílusra váltanak.
Mi lesz a latin zenével? Van folytatása, hisz egy zenei stílusról van szó, viszont elképzelhető, hogy át fog alakulni idővel. Pergősebb, bulizósabbá változik. Mint egy kémiai anyag, ami nem vész el, csak átalakul. Olyan biztos nem lesz, mint pl. a 90-es évek végétől, vagy a 2000-es évek elejétől. Nem lesz olyan kellemesen „levegős”, romantikus, bolerós.
Ricardo
Montaner (64)
Eros Ramazzotti (58)
Sergio Dalma (57)
Alejandro Sanz (53)
Laura Pausini (50)
Alejandro Fernández (50)
Alex Ubago (40)
Pablo Alborán (32)
Lista azokról az énekesekről, akiket jelenleg intenzíven hallgatok. Ricardo Montaner van a tetején. Ha kiesne, akkor 7-en maradnának azok, akik a jövőben kiadhatnak új albumot. A 7 énekes közül Alex Ubago-nak 2017-ben jelent meg a legutóbbi lemeze, a Canciones Impuntuales és simán jöhetne az új albuma. 2020-ban esélyét láttam ennek, de eddig semmi sem történt.
Enrique Iglesias
visszavonulása mellett felötlött bennem a kérdés, hogy Pablo Montero tényleg
visszavonult e az énekléstől, vagy tervez e kiadni még lemezt. Nos 2011 óta
semmi. 10 évvel ezelőtt jelent meg az utolsó albuma és 2007-ben szereztem be a
2006-os Que Bonita Es Mi Tierra című albumát. Mint írtam az előbb ő is kétféle zenei stílust képvisel. Az
egyik a mexikói népzene, a másik a latin pop. Jelenleg egyetlen Pablo Montero
albumot sem lehet beszerezni, nekem azok vannak meg, melyeket 2005 és 2007
között vásároltam meg. Köztük egy dvd is.
A Sin Bandera 2006-ban vonult vissza, de 2015-ben visszatértek egy album erejéig, melyhez 2016-ban egy koncertes anyagot is készítettek. A mexikói duó nem tervez új lemezt készíteni. Sokra vihették volna, mert nagyon sikeresek voltak és a szóló karrierjük mellett belefért volna x évente egy új album.
Jose Luis Rodriguez „El Puma” visszatért 2017-ben egy speciális
válogatásalbummal, amelyen duettet énekel Vicente Fernándezzel és sok más
énekessel. Megvásároltam az albumot, amely kicsit borsos áron volt elérhető.
2019-ben az Agradecido jelent meg,
melyet szintén megvettem, de utána tudomásom szerint nem adott ki az énekes új
albumot.
Luis Fonsi, Enrique Iglesiashoz hasonlóan más stílusú, de az ő mostani zenéi közül sokat el tudok fogadni. Bár a Despacito nekem nem a szívem csücske, Fonsi többi dala, pl. a nálam mindig örökzöld Imaginame sin ti a kedvenc dalom az énekestől.
Folytathatnám a sort napestig, de egy embert meg szeretnék említeni a cikkem végén. K.O. Lacit, akinek nem sikerülhetett a zenei álma és úgy halt meg szegény ember, hogy egy éven át gyászolta imádott feleségét, Beát.
Ők a Diridáré című műsorban voltak ismertek, de egyszer Horváth Gyöngyi Sikerpódiumában is szerepeltek. K.O. Laci és Bea szerették azt, amit csináltak, de a netes közönség sokszor a nevetség tárgyaként tekintett a két idős emberre. Nos, a BENovelas magazin nem, így a cikk végén e „posztumusz” sorokkal állítok nekik emléket.
A latin zenére visszatérve a legfiatalabb tag, akit hallgatok, az Pablo Alborán. A Vertigo című albuma jó volt ugyan, de érezhető egy fajta bevezetés a közelgő stílusváltásba. Kérdésessé válik e az, hogy meg fogom e venni Alborán későbbi lemezeit, vagy egyszer el kell integetnem őt. Ezt majd a jövő eldönti. Addig is előveszem a régi kedvenceimet, hallgatom őket, nosztalgiázok egyet. Mert a latin zene nálam örök kedvenc lesz mindörökké.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.