KIÁLLÍTÁSOM A MAGNET KÖZÖSSÉGI HÁZBAN

2021. december 15-én nyílt meg az idei Autista fotókiállítás, ahol újabb öt képem állították ki a Magnet Közösségi Házban. Tavaly már volt egy kiállításom itt. A hely nagyon pazar és különleges helyet foglal el az Andrássy úton.

18 órakor kezdődött a megnyitó, de egy órával hamarabb már a helyszínen voltam, hogy forgathassak a netes műsoromba. Egész jó anyagot állítottam össze.

Csak olyan képek kerültek kiállításra, amit a speciális fényképezőgéppel készítettem. Azért, mert ezeket a fotókat lehet nagyon szépen kinyomtatni. Egy telefonnal készült képpel más a helyzet, mert nem olyan felbontásúak a képek, mint a speciális géppel készült fotók.

A Magnet Közösségi Ház két szintjén volt kiállítás és a többi autista társam fotói is ki voltak téve, köztük Dezső korábbi tanítványáé is, aki nem egyszer eljött velem és Dezsővel fotózni.

Dezső nyitotta meg a kiállítást, de most nem voltak sajnos annyian, mint tavaly. Az eléggé elszomorított, hogy hamar elment mindenki és én sem láttam értelmét a maradásnak, így elindultam kicsit városnézésbe. Nagyon szépen ki volt világítva az Andrássy út. Kisföldalattival a Vörösmarty térre mentem, majd a Fashion Streetet lefotóztam. Nagyon szép, ledes fényárban volt burkolva minden. Sok ember volt, köztük külföldi is.

Ki volt téve Mercedes kocsi és egy ledvilágítós változat is. A Fashion Street szokásos csillogó jégszínű karácsonyfája is fényárban úszott. Vettem útközben a Szamos standnál néhány szem szaloncukrot. Mindenképp meg akartam nézni még az ünnepek előtt a Fashion Street-et, mert a karácsony előtti napokban már sütöm a finomságokat és nem szívesen megyek már sehova. J

Egy teljes hónapig megtekinthetőek a képeim a Magnet Közösségi Házban. Annak különösebben örültem, hogy Vihar kutyus is kikerült, hisz az a husky nagyon a szívemhez nőtt. Egy barátom kutyája volt, de már soha többé nem láthatom. Azzal, hogy kikerült a falra nagy emléket állítottam neki.  Hogy mi lesz a jövőben? Nem tudom. Örülök, hogy létrejött ez a kiállítás, de nagyon szeretném, ha minél több ember megismerné a munkásságom, hisz 15 és fél éve fotózok, keményen megdolgozok az emlékek megörökítésében. Idén benne voltam az M5-ös Librettóban, és reménykedtem abban, hogy komolyabb változás történik az életemben. Nem tartom valószínűnek, hogy fotósként meg fogok tudni élni. Telnek az évek, egyre idősebb leszek. 35 múltam. Krisztina, a korábbi pszichológusom, akihez félévente járok azt mondta nemrég, hogy továbbra is folytassam mindazt, amit szeretek, ne hagyjam abba az alkotást. Mindig viszek neki az újságjaimból, és lenyűgözik őt az alkotásaim. Természetes hogy folytatni fogom a munkásságom. Ha lesz új kiállításom annak is örülni fogok. Most ott volt Mucsi Karcsi édesanyja. Tisztára olyan, mint a megboldogult Ila néni. Nagyon kedves volt és köszöntünk egymásnak. Örültem a jelenlétének. Vittem az újságjaimból, hátha van ott valaki, aki még többet megtud rólam, de senki se nézett bele. Többet nem viszek a BENovelas magazinokból. Le is tűztem a személyes oldalakat. Inkább úgy fogom megmutatni másnak, hogyha sor kerül valaha egy interjúra, akkor viszem. De akkor már nagyobb mappában, mert azt terveztem, hogy veszek magamnak egy mintás, vastagabb mappát. Nagyon úgy fest, hogy sok mindent kivonok a forgalomból 2022-ben. Új mappát kell vennem, és egy új fekete maszkot, mert a Pablo Alborános alul kezd „szálasodni”. Elteszem emlékbe, mégpedig majd a fémes dobozomba. Tudván hogy ismét kiújult a depresszióm, vagyis egy újabb hullámba léptem mindig a szép zenével, fotózással és az újabb ötletek leírásával próbálom enyhíteni. És persze keresek újabb témákat is, melyeket megoszthatok a BENovelas magazinomban.

BEN