2020. január 29., szerda

A FÉNYEK ÚTJAIN



A Milleniumi Földalatti Vasutat 1995-ben újították fel, 25 évvel ezelőtt. Tisztán emlékszem még a rekonstrukció előtti állapotokra, amikor az állomások romosak voltak. Az ajtóüvegek betörve, a falak összefirkálva, üvegszilánkok csillogtak a sínek között. A szerelvények citromsárga színűek voltak, belül csokibarnás bőrhúzatos ülőhelyekkel. Akkor még nem tudtam, hogy 1973-ban volt csak a korábbi felújítás, amelynek során a teljes 1-es metró a föld alá került és megszűntek a föld feletti megállók. Változott a világ, változott a politika. A 2-es metró építése is befolyásolta a kisföldalatti helyét Budapesten, hisz a Deák téri állomást arrébb kellett tenni emiatt. Már egészen aprócska gyermekként rajongtam a metrós világért és lenyűgözött a földalatti élet, amelynek más volt a hangulata, mint a felszíni életnek. Gyermekként még nem voltak lehetőségeim arra, hogy lefotózhassam a kisföldalatti felújításának előtti pillanatait, csupán a fejemben vannak emlékek nemcsak képileg, de szagilag is. A rekonstrukció előtt és utána ugyanaz a szag volt, mint most. Ma eléggé viseltes, kissé elhasználódott a kisföldalatti, melynek alagútjainak egy részét újrafestették.

Nővéremtől jöttem haza a minap és a Mexikói úton szálltam fel. Meglepődve tapasztaltam, hogy az alagút ki van világítva. Még sosem láttam a kisföldalatti alagútját ebben a hangulatban. Nem mindennapi látvány és élmény volt ez számomra! Először a Széchenyi fürdőnél szálltam le, majd mindkét oldalról lekaptam a világító messzeségeket.





Mentem tovább, majd a Hősök tere felé vezető úton már a régi, 1800-as évekbeli alagútban voltam. 1973 előtt épült meg a Széchényi fürdő és a Mexikói úti megálló, szocialista módszerrel. Az akkori alagútrendszer találkozott a múlt századival. J Ez a hangzáson is hallatszott. 1-2 megállónál még leszálltam és újabb fényes messzeségeket örökíthettem meg. Úgy bemásztam volna és végigmentem volna a síneken. Mélyperonos, feszültségmentes a kisföldalatti pályája, hisz felsővezetékről kapja az áramot. Mégsem mentem a sínekre, mivel nem szabad. Könnyen viszont be tudtam fotózni. Eszembe jutott nekem a youtuber Becsky András, aki 1995-ben végigjárta felújítás alatt a vonalat és a frissen kiszigetelt alagutakat a lámpás tartóoszlopokkal, és lekamerázta az akkori állapotokat. Ugyanezt a hangulatot láttam élőben. Sajnos a Deák térnél már a fények útjai véget értek. A snapchat segítségével egy másik dimenzióban éreztem magam és persze újabb képeket is csináltam.



  
Nem mindennapi látvány az, amikor felkapcsolják a metróalagutak fényeit, ugyanis sajnos ezeket késő este szokták megtenni mielőtt a metró bezár az éjszakai munkálatok miatt. Mikor István barátommal találkozok, és késő este metrózunk, akkor gyakrabban látjuk a kivilágított alagutakat, de a nagyobb metróknál. (2-3-4-es)

5 év és esedékessé válik a földalatti következő felújítása. Bár nem hiszem, hogy akkor sorra kerül, hisz a jelenlegi 3-as metró rekonstruckiója is tart, ráadásul a budapesti Lánchíd felújítását is csúsztatják.

Ha már fényekről és hangulatos világításokról írok, így a cikk végére megosztani a Vörösmarty tér esti panorámaképem és a közeli olasz étterem színes villanykörtéit is.

BEN

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.