Isten könnyei

Már két napja esik. Szeretem ezt az időt. Olyan sötét, nyugtató és néhol csendes. Hosszú hétvége van. Az eső sok mindent szimbolizál. Néha úgy gondolom, hogy Isten szomorú, mert látja mivé fajult az általa alkotott világ. Ilyenkor annyit sír, hogy könnyei esőként próbálják elmosni a földi bűnt. Az eső sok mindent elmos. Politikai hirdetéseket, reklámokat, a piszkot. megtisztítja a talajt, enni ad a termőföldeknek. Persze az eső másképpen keletkezik.

Tegnap István barátommal találkoztam a Westendben. Mivel asztmája van ragaszkodtam ahhoz, hogy bent a Média Markt előtt fussunk össze. Ne az hideg esőben várakozzon, a nyugati 1-es vágányánál. Rengetegen voltak a Westendben. A szokásosnál hamarabb, délelőtt futottunk össze, mert fel akartunk menni a Katihoz, ki végül azt szerette volna, ha most nem megyünk. Nem érezte jól magát. István és én épp menni akartunk a Westendből amikor összefutottunk egy régi osztálytársunkkal, Attilával. Sok emlék a felszínre jött. Meglepődtünk, amikor viszont láttuk. Attilát utoljára 2016 újév napja után láttam, amikor az utcán kéregetett, mert éhes volt. Épp aznap mentem nyomtatni és akkor meghívtam egy szelet pizzára. Hálás volt. Látszott akkor rajta, hogy éhezett. Ma ugyanezt a srácot láttam viszont, akinek rendeződött az élete ugyan, de albérletben él és eléggé láttam külsején az élet nyomait. Sok minden jutott eszembe a múltból. Ezeket nem részletezném, nem ide tartozik. Istvánnal ezután elmentünk egy bárba, ami a közelbe esett. Nagyon szakadt az eső. Menedéket kellett találnunk Isten könnyei elől. Beültünk. Rendelt muníciót, majd elkezdtünk beszélgetni mindarról, ami az elmúlt 1 hónapban velünk történt. Viszonylag csend volt 30 percig, aztán angol turisták érkeztek. Az egyik egy szörnymaszkot viselt. Olyan hangosak voltak, hogy alig hallottuk egymást Istvánnal. Át kellett ülnünk, mert rettentő idegesítő volt az angol látogatók hangos röhögése, ordibáló kommunikációja a másikkal. Végül az ablaknál kötöttünk ki, ahol tisztán lehetett látni az esős életet. Mindenki sietett, Isten könnyei erőteljesebben hullottak a járdára. Gio barátnőm is hívott közben. Szép volt ez a hely, főleg a mellékhelység környéke. Készítettem pár képet:

Istvánnal később úgy döntöttünk, hogy másik helyre megyünk. Az volt az egyik újévi tervünk, hogy új helyeket fedezünk fel. Így is lett. Találtunk egy csendesebb helyet, egy galériás bárt. Nem is voltak vendégek, csupán a tulajdonosok ismerősei, akik lent cseverésztek. Én és István barátom felmentünk, beszélgettünk tovább. Ezen a helyen csak magyar zenék mentek. Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, NOX, stb. Furcsa volt számomra a hely, de egészen megtetszett. Hangulatosnak tartottam. A hely berendezése is nagyon jól meg volt csinálva.

István barátomnak elmondtam mindazt, ami az elmúlt hetekben történt, továbbá a jövő terveiről is beszámoltam neki. 22 óra után jöttünk el a bárból. Elkísértem a nyugatiba, mert 22:52-es zónázó vonattal ment csak haza. Késő este nem szívesen megyek utcára. A nyugati iszonyatosan szörnyű ilyenkor. Ha leszáll az éj, beindul az élet. Az eső szerencsére elállt mikor hazaindultam, de éjjel ismét nekikezdett. Az ablakomból lehet látni a kinti világítás fényeit. Sokszor gyönyörködök a szakadó esőben. Megnyugtató látványt tud nyújtani. Zenehallgatás során a dalokban érzek esős hangulatot is. Sok más érzést is felszínre tud hozni. Ez a jó a muzsikában, hisz mikor átadjuk magunkat a zenének, akkor a gondolatainkban bármi előjöhet. Napsütés, hóesés, séta a természetben, eső. Bizonyos dallamtípusok emlékeztetnek egy adott történésre. Fantáziakép tárul elém miközben becsukott szemmel hallgatom kedvenc zeneim. Biztosra veszem, hogy másokkal is elő szokott fordulni mindez. Mikor gyermek voltam csak akkor nem szerettem az esőt, amikor még megvolt a csepeli telkünk, illetve amikor az keresztülhúzott egy jó programot. Itthon persze nem volt baj.

 Az eső hoz jó, de sajnos előhozza a szomorú emlékeket is. Ez azonban már nem publikus.

B E N