Más beszéltem és írtam arról
az asszonyról, akivel nyár óta beszélgetni szoktam és társaságommal sokat
segítek neki. Ma, karácsony első napján átmentem hozzá hogy valóra válthassam
az egyik álmát. Nagyon sok éve nem karácsonyozott, ugyanis 7 éve ünnepli a
szeretet ünnepét. Ma azonban ez a magányos karácsonysorozat a számára
megszakadt, ugyanis meglátogattam. Zenét hallgattunk, társasjátékoztunk és
vidám dolgokról beszélgettünk. Ahova nyáron jártam hozzá azóta sajnos máshova
költözött. Egy metrómegállóval tovább, a Gyöngyösi utcába, ahol a Duna Pláza
van. Katihoz a 3-as metróval járok, ám mióta elkezdték az újpesti szakaszt
rekonstrukcióját sajnos a Lehel tértől pótló buszozni kell. Nem gond, sűrűn
jár. Egymás után indítják az M3-as jelzésű buszokat. Katalin abban a lakóházban
él, ahol korábban az egykori gyermekpszichiáterem rendel. Mondtam magamban: Milyen kicsi a világ! Én jártam oda 2011
végéig.
A december 25-ét már régóta
tervbe vettem, ugyanis a nagy családi ünnepet 24-én ünnepeljük, 25-én általában
mások jönnek hozzánk, és 26-án ismét családi ünnep van. A 25. ideális nap volt,
régóta terveztem, hogy Katinak szép és emlékezetes karácsonyt adhassak. Olyan
boldoggá tett a tudat, hogy örömöt okozhattam neki.
Ma 11 óra előtt mentem át Katihoz.
Vittem fenyőágat, amihez külön magammal kellett vinnem a nagy táskát. Lesiettem
a 3-as metróba. Épp akkor jött az új, „panda” elnevezésű csodajárgány. Fülemben
zene ment, a Via Dalma III. dalai. A
Lehel téren épp elértem a buszt, ami nagyon gyorsan elvitt Katihoz. Nagyon
örült és boldog volt, hogy nem lesz egyedül karácsonykor. Beszélgettem vele a
szentestéről, aztán elővettem a fenyőágat és feldíszítettem neki.
Vittem az itthoni dobos
díszeimből, melyeket sok éve vettem a Tescoban. Mivel idén ezeket nem tettem
fel az ágamra, gondoltam átviszem Katihoz egy aranyozott boával. Készítettem
neki egy díszkollekciót is, amelyek szintén felkerültek az ágakra. Nagyon
szépen elrendeztem neki. Kézi készítésű képeslapot, egy Soy Lunás mini füzetet, egy fonott dobozkát és egy tábla Milka
fehércsokit ajándékoztam neki. Hallgattunk zenét is. Laura Pausini karácsonyi
albumát, majd Barbra Streisand és Barry Gibb második közös lemezét, a Guilty&Pleasurest, illetve az idei
Julio Iglesias duett albumot. Nagy hatással volt Katira a zene és ennek is
nagyon örültem. Ki nevet a végén?-t
is játszottunk. Két kört, amelyeket én nyertem meg:
Ezt a társasjátékot 2001-ben vettem azon a napon amikor Zámbó Jimmyt temették.
17 óra előtt mentem el. Nagyon
elfáradtam. Hazafelé menet meglestem a 3-as metró lezárt lejáratát. Borzalmas,
ahogy kinéz! A lejáró falai szét vannak verve:
Múlthéten külön leszálltam az
Árpád hídnál, hogy megkuksizzam mi a helyzet. Mikor lementem az aluljáróba
akkor már ott is állt az a bazi nagy fémtakaró. Belestem. Az Árpád hídi állomás
is teljesen szét van verve. Szomorú lettem, mivel szép volt az a megálló.
Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy fog kinézni a felújítás után. Azt nem értem,
miért nem mutatják meg, hogy zajlik a rekonstrukció. Miért nem készítenek egy videót,
amiben bemutatják a munkákat? Anno a 2-es metró esetében csináltak.
A mai nap nagyszerűen
sikerült, bár nagyon elfáradtam. A lényeg az, hogy boldogságot hoztam Kati
életébe. Indulás előtt megkoronáztam a csodás eseményt egy csillagszórós
játékkal:
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.