2017. augusztus 27., vasárnap

Laci barátommal a Velencei-tónál

Tegnap Laci barátom és én elmentünk Velence fürdőre. Reggel 10:03-ra ért be a 19-es villamossal Kelenföldre. Én 4-es metróval érkeztem meg. A 10:17-es vonatra szálltunk fel. Egyetlen ülőhely nem volt, így végig kellett állni az utat. Útközben a vonat majdnem félórán át állt, mert valami történt. Hogy pontosan mi, nem tudtuk meg, de a lényeg az, hogy 54 percesre sikerült az oda út. Nagyon szép volt a strand ahol voltunk. Én legutóbb 2010-ben voltam édesapámmal a Velencei-tónál. Tágas, fákban gazdag terület volt. Béreltünk egy napozóágyat, ami mindössze 1000 Ft volt aznapra. Pokrócot és naptejet elfelejtettem hozni. Laci barátom megosztotta velem a spriccelős naptejét így nem volt baj. Szerencsém volt. Én és Laci barátom lepakoltunk. Én a táskámat az értékmegőrzőbe tettem. Körbejártuk a környéket, majd fürödtünk. A víz eléggé hideg volt. Még akkor is annak éreztem miután már rég beljebb voltunk a tóban. A Velencei-tó hamarabb mélyül, mint a Balaton. Miután kimentünk a vízből Laci barátom napozott, én pedig elmentem egyet fotózni.













Laci barátommal palacsintáztunk és megkóstoltunk egy olyan limonádét amiben, áfonya, citrom, menta, és ribizli darabok voltak. Nagyon kellemes volt az íze. Kipróbáltuk a fagyizót. Egres, kivis és Lime, mentás fagyit ettem. Laci barátom túrógombócosat evett. Ezután fürödtünk még egyet, majd később ismét bementünk. Volt, amikor egyedül mentem be a vízbe. Énekeltem magamban. Sokszor ez előfordul ez. A vízben állva eszembe jutott Laura Pausini: Yo/Io Canto című albuma, aminek borítóján az énekesnő a vízben áll. Dúdolgattam a Yo Cantót és Sergio Dalma: El Mundo című dalát. Nagyon jól éreztem magam! J Az értékmegőrzőből 17:30-ig kellett elvinnem a táskám. 5 perccel korábban átvettem, majd Laci barátommal elmentünk a büféhez. Sajnos ő nem evett. Én újabb Gyros tálat ettem. Olyat, amit a múltkor, István barátommal. J Sajnos ahányszor ettem mindig megjelent egy darázs. Kissé megijedtem, mert eszembe jutott az az emlék, amikor 1994. szeptember 2-án az iskolapadba nyúltam és véletlenül megfogtam az ujjaimmal egy darazsat. Csak a hüvelykujjam csípte meg akkor, de akkor a fullánk nem fúródott bele. Kissé feldagadt, ami a mai napig megvan. Indulás előtt sétálgattunk egyet Laci barátommal és készítettem újabb képeket. Egymást is lefényképeztük, majd időzítővel egy közös fotót is csináltam.








A visszafelé tartó vonat kicsit késett, de 20 perc alatt Kelenföldön voltunk Laci barátommal. Kicsit még beszélgettünk, majd hazamentem. Fáradt voltam és hamar lefeküdtem az este. Nagyon jól aludtam.

Jól éreztem magam Laci barátommal. A kamerám most nem használtam, mert nem volt annyi lehetőségem filmezni a sok ember miatt. Ennek ellenére nagyszerű volt a tegnap! J  

 B E N

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.