6 év után tegnap ismét
elutaztam Nagymarosra. Legutóbb 2011-ben voltam. István barátom meghívott
hozzájuk hogy aztán elkocsikázzunk a környékre. Érdekes volt a nap eleje.
Szokásomhoz híven picit később ébredtem fel. 8-kor keltem és volt összesen 1
órácskám, hogy kiérjek a Nyugatiba. Szerencsére időben elkészültem és 9:10-kor
indultam itthonról. 9:43-ra értem ki a pályaudvarra. Volt sor, de nem sokan.
Megvettem a jegyem a 10:07-es zónázó vonatra. 9:54-kor szálltam fel. A modern,
légkondis kék vonattal utaztam. 11 óra előtt pár perccel érkeztem Nagymarosra.
Ismertem az utat, tudtam merre kell mennem. Nem sokkal később megjelent István
barátom és együtt indultunk hozzá. Előtte körbevitt Nagymaroson, aztán
leparkolt a házuk előtt és bementünk.
Sok minden változott 6 év
alatt és megrohantak az emlékek. Ahányszor Nagymaroson voltam István barátomnál
a nagymamája Erzsi néni mindig ott volt. Most pedig már nem, hisz több mint 2
éve meghalt. Furcsa volt az üres házában járni. Szinte üres volt az egész ház.
A belső szobában lévő zongora sem volt teljesen jó állapotban, de lehetett
rajta játszani.
Királyrét
A nap további részében István
barátommal autóba szálltunk és elindultunk Királyrétre, ahol csodálatos
látványban volt részünk. István leparkolt, majd útnak indultunk, hogy megnézzük
a Kisvasút vonalát. István megmutatta nekem a korábbi végállomás helyét. Azt is
megtudtam, hogy a híd, amin átmentünk ott korábban áthalad a mini vonat. A
jelenlegi végállomáson senki sem tartózkodott. Kisebb mászkálás után
észrevettünk egy elhagyatott vonat kocsit és felszálltunk. Nagyon izgalmas
volt. Beültünk, picit beszélgettünk ott, majd miután leszálltunk
megpillantottunk egy különleges sínpályát. Megtudtuk, hogy körbe lehet
kerekezni egy 5 perces körpályán amely az erdőbe visz. István és én pedáloztunk.
300 Ft volt fejenként a belépő. Egy ottani diákmunkát végző srác lefotózott
bennünket. Útközben a lejtőnél Istvánnal megakadtunk, de szerencsére ő pár
másodpercig kézzel tolta a kocsit, majd visszapattant és a célhoz érkeztünk,
vagyis ahonnan indultunk. Mivel tovább csak egy sínút volt, visszafordultunk,
hogy együnk valamit. Csak egy hot dogos stand volt nyitva, de az áraival nem
voltam megelégedve. István egy hot dogot evett. A környéken volt egy vendéglő,
de az 16-kor bezárt, mert zártkörű rendezvényt szerveztek.
Verőce
István az autóban azt javasolta,
hogy Kismaros helyett inkább Verőcén együnk valamit. Ismert egy szuper helyet
ahova lekocsiztunk. Újra leparkoltunk és megláttunk egy cukrászdát, mellette
pedig egy Gyrosos volt. Nem messze tőle pedig egy papírbolt. Ott vettem
magamnak egy macis füzetet a gyűjteményembe, illetve Lujzimnak egy Hello
Kitty-s matricát. Miután kijöttünk akkor a Gyrosos helyre mentünk, ami nagyon
tetszett. Kicsit várni kellett a kajára. Istvánnal kiültünk a teraszra. Ő csak
egy gyrost evett és meg egy sültkrumlis gyros tálat.
Volt egy darázs, amely ide-oda
ingázott, de ezt leszámítva nem volt baj. Evés után Istvánnal fagyiztam. Kinder
és málna fagylaltot ettem. A Kinder fagyi fehércsokis és mogyorókrémes volt.
Érdekesnek találtam. Megpillantottam egy lejárót a Duna partra. Újabb mesés
látványban volt részünk.
Szeretnék még eljönni ide, mert nagyon tetszett a hely
hangulata. A vonatom indulásáig kb. félórám volt. István levitt a verőcei
állomásra ahol egy tehervonat haladt el és állt meg mellettünk. Fecske feliratú
vonattal jöttem haza. 19:55-re értem vissza pestre.
Nagyon jól éreztem magam. A
tegnapi kiránduláson videóanyagot is készítettem és majd az estiBEN 55.
adásában láthatjátok.
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.