Bizonyára ismerős az az érzés,
amikor közeledik a szeretet ünnepe (szinte már nem is nevezhetjük annak) akkor
a plázák megtelnek emberrel, karácsonyi ajándékvásárlás, pénzköltés veszi
kezdetét. Ez jó hír a kiskereskedőknek is, akik szintén felkerekednek és a máshol
olcsón vett áruikat kétszer vagy háromszor annyiért kezdik kiárusítani kisebb
standjaikon. Az ember, többsége okostelefonjaikkal kezében flangázik,
némelyiküknek halvány fogalma sincs mit is vegyen azoknak, akiket szeretnek.
Rengeteg lesz a választék és a nagy vásárlási láz akkor tör ki, amikor jelentős
akciókat reklámoznak. A karácsony jó régóta nem szól másról, mint a
pénzköltésről! Az az időszak, amikor még nem volt annyi lehetőség, az emberek
egyszerűen éltek és a kicsinek is tudtak örülni. Ma már ez nincs így! Mikor gyerek
voltam természetes volt, hogy vártam az ajándékokat. Ki az a gyerek, aki nem
vágyik rá? Ma felnőtt szemmel egészen másképpen látom a karácsonyt. Megdöbbenek
azon, hogy mennyi drágaság van, amelyet a vagyonosabb ember tud csak megvenni.
Eszembe jutnak azok az emberek, főleg szegény családok, akiknek nem telik szép
ajándékra. Számos olyan család van, akik annyira nélkülöznek, hogy még rendes
ételt sem ehetnek. Bezzeg, akiknek annyi pénzük van, hogy nem tudnak mit
kezdeni vele, egy részük lehet rendes, de a másik mélyen lenéző. Az olyanból
kinézni azt is, hogy a nem megevett ételt kidobná, pazarolná. A pénz nem más,
mint a társadalom kábítószere. Ez pedig már a világ összes ünnepére is kihatott.
Egyesek tíz, százezreket költenek olyan dolgokra, amelyekre valószínűleg később
nem is lesz szüksége. Ki tudja? Amikor közeleg a karácsony, sokszor elmegyek a
plázákba körülnézni. Be is térek olyan boltokba, amelyek egy vagyonért árulják
termékeiket. Néha már nevetségesnek tartok olyan kiállított tárgyakat,
amelyeknek az ára egyáltalán nem éri meg. Az ilyen üzleteket sznob boltoknak
hívom. Leginkább CD-t veszek, vagy kapok karácsonyra, mert ezeknek, illetve
fincsi csokinak örülök igazából, amely meg van koronázva egy szeretettel kapott
képeslappal. A karácsonyi forgatag kezdetén 2 napot szántam arra, hogy
szétnézzek. Csodaszépen fel vannak díszítve a plázák. Csináltam képeket is:
Budapest, Árkád
Budapest Mammut II.
Azt meg kell mondanom, hogy
gyönyörűen megcsinálták karácsonyi hangulatúra az áruházakat. Be is mentem
néhány boltba ahol szintén csodálatos volt minden. Kellemes hangulatok
uralkodtak, szép dolgokat láttam, de a termékek árával nem voltam megelégedve:
Mintha egy mesebirodalomban lennénk
Stühmer Szaloncukrok. Vannak ízek amelyeket szeretek
1. 2.
1) Macicsalád várakozik hogy valaki megvegye őket. Én tudom hogy a játékoknak van lelke. Olyan látvány mint azok a gyerekek akik arra várnak hogy örökbe fogadják őket.
2) Színes boák. Az Árkád egyik standján árulják.
A
karácsony hangulata, színei, illatai mesések. Főleg akkor a legszebb,
amikor fehér, havas karácsony van. De jó is lenne, ha a szeretet ünnepét nem piszkítaná
be a pénz hatalma. Nemcsak a plázákban van nagy vásárlási őrület, de a
vásárokban is. Annak idején sokkal jobbnak tartottam a Vörösmarty téri vásárt,
de az is sajnos a drágaság középpontjában áll és szinte a külföldieknek szól.
Egyik nap ki akartam próbálni a málnás kürtöskalácsot, de nagyon drágán árulták
és kisebb volt, mint a normál. Elment tőle a kedvem. Vehettem volna, de nem
érte meg az árát. Kérdeztem magamtól: Milyen lesz a vásár sok év múlva? Nem
tudom. Bele se merek gondolni. Az egyetlen, amit a vásárban veszek és nagyon
jó, az a fincsi mézes mogyoró és mézes puszedli. Meg persze a vásár
karácsonyfája is lenyűgöző:
A Wörösmarty téri karácsonyfa
Idén még kinézek a Bazilikához is, mert nagyon kíváncsi leszek a hangulatára.
Karácsonyfa a Bazilikánál (2015.)
Az egyre növekvő vásárlási láz miatt a karácsony előtti napokat már a plázákon kívül töltöm. Majd ha nyugisabb lesz a légkör, akkor újra benézegetek. A bevásárlóközpontokat 10-15 évvel ezelőtt szerettem nagyon. Ma már nem nagyon vonzanak. Néha amikor vásárolni megyek akkor bekukkantok és körülnézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.