HALLGASS VALAMI KÉKET, FOTÓZD LE A KÉKSÉGET!

Minden év április 2-án megtartják az autizmus világnapját. Idén szerettem volna lufit engedni az égbe, de Victor nem tanácsolta, ugyanis látta, hogy túl sokat foglalkozok a múlttal. Húsvét vasárnap beszélgettünk a témáról. Victort nagyon érdekelte a Különös gyerekek című könyv, ami egyfajta útmutató az asperger szindrómához. Victornak nem tetszik, hogy folyton a múlttal foglalkozok. Szerinte minden ezzel kapcsolatos dolgot mellőznöm kellene. Tudta, hogy a tavalyi megemlékezés kissé megrázott. Victor nem akarta, hogy ez ismét előforduljon. Én mindig a szépet szeretem kiemelni a múltamból, mert akkoriban a rossz dolgok mellett jó dolgok is voltak, melyekre szívesen emlékezek vissza. Az első kazetta, CD és egyéb jó dolgok megvásárlására. Persze sok más kellemes emlékre is. A nehéz időkben mindig volt mibe belekapaszkodni. Victor egyik beszélgetésünk során megállapította, hogy nem kaptam kellő és hatékony kezelést a pszichológusaimtól. Olyat kellett volna szerinte a szakembereknek tennie, amikor is lemegyünk a tudat mélyére és felhozzuk a tragikus élményeket, melyeket feldolgozhatok, ill. megtanulom kikapcsolni magamban azokat a rossz dolgokat amelyek mai napig kínoznak. Ha mindig előjön egy kellemetlen emlék az szörnyű. Victor szerint meg kellett volna tanítaniuk arra, hogy ilyen esetben könnyen kikapcsolhassam ezt a bajforrást. Azért estem vissza mindig, mert nem volt megfelelő a kezelésem. Ahányszor változtatni akarok az életemen, mindig történik valami, ami visszalök a kanális mélyére. Az általános iskolás, Tüskeváros és egyéb traumatikus időszakok rossz élményei nem lettek kellően kezelve. Sajnos sok szakember a gyógyszerekben kereste a megoldást. Az valójában tűzoltásnak felelt meg, ami csak részben enyhítette a tüneteimet, de a valós gondokat nem kezelte. A pszichiátriai gyógyszerektől hízékonnyá váltam és hát kisebb egészségügyi bajaim is lettek. Nemrég a Convulexről szabadultam meg. Most azt tervezem, hogy Escitalopramtól is leszoknék. Gyógyszermentes életre szeretnék váltani. A gyógyszerektől nem lettem jobban! Csak bekapom az adott adagom, de nem történik semmi. A depresszió emellett is kiújul néha, a mentális bajok is az agyamon csüngenek. Néha haszontalannak érzem magam, de édesanyám azt mondja, szó sincs erről, hisz annyi mindent rám lehet bízni. De nem dolgozhatok, mert azonnal kirúgnának a melóból. A mentális állapotom keményen belém állna, akadályokat gördítene elém. Beilleszkedési gondjaim máig megvannak ugyan, de sok mindenben tudtam fejlődni. Olyan állapotban szerencsére már nem vagyok, mint anno a Mozaikban.

A hajamat már saját magam vágom le. Szinte kopaszra, mert fejbőr problémáim vannak. Folyton viszket, korpásodik. Victor azt mondta, keressem meg azt a bőrgyógyászt, akinél volt. Nemcsak a fejemmel vannak bajok, de jobban izzadok, mint korábban, ráadásul lábszagom is van. L Victor szerint a kémiám nagyban befolyásolják a gyógyszerek, melyeket évekig szedtem. Ez igaz sajnos, mert a sok stressz miatt kellett szorongáscsökkentőket szedjek, amik felborították a belső háztartásom. Tavaly karácsony előtt kiderült, hogy zsíros a májam. Újabb fogyókúrába kezdtem bele, ami eléggé megvisel testileg és lelkileg. Húsvét után lemondtam a csokiról, chipsről és a többi szénhidrátról. Victor sokszor vesz nekem aszalt szilvát. Victor azt mondta, hogy a gyümölcsök egészségesek, ill. hogy legkésőbb 23:00-kor lámpaoltásnak kellene lennie, mert a kipihentség is fontos.

Készítettem 3 db plakátot, amelyen magyar és spanyol nyelvű cím van. Idén szokásos módon a Cseperedő Alapítvány ismét nem tartotta meg a sétát, pedig most már szerettem volna részt venni ezen. Volt amikor nem akartam, de erre szívesen elmennék. Pride-ra viszont már nem. Rossz hogy csak pár programot iktatnak be, azt is a hónap végén.

Április 2-án úgy keltem fel, hogy aznap már nem vettem lufit. Elmentem Tamáshoz a rendelésemért. Megjelent az Il Volo új albuma még nagypénteken. Csodaszép super jewell case CD tokban van a lemez. Az egy nem mindennapi CD tok. Néhány ilyen lemezem van is. J

Az Il Volo új albuma fantasztikus! Két koncertjükön is voltam, de többre már nem mennék el. Idén októberben az MVM Dome-ban fognak fellépni, de sajnos nem azok a dalaik lesznek, melyeket szeretek. Nagyon a komoly zenei részre hajaznak a hazai koncertek.

Az Il Volo előborítója kék. Ad Astra az album címe. A hátborító piros színű. Nagyszerűen dominál a kék és piros színvilág. Az album hossza sajnos nem éri el a 40 percet, de így is 4x meghallgattam. A borítóra nézve az autizmus színvilágával szembesültem. Pont aznap vettem meg a lemezt, amikor a világnap volt. Kék hangulatfényes. Az Ad Astra egy lenyűgöző album. A Capolavoro című dalukat már korábban ismertem, mert ízelítő volt a lemezről. Az Ad Astrát hallgatva picit a Pablo Alborán: Prometo című albumának hangulata tárul elém. Persze annak a lemeznek más a stílusa, de kicsit hangulatilag van némi hasonlóság közöttük.

Este a sötétben volt igazán ütős az Ad Astra. Napközben a CD füzetet lapozgatva nemcsak a friss festéknyomásos kellemes illat csapta meg az orrom, de a zenei számokat hallgatva hangulati képek jelentek meg előttem mikor a lemezt hallgattam. A saját világomé, ami csak az enyém! Olyan, mint egy távoli univerzum, ahol a rossz nem törhet be, senki sem bánthat! Ebben az univerzumomban minden sötétes, színes és hangulatos. Hemzseg az érzelmektől és a szentimentalizmustól. Szentimentális, romantikus léleknek születtem, ki csak lebeg egy olyan világban ahol nem jó lenni. Ez a világ a valóság. Il Volo: Ad Astraja egyszerre csodálatos és félelmetes is. Bárcsak ezt a gondolatsort könnyebben tudnám kifejezni. Néha előfordul, hogy nem mindig tudom leírni vagy elmondani az érzéseimet. Ez borzalmas! Nem találom meg hozzájuk a kellő szavakat, mondatokat. Talán majd egyszer sikerülni fog.

Az Ad Astraról legjobban a Succede című dal tetszik nekem. Emlékeztet arra a csütörtöki estére, amikor a Lámpásban táncoltam. Az a nap sok mindent megváltoztatott bennem.

Április 2-án feküdtem a koromsötét szobámban és az Ad Astrát hallgatva egy vicces gondolat is elkapott. Űrhajóra szálltam és a Holdra mentem, ahol viccesen idétlenkedve ugráltam a gravitációmentes bolygón. 1994-ben szerettem volna a Holdra eljutni. Mikor napközis voltam és vártam, hogy értem jöjjenek a terem legvégében játszottam egyedül. Hangosan megjegyeztem, hogy az üres ragasztóstiftel megyek a Holdra, ami akkor világított az égen. Nevettek is rajtam. Kisgyerek voltam, valódi álmodozós lélek. És elhittem, hogy képes lennék a Holdra szállni. Vajon milyen lenne? Biztos élvezném. Tudom, hogy ez a gonosz világ nem nekem való. Szívesebben élnék Fantasma Valley-ben, a kitalált zokni alakú városkámban, ahol sosem kellene félnem attól ki mikor fog bántani vagy elárulni engem.

Megunhatatlan az Il Volo új lemeze. Sokat hallgatom, mert kell a lelkemnek. Volt, amikor bizonyos dalok, köztük a Succede is megsiratott.

Aznap mikor elhoztam az Il Volo lemezt Tamástól, elkészítettem a Kódolatlan álmok zenekar CD változatát. Ugyan egy videóanyagból áll, mégis CD-re lett kiírva, mert pont ráfért egy lemezre. Készítettem 4 példányt, ami nem került sokba szerencsére. Örömöt akartam okozni a többieknek. Megcsináltam a borítókat is:

Műanyag tokos kiadás lett belőle, melyhez árnyékolást, fényáteresztést is alkalmaztam. Szilvi és a zenekara kissé sötétek voltak, hisz a Lámpásban nem voltak erős fények. Azon a helyen sokféle lámpát, téglás falat lefotóztam és nyersanyagként felhasználtam a borítóhoz. Mintha egy eredeti CD kiadás lenne, úgy alkottam meg eme díszkiadást. J

A hátborítónál direkt kékre színeztem a lámpák fényeit, mert az autizmus jelenlétét akartam ezzel kifejezni. A nehézségek színét. Gondosan kiválasztottam a betűtípusokat, hogy pont a hangulatvilágba passzoljon. Mondanom sem kell több órát szántam rá, hogy számomra tökéletes legyen. A többieknek tetszett, számomra ez volt a legfontosabb. A nyomtatható lemezre történő folyamatot is felvettem. J

Készültem az estére, mert tudtam, hogy aznap a Lánchíd ki lesz világítva. Meg akartam nézni és lefotózni a hangulatot. Fontos volt nekem, hogy beleolvadjak ebbe a kék világba, mely csak erre az egyetlen estéről szólt.

Mikor a 2-es villamossal megérkeztem a Lánchídhoz csodálatos látvány fogadott! Kéken ragyogott a Lánchíd! Hideg volt ugyan, de ez nem tántorított el attól, hogy fotózzak és videózzak.

A hídon picit sokan voltak, de így is sok képet lőttem. A kék színvilágot sokan turistalátványosságnak tartották. Nem tartom valószínűnek hogy tudták, miért is ragyog kéken a híd. Néhol megálltam és belenéztem a kékségtől sugárzó lámpagyöngyökbe. Próbáltam elképzelni milyen lenne, ha magába szippant a nagy kékség. Engem kissé „összekent”. J

Volt, amikor a hídon nem volt közlekedés. Ez nagy szerencse, mivel így le tudtam fotózni a kék Lánchidat az autópályás szemszögből. Néhol nagyon érdekes, képeslapra is szánt fotókat is csináltam.

Videóztam a fotózások mellett. Mikor visszaindultam a 2-es villamos irányába, akkor szántam időt főleg a videós anyagokhoz. Előtte is csináltam pár felvételt. Azt akartam, hogy az olvasóim és a nézőim nyűgözzék le azok a látásmódok, amelyekkel láttam a környezetem. Sokat sötétítettem, hogy kissé félelmetes látványt is nyújtsak. Legjobban a sötétkékes fényekbe szerettem képzelni magam és a videóimban belemerülni ebbe a nem mindennapi univerzumba. 

A 2-es villamoson ezren voltak! Na, ezt jól kifogtam! Spanyol turisták utaztak. Néha lassan döcögött a villamos. A Fővám téren szálltam le, hogy lesétáljak a Bálnához, ahol gyöngyszemesen volt elrendezve a kék fények sorai. Hullámzó mozdulatos videós anyagot is csináltam.

A MÜPA felé eleinte nem akartam menni, de végül elhatároztam, hogy lesétálok a Boráros tértől. Lefilmeztem extraként a Csepel felé haladó HÉV-et, majd a Zikkurat felé siettem. Sokféle szemszögből örökítettem meg a kékellő MÜPA-t. Jó lett volna a Nemzeti Színházat is így világítják ki.

A színházból rengeteg ember ment ki. Aznap előadás lehetett, mert sokan voltak. Nem találkoztam a hömpölygő embertömeggel, mert távolról láttam őket. A Zikkuratból néztem a Lágymányosi hidat. Két pillér között állt a zoknisláb alakú felhőkarcoló. Csak a teteje kéklett, a többi része nem sajnos. Itt is készítettem videókat, majd újabb HÉV vonulatokat.

Egyre hidegebb lett, de még nem akartam hazamenni. Lassan este 22:00 volt és már otthon kellett volna lennem, mert másnap Tatár Gáborhoz voltam meghívva Szolnokra.

A telefonom merülőben volt. 15%-ra csökkent. Néhány extra színházas képet még lőttem, majd elindultam hazafelé. Át voltam picit fázva, de egy zuhany mindent megoldott. A telefonom pedig töltődött egész éjjel, hogy 100%-kosan készen álljon a másnapra.

Most ezen a napon, nem úgy gondoltam az autizmusomra, mint annak idején. Ugyan távol vagyok attól még, hogy elfogadjam ezt a másságom, ám Victornak köszönhetően nagyon sok mindent másképpen látok. Meg kell próbálnom újra a változtatásokat, az új életet, mert máskülönben becsavarodok. De mit tegyek, ha zavaromban sokat beszélek? Mi van, ha ez roppantul idegesíti a többieket? Judit előtt is sokat beszélek. Nála erősebb a zavartságom, mert színésznőről van szó, aki ismert személyiség és mellesleg sok telenovellában szinkronizált. Judit nem tehet erről, ahogy a többiek sem. Néha próbálok úgy meglenni az emberek mellett, hogy ne csalódjanak bennem. Ha valaki rosszat feltételez rólam, az nem esik éppen jól. Nagydolog hogy egy ismert ember szeret engem és tetszik neki mindaz, amit csinálok. Általam Judit is megismer egy másik univerzumot, a világom. Judit is sok hasznos tanáccsal látott el a beszélgetéseink során. Nagyon szeretem őt is, csak keveset látom. L Grandpierre Aranka előtt is sokat beszélek, ill. Victor előtt. Április 9-én megyek újra megyek az Eszterhez. Ezekről a dolgokról fontos beszélgetnem vele, ill. arról, hogy tudnék kevesebbet beszélni. Egyébként nem írtam még arról, hogy bizonyos traumákat elkezdtem feldolgozni. Az általános iskolai bukásos időszakot és még pár dolgot. Ugyan még rosszul érzem magam kissé, ha eszembe jutnak bizonyos dolgok, de ha belegondolok abba, hogy mi lett volna ha…? Erről tervezek egy videós adást csinálni, mert írásban kissé nehéz lenne leírni. Túl sok mindenről van szó. Vannak azonban még traumáim, melyeket fel kell dolgozzak.

Laci a Lánchíd közelében lakik. Gondoltam, hogy elmegyek a lakóházához, azonban az már megviselt volna. 10 éve lettünk barátok és kár, hogy sosem hozhattam helyre a kapcsolatunkat. Erre is megemlékezek április 2-án. Victor úgy gondolja, hogy ezt az autizmus világnapi emlékezéseket abba kellene hagynom. És a nemzeti ünnepek? Az 1848-as, 1956-os forradalom? Akkor arra emlékezzünk?! Victor szerint az autizmus világnapi séta is felesleges. És a Pride? A meleg világ kicsivel több figyelmet és felhajtást kap, igaz támadásokat is. Mi autisták miért nem érdemlünk nagyobb figyelmet?! Jó lenne ezekre válaszokat kapni!

https://videa.hu/videok/film-animacio/kekseg-autizmus-vilagnapja-Y5wYYe1UHxEGPO0W

Kisfilmem az április 2-i sétámról amikor a Lánchídnál, a Bálnánál és a MÜPÁ-nál forgattam.

Akartam itthon is csinálni egy kékszínű bemutatót mesterséges fénybeállításokkal, de inkább jövőre fogom készíteni. El voltam fáradva és készültem a másnapi utazásra. Csak a koromsötét Il Volo zenehallgatást iktattam be. Legalább elrejtőzhettem a sötétség fátylába. És akkor történtek a gondolatok. Én nem látszottam, mert sötét volt. Nagyon sötét. Aznap kéket hallgattam és kékséget fotóztam. Ennek így is kellett történnie!

BEN