AMIRE NINCSENEK SZAVAK

Magyarországon nemrég öngyilkos lett egy 16 éves vajai fiú, Tisza Gábor. Az eset körülményei engem mélyen megráztak, mert én is számos alkalommal ki voltam téve iskolai erőszaknak és konfliktusoknak mikor gyerek voltam és korai kamasz. Nem keltek védelmemre és lelkileg bele is betegedtem ebbe az egész ügybe.

Tisza Gábort sokszor piszkálták és gúnyolták diáktársai az iskolán belül. A fiú lelki immundrendszere túl gyenge volt ahhoz, hogy ezt kibírja, és ez vezetett az öngyilkossághoz. Fontos kijelentenem, hogy akadnak olyanok, akik nem veszik szívükre az ocsmány szavakat. Mindenki másképpen éli meg az iskolai abúzusokat.

Gábor magánéleti dolgairól nem tudok semmit. Nem tudhatom, hogy egyáltalán kért e külső segítséget, vagy a szüleihez fordult e bizalommal. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy iskolai erőszakhullám közepette a bántalmazott fél forduljon olyasvalakihez, akiben megbízhat és kérjen tanácsot. Muszáj életet menteni, mert bárkivel, aki érzékeny, és érzékeny a lelki és mentális immunrendszere Gábor sorsára jut. Mélységesen felháborít az a tény, hogy sok év elteltével az iskolákban a tanárok, igazgatók arra sem képesek, (tisztelet a kivételnek) hogy tanítás mellett helyre tegye a problémás diákokat! Azokat a számomra undorító suttyó bandát, akiknek lételeme a bántalmazás, élvezik azt, ha a gyengébb szenved! Gábort megölték! Ha nem is szó szerint, de a halálba kergették. Köztudott, hogy a szó a legveszélyesebb fegyver. Ki tudja, hányszor „lőttek” Gábor lelkébe, és ki tudja, hogy miket csináltak vele. Az hogy Gábornak önkezével kellett véget vetnie életének azt jelenti, nem tudta kezelni a helyzetet, túl fiatal, túl gyenge volt ahhoz, hogy harcoljon. És gyilkosait nem vonják felelősségre. A suttyó véleményem szerint sosem változik meg. Ha rajtam múlna ezeket a nyamvadékokat javítóintézetbe zárnám, majd azután börtönbe! Nem kegyelmeznék az ilyen féregnyúlványoknak! És miért írok így? Mert poszttraumás stresszben szenvedek az autizmusom nehézségei mellett. A poszttraumás stressz egy súlyos betegség, amely gyógyíthatatlan. Az engem ért terrorok eredményeként alakult ki, amely sajnos rémálmok formájában is előjön néha. Felhívom a szülők figyelmét arra, hogy legyen mindig a gyermeke mellett! Óvja, védje, álljon ki érte! Fontos éreztetni a gyermekkel, hogy mellette állunk, nincs egyedül. Ha pedig nagy a baj, megoldást keresni!

Tisza Gábor édesanyját nagyon sajnálom. Szegény asszonyt megrohamozta a média. Nem kell kierőszakolni a gyilkosoktól a bocsánatkérést. Az kevés, mellesleg őszintén, önmagunktól kell megtenni ha hibásak vagyunk. Gábor halála azonban a szememben egy halálos hiba és jól megmutatja, hogy bizony sok ember egyáltalán nem törődik a másikkal. Mennyire elhatalmasodott a gyűlölet Magyarországon és hogy a politikusokat csak az érdekli, hogy ki nyer 2022-ben. Miniszterelnökként én nagyon fontosnak tartanám a szociális élet jobbá tételét is! Bűncselekménynek minősül az, ha valakit öngyilkosságba kergetünk. Volt egy Derrick epizód, amelynek címe: Bloch doktor mosolya. Derrick háziorvosának felesége egy fiatal férfihoz akart költözni, mert annyira szerette, hogy érte bármit feladott. De a pasinak nem kellett és a nő öngyilkos lett. Bloch doktor a fiatal szeretőt okolta a neje haláláért és mondogatta, hogy gyilkos. Derrick azonban megállapította, hogy nem lehet a szeretőt felelősségre vonni. Bloch doktor így kifundálta, hogy addig provokálja felesége szerelmét, míg az meg nem öli. Így akarta megbüntetni. Tanulságos epizód volt, tetszett. Sokan nem fogják fel azt, hogy mit érezhet egy szülő, akinek gyermeke megölte magát. Hatalmas fájdalom. Két ismerősöm is volt, aki átélte. Ila néni és Erzsi néni. Ila néni 2000-2002-ig a logopédius tanárnőm volt. Fia meghalt 2012-ben. Súlyos betegségben szenvedett. Belebetegedett az elvesztésébe. Sokat voltam mellette telefonon keresztül. Erzsi néni, István barátom nagymamája az egyetlen fiát vesztette el. Öngyilkos lett. Erzsi néni mindig szomorú volt és ahányszor Nagymarosra mentem Istvánhoz mindig próbáltam felvidítani. De hiába. 2015-ben Ila nénivel egy évben meghalt. Gyújtottam is gyertyát értük a Tabáni templomban, hogy a fiaik mellett legyenek. Kiszámoltam, mennyi gyertya szükséges. Elképzeltem azt, hogy a mennyországban már nem szenvednek és hogy boldogok.

Megrázó eset Tisza Gábor halála. Engem szó szerint felzaklatott. Sokszor belegondolok abba, még hány hozzá hasonló ember van nap, mint nap veszélyben az iskolákban. Vagy hozzájuk fiatalabb gyerekek. Mélyen megvetem azokat a pedagógusnak mondott tanárokat, akik nem tettek semmit! SZÉGYELLJE MAGÁT MINDEN BŰNŐS!

 BEN