Szüleim előfizettek a Netflixre, így végre valahára meg tudtam nézni kedvenc színésznőm, Silvia Navarro tavalyi filmjét, az Apa kerestetik-et. Először úgy gondoltam, hogy csalódás fog érni, de kellemes kikapcsolódásban volt részem. Tableten néztem meg a 100 perces mexikói vígjátékot.
Silvia itt egy kamaszlány édesanyját, Fernandát alakítja, aki teljesen a munkájába temetkezik. Filmes producerként dolgozik. A lánya, Blanca be akar nevezni egy biciklis versenyre, de az anyja nem engedi, mivel a férje egy kerékpár balesetben halt meg. Blanca ezért kénytelen titokban hódolni a szenvedélyének. A lány és a barátnője kitervelik, hogy keresnek egy apát, aki eljátszhatná Blanca édesapjának szerepét, hogy az besegítsen neki a verseny nevezésébe. Ekkor kerül a képbe Alberto, az egykori színész, aki korábban ünnepelt sztár volt, de a kislánya halála miatt az alkoholba és az adósságok tömkelegébe menekült. Amikor Alberto jobban megismeri Blancát, a férfi élete új fordulatot vesz, és Alberto mindent megtesz azért, hogy segítsen Blancának valóra váltania az álmait.
Könnyeztem a film alatt. Tudtam, hogy nemcsak egy vígjátékról van szó, hanem egy háttérben húzódó drámáról is. Silvia Navarro karaktere kicsit eltért a megszokottól, de itt is hozta a formáját. Egy túlaggódó, kissé magába forduló anyaszerepben láttam viszont, aki nem volt képes megérteni a lánya szenvedélyét. Eszembe jutott az a pillanat, amikor Lujzimmal és Gömbimmel a Boráros téri Nehru parton sétáltunk a vírus előtti időszakokban. A Petőfi híd alatt van egy biciklis pálya, ahol a gyerekek és kamaszok ún. „nyaktörő” mutatványokat mutatnak be egymásnak. Csodálkoztam is azon, hogy nem esik bajuk. Én nem engedném Lujzinak és Gömbinek azt, hogy ezt csinálják. Pont ez volt a filmben is. Blanca nagyon szerette a biciklizést. Fontos volt számára ez a verseny, mert ő ebben volt profi. Neheztelt az anyjára, mert egyrészt őt okolta az édesapja halála miatt, másrészt pedig akadályozta őt abban, hogy az álmait valóra tudja váltani. Albertóban pedig egy pótapára talált kit egykor elvesztett. A férfi eleinte nem akart segíteni neki, de aztán rájött arra, hogy neki is volt egykoron egy lánya, akit sosem ölelhet már magához. Blancában pedig az elveszett gyermekét látta, és ezért értették ennyire jól egymást a fiatal lánnyal.
Az Albertót alakító Juan Pablo Medinát egy új szerepben láttam viszont. Őt 2003-2004-ben az Amikor az enyém leszel (Cuando seas mía) című sorozatban láttam először. Ő volt a fiatal és meleg Bernardo Sánchez Serrano. Megdöbbentő volt így 17 év után viszont látni idősebben, de most szimpatikus és rokonszenves szerepben. Én miatta aggódtam ennyire a filmmel kapcsolatban, mivel Silvia Navarróval már a Cuando seas mía-ban szerepeltek együtt, persze egészen más szerepkörben. Itt viszont akárhogy is vesszük főszereplők voltak, de Blanca volt a legnagyobb főhős ebben a filmben, mivel az ő küzdelmét követhetjük nyomon. De a lényeg az, hogy nagyon elgondolkodtató és sok érzelmet hoz a felszínre. Bemutatja, hogy a romokból is fel lehet kelni és tovább lehet folytatni az életünket. Persze ha van, vagy vannak emberek, akik segítenek abban, hogy ráébredjünk arra, hogy mindig van új esélyünk az életben. Ha van kiért, vagy miért élnünk.
Akármennyire is tetszett a film szomorú lettem tőle. Nagyon igazságos lett a befejezés, minden jóra fordult, bár akadtak egyes olyan részek, amelyek szélsőségesek voltak, de azokat leszámítva minden a helyén volt. Juan Pablo Medina játéka pedig nekem nagyon tetszett! És persze Silvia Navarróé is. Az Apa kerestetik (Buscando papá, Dad Wanted) spanyolul érhető el a Netflixen magyar felirattal. Így sokkal jobb, mert nagyon szeretem Silvia Navarro igazi hangját is. Így a 43 éves színésznőre nézve úgy gondolom, hogy nem egy plasztikázott szépség. Jelenleg Silvia Navarro a Telemundónál van, és a La Suerte de Loli című sorozatát forgatja. J
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.