BEN LACOSTA: APOLLO ÉS JUNIOR

 

Fantasma Valleyben szabadság van. Valódi szabadság. Olyan szabadság, ahol a kutyák is szabadon mozoghatnak. Nincsenek veszettek, békések szaladgálnak hegyen, dombon, völgyön át. Nincs sintér, amely elkapná őket, hogy ketrecbe csukják őket. Fantasma Valley más. Aki ismeri e városka történetét, jól tudja, hogy a szeretet védő burka öleli át, határolja körbe, hogy a gonosz emberek véletlenül se tudjanak betörni. Nemcsak a gonosz emberek, de a betegségek se.

 

Karácsony közeledett. Fantasma Valleyben hamar beköszöntött a tél, leesett az első hó, melynek vastagsága takarószerűen borította be az egész városkát. Olyannyira, hogy a felszíni metróközlekedést is akadályozta. A síneken valósággal csúsztak a szerelvények. A sivatagi állomásokat mindig lezárták, mert akkor sokkal jegesebb volt az idő, az emberek nehezen bírták volna ki azt az elviselhetetlen hűséget, amely a felszínen várta volna őket. Fantasma Valley metróiban is szabadság uralkodott. Aki nem tudott hazaérkezni, azokat az állomás szállásain fogadták, hogy ott tölthessék az éjszakát. Idén sokkal erősebben zuhogott a jeges hó, félő volt, hogy a szokásos karácsonyi vásárnak a hangulatát is tönkreteszi. A déli Fantasma Valley határvonalnál évről évre megrendezésre kerül a karácsonyi vásár, ahol a lakosság egymást teszi boldoggá, egymásnak készít ajándékot és nem a pénz áll a középpontban. Idén nagyon erősen szakadt a hó, de a tűzforró csoki, és kávé a megszokott forralt borral tökéletesen lehetett védekezni az ítéletidő ellen. Most persze termosszal, fémes szívószállal, nehogy a hópihék belerepüljenek a meleg italokba, lehűtve azokat. Nem messze a 0-ás metróra sokan felszálltak, hogy még sötétedés előtt elmehessenek az emberek síelni. Napos, és elég világos idő volt, mivel nemcsak a napfény, hanem a hó túlzott fehérsége is beragyogta a természetet. A mini földalatti vasút hat megállóval rendelkezik. Végállomása a Fantasma Valley sziklabarlang, amely mögött lankás hegyvidék húzódik. Ott éltek falkában a kutyák és farkasok, akik jó barátságot ápolnak egymással, segítenek a másiknak, ha bármilyen baj történik. Néhány síelő úgy döntött, hogy útnak indul. Apollo, az egyik síelő elvitte kisfiát, Juniort, hogy együtt töltse téli szabadságát a fiával. Apollo síelni, Junior szánkózni akart. Apollo barátai Pietro és Cane régóta cimborái Apollónak. Miután leszálltak a metróról, elindultak a hegyekbe. Nagyon csúszós volt az út és ráadásul nehezen lehetett a vastag hó miatt közlekedni. De ilyenkor volt a legalkalmasabb egy kiadós síeléshez és szánkózáshoz, mert ki tudja, mikor esik eső legközelebb, mert az elmosná a friss és ropogós fehér égi fagylaltot. 

-Apa! Szánkózhatok végre? – kérdezte türelmetlenül Junior.

-Persze kisfiam! Leveszem a vállamról és máris használhatod. De várj! Menjünk inkább együtt a többiekkel! Látod azt a dombot? Onnan startolunk lefelé. – válaszolta Apollo, majd fiával és a barátokkal felbaktattak a dombra.

-Itt jó lesz Apollo! Innen remek fotót is készíthetek! – mondta Pietro, aki elővette okostelefonját és egy képet lőtt még csúszás előtt. Cane pedig panorámaképet csinált, hogy abból képeslapot készíthessen feleségének.

Hát akkor rajt! – adta meg a jelet Apollo, majd fiával és a barátaival egymás mellett álltak meg. Pár másodperc múlva lecsúsztak a jeges és havas lejtőn. Junior élvezte a szánkózást, de azt főleg azt, hogy már karácsonyi szünet van, és ilyenkor nem kell suliba mennie. Mikor a csapat sikeresen leért a dombról Junior észrevett egy kutyát, aki logó nyelvével figyelte őket. A kisfiú nagyon megijedt, mert ő nagyon félt a kutyáktól. Apollo így szólt hozzá:

- Ó! Ő csak Vihar! Az erdő egyik őrkutyája! Ne félj tőle! Tudod Junior itt egyik kutya sem bántja az embereket. Max. a kutyák kergetik meg egymást, ha játszani, bohóckodni akarnak. Fantasma Valleyben minden kutyának van egy neve. Nyakukban egy kis medál, amelyekre a nevük van belevésve.

-Értem apa. Ha nem harap meg, akkor megsimogathatom? – kérdezte Junior.

-Hát persze! A tekintete ne ijesszen meg.  – válaszolta Apollo, majd lassan odavezette fiát Viharhoz, akit nagyon boldoggá tett az, hogy a kisfiú közeledik feléje. Junior életében először simogatott kutyát.

-Nagyon havas a bundája. – jegyezte meg Junior.

-Ez természetes, hisz az erdőben él, ügyel mindenkire. De persze neki is van gazdája, ahogy a többi kutyusnak. Ők nemcsak az erdőben vannak, de a belvárosba is ellátogatnak. Ők is egyenrangúnak számítanak, mint az emberek. A külvilágban pórázban, szájkosárban viszik őket sokszor sétálni, mintha rabok lennének. – mondta Apollo.

-Ez olyan szomorú dolog. – jegyezte meg Junior.

-Igen. A külvilágban minden más, de szerencsére nem tartozunk oda. Tudod, ott sok gonoszság uralkodik. Jobb is nem beszélni róla. Inkább szánkózz tovább, én síelek. – javasolta Apollo, majd fiával visszament a többiekhez. Vihar pedig elfutott, vissza az erdőbe.

Másnap Apollo és Junior visszatértek, de nem síelni és szánkózni. Apollo úgy döntött, hogy megmutatja a fiának Fantasma Valley erdei életét. Apollo szerette volna elérni, hogy a fia ne féljen a kutyáktól, ezért is gondolta, hogy megerősíti egy kicsit. Apa és fia beljebb merészkedtek a havas erdő mélyére és egy kis szarvas mászkálgatott piros sállal a nyakában. Junior ugyan félt, de tudta, hogy az édesapja meg fogja őt védeni. Hamarosan egy kis patakhoz érkeztek.

-Látod fiam? Ez a patak nagyon hosszan folydogál. Egészen a 3-4-es metróig, amelynek sínjei alatt is folyik a víz. – mondta Apollo.

-Elsétálunk odáig? – kérdezte Junior.

-Nagyon messze van. Gyalog túl fárasztó és nehézkes lenne az út, ráadásul csúszásveszélyekkel állnánk szemben. Nézd Junior! Jön egy vizsla! Azt hiszem Tapi lesz az.  – gondolta Apollo.

Egy piros kendős aranyos aranybarna vizsla kutyus jelent meg kíváncsi tekintettel. Épp egy kisebb kutyát kergetett, mert játékos kedvében volt. Dobi volt a neve. A pici kutya elrejtőzött egy fenyőbokorban és nyüszített.

-Ó a kis aranyos! Kicsi kutya gyere ki! - kérte Junior, aki elővett egy kis süteményt a zsebéből. Dobi kutyus rögtön ott termett és megette az édességet. Junior örömmel simogatta. Tapi kutyával pedig Apollo foglalkozott.

-Tapi és Dobi mindig haragban vannak egymással. Tudod kisfiam Dobi mivel apró kutyuska így Tapi érthető, hogy üldözi. Persze játékosan. – mondta Apollo.

-Mintha egy kislabda lenne?

-Igen fiam.

-Hazavihetjük apa?

-Nem sajnos. Tudod Junior Dobinak és Tapinak van gazdája, de ők most otthon vannak. Készülődnek a karácsonyra, ahogy mi is. Tudod mit Junior? Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk a vásárba? Lassan sötétedik és ilyenkor remek hangulat uralkodik a forgatagban.

-Rendben apa! Mehetünk! – válaszolta vidáman Junior, majd kézen fogva édesapjával a karácsonyi vásár felé indultak. A 0-ás metrón alig voltak. Junior majdnem elaludt az út során, de szerencsére a kisföldalatti ébren tartotta. Apollo és Junior felsiettek a lépcsőn, a Déli Fantasma Valley határvonal végállomásán, majd édes, fűszeres mézeskalács illata csapta meg az orrukat.

-Vegyünk mézeskalácsot apa! – kérte Junior.

-Veszünk fiam! Kürtöskalácsot is vásárolok, de anyának is vegyünk valami vásárfiát. – jegyezte meg Apollo.

A vásárban szerencsére nem voltak sokan, mert az esti élet most kezdődött el igazán. Junior figyelte, ahogy készítik a mogyorós forró fehércsokoládét. Meg is kóstolta, melynek kellemes melegsége átjárta a gyermek testét. Junior így nem fázott. Apollo ezután a kürtöskalácsoshoz vitte a fiát, ahol a darált szaloncukrosból 3 db-ot vásárolt. Aki még nem ismeri a hagyományt, annak leírom. Sok szaloncukor marad az előző évből, melyet tartósítanak és eladás helyett egy óriási mozsárban összehúznak, megdarálnak, majd annak tartalmát besütik a mézeskalács tésztába. Rákaramellizálódik és utána fogyasztható is. Apollo nagyon jól érezte magát a fiával. A vásárban váratlanul szakadni kezdett a hó és közben Phil Collins: Somewhere című dala hangzott el a vásári óriásrádióban. Sokan elkezdtek táncolni. A szerelmes párok egymáshoz bújtak és megcsókolták egymást. Hamarosan megjelent Apollo felesége, Junior anyukája Sera, aki épp a vásárban nézelődött.   

-Hát ti itt? – kérdezte csodálkozva Sera.

-Igen anyu! Nagyon finom kürtöskalácsot ettem és képzeld, már nem félek a kutyáktól sem! Megtanultam legyőzni a félelmemet! – büszkélkedett Junior.

-Annyira büszke vagyok rád kisfiam! – mondta örömében Sera.

Abban a pillanatban megjelent a vásári forgatagban Tapi, Dobi, Vihar és még két kiskutya, Böbe és Tacsika.

-Jé! Tudták, hogy itt leszünk?  - kérdezte Junior.

-Hát persze fiam. Tudod a vásári fények és a zajok idecsalogatják a kutyák egy részét. Ők is élvezni akarják az ünnepi hangulatot. De persze a kutyusok visszamennek a gazdijukhoz. Vihar kísérte el a társaságot látod? – mondta Apollo.

Junior ismét megsimogatta Vihar bundáját, aki megnyalta a fiú kezét kifejezve azt, hogy megszerette őt. Sera néhány kutyakekszet is vett a többieknek, hogy ők is kapjanak vásárfiát.

-Anya! Megetethetem a kutyákat? – kérdezte Junior.

-Igen Junior! – válaszolta Sera, majd kibontotta a kekszes zacsikat.

Vihar, Tapi, Dobi, Böbe és Tacsika nagyon jóízűen ették a finom édességet, majd miután jól teleették magukat örömmel mentek oda a kisfiúhoz, akinek ez volt élete legszebb napja. Annyira, hogy megfeledkeztek az időről is. Megvárták, míg lassan mindenki hazament, aztán a kutyák is útnak indultak. Vissza az erdőn keresztül a gazdáikhoz.

-Köszönöm ezt a csodás napot! – hálálkodott Junior.

-Nincs mit fiam! Még kijövünk az ünnepek között is, ugyanis itt Fantasma Valleyben a karácsony december 23-tól 31-ig tart. – mondta Apollo.

Elérkezett december 23-ának napja. Fantasma Valleyben a hó még mindig szikrázóan fehér volt. Apollo és Junior elmentek a Szeretethegyre, hogy előkészítsenek mindent a 24-ei karácsonyi ünnepségre. Junior vígan játszott a többi gyerekkel, akik a Szeretethegy Kastélyában éltek. Tudjátok nekik nincsenek szüleik és ebben a nagy épületben az ott dolgozó embereknek nincs családja. Ők igazi, őszinte szeretetet adnak az ottani gyerkőcöknek, akik emiatt nem szomorúak szerencsére. Megkapnak mindent, ami egy szép gyermekkorhoz kell, de vannak olyan emberek, akik egy nap megjelennek és örökbe fogadják őket, hogy igazi családi hátteret biztosítsanak az örökbefogadott gyermek számára. Ne egy Twist Olivér jellegű szörnyű árvaházat képzeljen el az olvasó, ez egészen más! A szeretet a legfontosabb! A Szeretethegy Kastélyban egy hatalmas karácsonyfa áll feldíszítve. Fantasma Valley alapító atyja Ben Lacosta és Katalánia Orgosz hercegnő minden évben biztosít a gyerekeknek szaloncukrot, ajándékokat és ők meg is jelennek a Szeretethegy Kastélyba, hogy boldoggá tegye a gyerekeket. Apollo az egyik alkalmazottja, akinek az a dolga, hogy fényt vigyen mások szívébe. Apollo jómaga ő is ebben a kastélyban nőtt fel, és sosem felejtette el azt, honnan jött. Mikor kisgyerek volt a valódi külvilágból érkezett egy vonaton, mert a szülei meghaltak egy balesetben és őt egy rossz nevelőintézetbe akarták zárni, ám Apollo megszökött és egy tehervonattal elmenekült. És ahogy Populares és Hobbs, ő is kikötött Fantasma Valleyben. Neki sajnos nem volt szerencséje, hogy valaki örökbe fogadja, de amikor 18 éves lett akkor megfogadta, hogy családot alapít. 19 évesen ismerte meg Serát, majd 20 éves korában elvette feleségül. 21 éves korára megszületett a kis Junior, ki most 9 éves. Apollónak saját családja lett és ez volt a férfinak a legnagyobb vágya. Mikor 18 évesen elhagyta a Szeretethegy Kastélyt munkát kapott egy birtokon, mint lovász és ott ismerte meg Serát. Egymásba szerettek. Sera apja Gilbert a fiaként szereti a vejét. Sera anyja Gertrúd úgy szintén. Gertrúd ráadásul nagyon szeret sütni és főzni és mindig örül annak, amikor Juniort láthatja. Visszaemlékezve erre a sok mindenre Apollónak könnybe lábadtak a szemei, de tudta, hogy már nincs egyedül, és nem az a kisfiú, aki egykoron elszökött otthonról. Este miután Apollo lefektette kisfiát puszit adott neki, majd lefeküdt aludni Serával.

 

Másnap, december 24-én este mindenki a Szeretethegyen lévő Kastélyhoz igyekezett, hogy részt vehessenek az esti ünnepségen. A Kastélyban élő gyerekek kórusban karácsonyi dalokat énekeltek és egy 5 méteres karácsonyfa állott, ahol temérdek ajándékhegy várta gazdáját. Sera és Apollo alaposan kitettek magukért. Sera remek varrónő. Sok sálat, pulóvert kötött a gyerekeknek. Apollo pedig segített az ajándékok elrendezésében.

-Jaj apa! Ez olyan szép! Ilyen fa biztos nem férne el a házunkban! – mondta megilletődve Junior.

-Igen, mert ez a szabadban van. De nem igazi fenyő, mert tudod tönkremenne. Ez még az az óriási műfenyő, ami akkor került ide mikor még itt laktam. Ugyanolyan szép és úgy néz ki, mintha valódi lenne.  – mondta Apollo.

-Drágám! Nagyon szeretlek! – mondta férjének Sera.

-Én is Sera! – válaszolta Apollo, majd megölelte a családját.

Nem sokkal később Vihar, Dobi, Tapi, Tacsika és Böbe is ugatva érkeztek meg. Szájukban egy-egy nagy kosárka volt telis tele vegyes színes mézes puszedlivel, majd minden gyereknek kiosztották igazságos módon. Vihar odament Juniorhoz és megkínálta:

-Köszönöm Vihar! – mondta a kisfiú és ismét megsimogatta a kutyus hideg bundáját. Ezután egy hatodik kutya is megjelent, de nagyon aprócska volt. Apollo felvette és átadta Juniornak.

-Nagyon boldog karácsonyt fiam! Fogadd szeretettel Cukorkát! Te leszel mától a gazdija.

-Az enyém? Nagyon köszönöm apa! – hálálkodott Junior, és magához ölelte Cukorkát.

-Áldott karácsonyt egyetlenem! – mondta fiának Sera.

-Neked is anyu! Boldog karácsonyt nektek! – válaszolta a kisfiú.

Éjfélkor mindenki a Csendes éj című dalt énekelte, dúdolgatta, majd megjelent az égen a betlehemi csillag. Juniort elkápráztatta a látvány, gyorsan lefényképezte telefonjával, majd odabújt szüleihez, kik szeretettel ölelték magukhoz aprócska gyermeküket.

 

VÉGE

 

A mesém elérhető a weblapomon is:

http://benovelas.hu/index.php/apollo-es-junior