Édesapám születésnapján
elindultam délelőtt vásárolni hétvégére. Sokat járok a Fővám téri csarnok
Aldijába, mert jó termékek vannak. Épp amikor hazaindultam, a 4-es metró
bejáratánál egy rosszul öltözött fiú állt és kéregetett. Meglátott engem és azt
mondta, hogy éhezik. Hozzátette azt is, hogy autista. Nagyon szomorú lettem.
Ugyan enyhén, de én is autizmussal élek és rosszul esik az, ha egy sorstársam
kilátástalan helyzetben látom. Az átlagos emberek egy része egyáltalán nem
törődik a másikkal, és a butatelefonjaikat pötyögtetik. Amit vettem magamnak reggelit
azt odaadtam a srácnak egy kisüveg ásványvízzel. Sokat viszek magammal vizet,
amikor úton vagyok a nyári napokban. Hálás volt a fiú. Mentem tovább.
Visszanéztem és ő maradt tovább kéregetni. Elindultam hazafelé, de útközben
azon gondolkoztam, hogy segíthetek azzal, ha megadom egy autista fiatalokkal
foglalkozó szervezetek telefonszámát. Hazasiettem, kiírtam 2 telefonszámot és
elindultam visszafelé a Fővám térre. Vittem almát, hideg ásványvizet és
szeletelt kenyeret egy zacskóban. Gondoltam magamban legalább az autista fiú tartson
ki addig, amíg segítséget kérhet. Hiába mentem vissza a Fővám térre az autista
srác már nem volt ott. Ugyan segítettem neki azzal, hogy enni és inni adtam
neki, de szerettem volna megmenteni az életét is.
Ha egy idegen megszólít, akkor
mindig megijedek, mert nem tudom előre, hogy milyen szándékai vannak. Nagyon
sok a rossz ember és nem szívesen állok le vadidegenekkel diskurálni. Ez a srác
más volt. Elhittem, hogy autista. Láttam a jeleket. A súlyosabb kategóriába
tartozott. Nem adok senkinek pénzt, csak élelmet, ha látom, hogy az illető
tényleg éhezik. Vannak olyan kéregetők, akik nagyon gyanúsak nekem, és így
azokat elkerülöm.
Vannak emberek, akik a saját
hibájukból kényszerülnek koldulásra, de sajnos akad olyan is, akit az élet
sodort ilyen helyzetbe. Talán segíthettem volna még a sorstársamnak azzal, hogy
visszatérve a Fővám térre megadom neki a
telefonszámokat. Akkor talán így segítséget kap ahhoz, hogy többé ne kelljen
ételért koldulnia és esélyt kaphasson egy normálisabb életre. Csalódtam, amikor
nem találtam ott. Felmentem, szétnéztem a csarnoknál és környéken, de nem volt
sehol. Abban reménykedtem, hogy talán visszament koldulni a metróbejárathoz, de
nem volt szerencsém. Szomorúan jöttem haza. Bárhol is van az autista srác,
remélem jól van.
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.