2018. augusztus 3., péntek

KÉREGETŐ AUTISTA A FŐVÁM TÉREN

Édesapám születésnapján elindultam délelőtt vásárolni hétvégére. Sokat járok a Fővám téri csarnok Aldijába, mert jó termékek vannak. Épp amikor hazaindultam, a 4-es metró bejáratánál egy rosszul öltözött fiú állt és kéregetett. Meglátott engem és azt mondta, hogy éhezik. Hozzátette azt is, hogy autista. Nagyon szomorú lettem. Ugyan enyhén, de én is autizmussal élek és rosszul esik az, ha egy sorstársam kilátástalan helyzetben látom. Az átlagos emberek egy része egyáltalán nem törődik a másikkal, és a butatelefonjaikat pötyögtetik. Amit vettem magamnak reggelit azt odaadtam a srácnak egy kisüveg ásványvízzel. Sokat viszek magammal vizet, amikor úton vagyok a nyári napokban. Hálás volt a fiú. Mentem tovább. Visszanéztem és ő maradt tovább kéregetni. Elindultam hazafelé, de útközben azon gondolkoztam, hogy segíthetek azzal, ha megadom egy autista fiatalokkal foglalkozó szervezetek telefonszámát. Hazasiettem, kiírtam 2 telefonszámot és elindultam visszafelé a Fővám térre. Vittem almát, hideg ásványvizet és szeletelt kenyeret egy zacskóban. Gondoltam magamban legalább az autista fiú tartson ki addig, amíg segítséget kérhet. Hiába mentem vissza a Fővám térre az autista srác már nem volt ott. Ugyan segítettem neki azzal, hogy enni és inni adtam neki, de szerettem volna megmenteni az életét is.  

Ha egy idegen megszólít, akkor mindig megijedek, mert nem tudom előre, hogy milyen szándékai vannak. Nagyon sok a rossz ember és nem szívesen állok le vadidegenekkel diskurálni. Ez a srác más volt. Elhittem, hogy autista. Láttam a jeleket. A súlyosabb kategóriába tartozott. Nem adok senkinek pénzt, csak élelmet, ha látom, hogy az illető tényleg éhezik. Vannak olyan kéregetők, akik nagyon gyanúsak nekem, és így azokat elkerülöm.

Vannak emberek, akik a saját hibájukból kényszerülnek koldulásra, de sajnos akad olyan is, akit az élet sodort ilyen helyzetbe. Talán segíthettem volna még a sorstársamnak azzal, hogy  visszatérve a Fővám térre megadom neki a telefonszámokat. Akkor talán így segítséget kap ahhoz, hogy többé ne kelljen ételért koldulnia és esélyt kaphasson egy normálisabb életre. Csalódtam, amikor nem találtam ott. Felmentem, szétnéztem a csarnoknál és környéken, de nem volt sehol. Abban reménykedtem, hogy talán visszament koldulni a metróbejárathoz, de nem volt szerencsém. Szomorúan jöttem haza. Bárhol is van az autista srác, remélem jól van.

B E N

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.