EROS21: DONDE HAY MUSICA

Nyár elején csodálatos hírt kaptam. Kedvenc Eros Ramazzotti albumom, a Dove c’e Musica kétlemezes, kék bakelitlemezen megjelenik olaszul és spanyolul. Rögtön előrendeltem az albumot, mert szerettem volna bakelit változatban megszerezni eme zenei csodát. Spanyol nyelven esett rá a választásom, melynek címe Donde Hay Musica. A lemez 2021. július 16-án jelent meg és aznap már meg is lett!   

1997-ben mikor 3. osztályos voltam a nővéremmel sokféle videóklipet vettünk fel videókazettára. Volt Spice Girls, 67-es út, ill. Soraya-tól a Suddenly, amely a De Repente című dal angol változata. Nagy siker volt akkoriban Celine Dion: My Heart Will Go On című száma, hisz a Titanicot akkor mutatták be a mozikban. A DiCaprio féle Rómeó és Júlia két filmzenéjéért is rajongtam, melyek szintén sokat mentek azon a német nyelvű videóklipes csatornán, melyről a tesómmal rögzítettük a számokat. És egy nap Eros Ramazzotti: Piú Bella Cosa című dala is sorra került, amelyet véletlenszerűen vettünk fel. Én akkor beleszerettem a dalba, sokat hallgattam. Akkor még nem tudtam a Dove c’e Musicáról és arról sem, hogy van spanyol nyelvű változata is, amelynek címe La Cosa Más Bella.  

2002 elején Eros Ramazzotti: Stilelibero című kazettáját vettem meg, mellyel elkezdtem megismerni az énekes zenéjét közelebbről. Ugyanez év tavaszán került sorra a Dove c’e Musica, amelyet szintén kazettán vásároltam meg és nagyon megszerettem. Első hallgatás után újra és újra meghallgattam. Egymás után többször. Lenyűgözött az album szépsége, kellemessége, hangulatos dallamvilága.

 

Fantáziaképek, érzések

Ahányszor meghallgatok egy nagy kedvenc albumot, akkor egy idő után megtanulom eldúdolni az egészet. Megtanulom a ritmusokat is. A Dove c’e Musica kicsit az én lelkivilágom tükrözi. Egy szeletke belőlem, ha úgy vesszük. Sokszor bukkannak fel képek, amolyan fantáziaképek a gondolataimban ahányszor hallgatok egy dalt. Pl. amikor becsukott szemmel hallgatok egy általam szeretett számot, akkor egy tájat képzelek el, melyeken járok, magam lehetek és nincs senki, aki bánt, aki rosszat akar nekem. A zene jó társaság, valóságos oldószer, ha a rosszkedvről van szó. Vannak azonban olyan helyzetek az életemben, mikor a zene csak kevésbé segít, de akkor is használ.

A Dove c’e Musica című dal vidámságot, erőt és önbizalmat ad. Mintha azt sugallná, hogy sohase adjam fel az álmaim. Ezért is írtam egy magyar szöveget a dalhoz Ne add fel az álmaid címmel. A Stella Gemella visszaemlékezős. Egy úton megyek, és folyton visszanézek. Nem tudom elengedni a múltam bizonyos részeit, amelyek máig kísértenek. Ez az út poros, rögös és nehéz. Mintha égetné lábam az izzó talaj, amelyet a napfény melegít. És hiába nem akarok visszanézni, akaratom ellenére visszatekintgetek. De közben előre is nézek, hogy tovább tudjak lépni és bízok abban, hogy minden könnyebb lesz. A Piú Bella Cosa szintén örömöt, vidámságot sugároz. Amikor a videóklipet látom, szívesen vágyok arra a helyszínre, hogy fotózhassak ott és megismerjem az ottani környezetet. Maga a dal léleknyugtató hatású és feltölt egy kis önbizalommal. Az Io Amero a fáradtságot, kimerültséget juttatja eszembe. Sokat mentem, megyek, harcolok, harcoltam és térdre rogyok, arcomba fúj a kellemes és hűs szellő, hallgatom az égi szirének hangját és hideg vízre szomjazok. Látom, hogy Isten figyel, próbára tesz és prófétának tart engem. A Yo Sin Ti spanyolul megtalálható az olasz és a spanyol változatban. Az állatkertre emlékeztet, mert aznap vettem meg a Dove c’e Musica kazettát mikor az állatkertben voltam a nővéremmel. J A Lei Pero az akkori kamaszkorom juttatja eszembe, mikor kinőtt arcomon az első szőrszál, és hiába szedegettem ki a csipesszel, jött kegyetlenül a többi szőrzet. L A dalt szintén kedvenceim közé sorolom és az is önbizalmat ad. A Buona Vita egy újabb lelki állomás, a végállomás, vagyis az album utolsó dala. Sokszor a közelgő vihart juttatja eszembe, ill. azt a kérdést teszi fel nekem, mi lesz a jövőben? Mit tartogatnak számomra a következő évek, évtizedek? Megyek az utamon, de folyton megállok, és nem tudom hol és mikor lesz vége ennek az útnak, útszakasznak. Az égbolt felhős, mint a borítón. És én odaképzelem magam a környezetbe. A többi számról direkt nem írtam semmit, mert a kiemelt kedvenceimet akartam jellemezni.

2 éve kislemezekhez is hozzájutottam. :) 

A kazetta máig megvan, csak már dísztárgy. CD-n csak évekkel később vásároltam meg. A kazetta és a CD olasz, a bakelit változat spanyol nyelvű.

A bakelit kiadással egyetlen bajom van. A borító ugyan kissé pöttyöcskés, vagyis látszik rajta, hogy restaurált a kép. A belső lemeztasakok hátulján nagybetűkkel benne vannak a dalok címei. Bőven elég, ha a kék korongokon, a címkéken olvashatóak. A kiadványban van egy különlegesség. Egy 1996-os reklám poszter a római koncertről, melyet felragasztottam a szobám másik ajtajára. A lemezek szép kék színűek. Címkéjük világos, nem olyan színű, mint a CD és a kislemez fotói. Ha én lettem volna a kiadó az említett tasakok hátára is képeket, speciáli

Rajzaim. :)

s fotókat raktam volna rá. Pl. olyanokat, melyek anno 1996-ban sem a kazettás, sem pedig a CD füzetes változatban nem voltak megjelentetve. Sok olyan énekes van, melyek az albumuk elkészítésekor dokumentáltatták azt, hogyan készült a lemezük. Pl. Phil Collins esetében. De pl. van olyan zenei dvd-m ahol meg tudom nézni, hogy készült egy koncert, videóklip vagy egy album elkészítése megspékelve egy interjúval.    

A Dove c’e Musica vagyis Donde Hay Musica életem egyik legmeghatározóbb albuma, amelyet mindenkinek ajánlok. A romantikus zene kedvelőinek kötelező darab, ám vannak dalok, melyek kicsit pörgősek, de romantikus lemez. Spotifyon elérhető:

https://open.spotify.com/album/49oNMRzQcMBCqiz03JOQqq

(spanyol változat)

https://open.spotify.com/album/0CewPA0oXl2anqTzAgVcKX

(olasz változat)

BEN