2020. augusztus 22., szombat

A CIRKUSZI TÁRLATVEZETÉSEN

 

Újabb közös fotózási alkalom jött össze Koncz Dezső fotográfussal és egy barátjával. Csatlakoztak hozzánk az AURA Egyesület fotós klubjából is. Úgy volt, hogy egy héttel korábban lesz megszervezve ez az esemény, de végül augusztus 19-én került sor a cirkuszi fotózásra.

Budapesten nagyban reklámozzák a cirkuszi tárlatvezetés című előadást, amire nagyon sokan elmentek. Nagy szerepet játszik benne a női nem. Különböző műalkotásokat mutattak be egy produkció társaságában. A nők voltak a középpontban, megmutatták világbeli szerepüket. Különböző típusú nőket mutattak be. Terhes nőt, menyasszonyt, metál lédit és még sorolhatnám. Most is speciális fényképezőgéppel dolgoztam, amelyet nagyon nehezen tudok kezelni, mert ahogy a múltkor, most is kukucskálnom kellett és úgy lekapni az értékes pillanatokat:











Képeim speciális fényképezőgéppel



Az előadás kétórás volt, de volt egy szünet szerencsére. Már az első felvonás végére kifáradtam, de tudtam, hogy a jó munka érdekében mindent bele kell adni. Sajnos előttem egy magas nő ült, de ennek ellenére tudtam dolgozni. Nem tudok mértéket tartani sajnos a képek készítésekor, ugyanis folyamatosan lekapom a számomra értékes pillanatokat. Dezső mosolyogva megjegyezte, hogy az én fotóim kiválogatása sok időt vesz igénybe. A cirkuszi mutatványosok túl gyorsak, ráadásul a gazdag színvilág itt is megjelenik, mint egy Sportarénás koncert esetében. Ilyenkor úgy érzem, minden pillanat értékes.

Nagyon tetszett nekem az előadás zenéje. Voltak kifejezetten kedvenceim, bár némelyiknek a címét nem tudtam sajnos. A metál lédis produkció volt a legizgalmasabb, amikor az egyik vörös hajú nőt egy kisebb dobozba zárják, majd tüzes nyárssal átszúrják azt. Mikor kinyitották akkor a nő nem volt sehol. Pár másodperccel később visszavarázsolták. Alig hittem a szememnek mikor néztem ezt a produkciót. A történet mesélőjét viccesnek tartottam és egyben színpadiasnak. Nagyon sok izmos pasi is volt, kik a magasban ugráltak. Megvallom, túl kigyúrtak voltak, rokokóstílusúnak (túldíszítettnek) tartom az olyan férfiakat. Gondolom a sok edzés teszi mindezt, hogy helyt tudjanak állni. Nem egy könnyű szakma a cirkuszi élet. Én roppant veszélyesnek is tartom. Sokszor gondolok arra, mi van akkor, ha egy balszerencsés pillanatban halálos baleset éri a mutatványosokat. Csoda hogy nincs halálfélelmük. Vagy mégis? Akárhogy is vesszük ők is a művészek világához tartoznak, szórakoztatják az embereket, csak kicsit másképpen. Van olyan mutatványos, pl. a cicás és a hermelines, amely csak bohócszerűen volt jelen, és a munka legjavát az állatok mutatták be. A hölgy, aki fellépett emlékeztetett engem az Ízig vérig modern Millie Mazzijára, akit Carol Channing alakított.


Összességében nagyon meg voltam elégedve az előadással, bár az picit zavart, hogy a tárlatvezetés plakátján ugyanzt a betűtípust láttam, mint anno a jeges előadásnál. Én picit változtattam volna ezen. De ez a legkevesebb. A lényeg hogy tartalmas szórakozásban volt részem. Nagyon kifáradtam a fotózás után ami nem csoda, hisz sokat alkottam aznap. Pihentem is picit, de videófelvételesen. Készítettem ugyanis videókat, amelyeket összeolvasztva felraktam a videára:

https://videa.hu/videok/vicces/cirkuszi-tarlatvezetes-cirkusz-Haq1bukI2UYvFRgp

BEN

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.