A nyár utolsó autós túráját ejtettük meg Istvánnal. Megbeszéltük, hogy majd ősszel folytatjuk az autós körutazásokat, ezúttal új helyeken. Most is kicsit nosztalgiáztunk, visszatértünk régebbi helyszínekre és felfedeztük Bernecebarátit. A helyről még nem hallottam, de elég messze van Marostól. Majdnem 1 órányira. Vámosmikolán kell keresztül utazni. Ott ahol az idősek otthona is van. Bernecebaráti Kemence szomszédságában álló kis falucska, ahol szintén csend és nyugalom honol végig.
Betértünk egy kis étterembe, ahol újabb isteni pizzát ettem. Az árak is nagyon kedvezőek voltak. Kihasználtam az alkalmat és töltőre raktam a mobilom, mert hamar merül az iPhone-om. Nem is csoda, hisz sokat használom fotózáshoz. Amikor a pizzám végére értem megfigyeltem, hogy az utolsó falat hasonlít egy krokodilra. J Furcsa volt és egyben vicces is. A kiszolgálás maximálisan jó volt. Még lottót is lehetett ott intézni, bár én indulás előtt már elrendeztem a Nyugatiban. Hihetetlen, ami ott zajlik. Káosz, mert felújítják azt is.
Istvánnal egy kis hídon mentünk miután kajáltunk. Meg akarta mutatni a kis patakot, de mivel alacsony volt a vízállás, így nem volt értelme Bernecebarátin maradnunk és Kemencére mentünk. Viccesen megjegyeztem, hogy ott még melegebb lesz, hisz a kemence meleg. J
A kemencei múzeumvasút természetesen most sem volt nyitva, így sétálgattunk egyet a környéken. Visszatértünk néhány ismerős helyszínre, ahol ezúttal leginkább videóztam. A 2018-as kemencei cikket itt olvashatjátok el:
http://benlacosta.blogspot.com/2018/11/kirandulas-kemencen.html
A kisvasutat is megnéztük, de nem járt az sem. Istvánnal síneztünk egyet, aki megjegyezte, hogy kész erdei metróban vagyunk. Nagyon hangulatos volt a síneken mászkálni az erdő közepén, bár zavartak a rovarok. Megvallom, hogy nem nagyon szeretek erdőben mászkálni. Főleg nyáron nem. Ősszel más, mert akkor hullanak a levelek, eljön a gesztenye szezon, vagyis az őszi dekorációzás kezdete.A kisvasúton gyalog mentünk egy darabig, aztán egy elágazásnál kötöttünk ki, mely egy híddal kezdődött. Mivel a vonatos földcsuszamlás miatt a Szob felé tartó vonatok csak egy vágányon haladnak, ez érinti az autósokat is. Istvánnal beültünk meginni egy italt. Nagyon fájtak a lábaim a sok mászkálás miatt és ráadásul rettentően szomjasak is voltunk. Fagyiztam és szódáztam. J A bárt is ismertem ahol voltunk. Olyan volt a zenedoboz, mintha lenne arca. J
István és én elindultunk vacsorázni abba az étterembe, ahol már voltunk anno.
Sietnünk kellett, mert bő 1 óra volt az út a marosi állomásig. Útközben egy olyan házat láttam amely mosolygott. Sok ház van vidéken, melyek vagy kacsintanak, vagy épp „alszanak”, vagyis a redőnyök le vannak húzva.
Szerencsére a vonatom késett, így volt idő arra, hogy a nagymarosi állomás kisalagútjába visszamenjünk. Egy csalánba botlottam sajnos, ill. egy szellemre, amely az alagút mögötti aprócska alagutacskában bújt meg. Szerencsére csak mosolygott, nem tudott elkapni.
A túlélő virág
Megpillantottam a sínek között egy szép sárga virágot, amelyen biztos, hogy már sok vonat keresztülment, mégis túlélte a megpróbáltatásokat. Azonnal megörökítettem. Igazi kakukktojás. Sok mindent eszembe jutatott. A szép virág a jóságra emlékeztet. A sivár sínvilág pedig az egyre mélyebbre süllyedő társadalmat szimbolizálja. Mit keres egy jótét lélek ebben a környezetben? Valóságos túlélő. Élet a sínek között. Ezt a címet adom a képemnek.
A vonatom 19:22-kor érkezett Nagymarosra, és indultam hazafelé. Nagyon hamar megérkeztem a Nyugatiba. Szerencsém volt, hogy járt a 3-as metró, mert péntek volt és mivel 4 állomáson nem áll meg, így hamarabb haza is tudtam érni. Előtte azonban egy kellemes meglepetés fogadott a pályaudvaron.
Varga Irénke a Nyugatiban
Az internet újabb botrányos hősnője, Varga Irén élő műsort adott a Westend előtt, a vonatállomás bejáratánál. Varga Irénke a Budapest Európa TV Diridáré című műsorban vált ismertté, ahova a műsorvezetőnő, P. Violeta hívta meg. Most élőben láthattam Irénkét, aki sajnos egy álomvilágban él olyannyira, hogy az komoly veszélyt jelenthet számára. Másik oldalról pénzt kér szelfiért. Volt, hogy 500 Ft-ot, de később 2000-et! És interjút is borsos összegért ad. Egy roma asszony szó szerint kéregetett 2000 Ft-ot hogy Irénkével szelfizhessen! L Döbbenetes, hogy milyen emberek vannak. Ezért fizetni??? Én Irénkét nem igazán tartom őszintének, de saját maga azt csinál az életével, amit akar. Ha éneklésre vágyik, tegye csak. Ha ez őt boldoggá teszi nincs semmi baj. Az álomvilágnak megvan a jó, de egyben a veszélyes oldala is. Nem mindegy, hogy milyen határok között mozgunk. Irénkét a szó szoros értelmében gúnyok és támadások tárgyává teszik az interneten, sokan kritizálják, mocskolják. Van némi igazság abban, amit róla állítanak. A lényeg mégis az, hogyha újabb trash személy kerül a képbe, azt szabályosan szétszedik a suttyók és onnantól kezdve nincs menekvés, mert az internet nem felejt. Én is odafigyelek, miket osztok meg, mert bárhol felbukkanhat valaki, aki mint egy vírus tovább adhatja a rólam komprommitáló adatokat.
Varga Irén a Nyugatiban énekel. Kamerával fel is vettem egy dalát, és a végén már nekem énekelt. Ez kedves volt tőle. J Csak itt a blogomban osztom meg az itteni felvételeket, hogy megmutassam őt. Nem gúnyból. Sok mindenkiről írtam már cikket. Most Irénkére került sor.
A 3-as metróval később elindultam haza, közben telefonommal felvettem a Ferenciek terei állomás áthaladást, ahol alig égtek a lámpák:
Teljesen átizzadva értem haza, de a zuhany, hajmosás és a borotválkozás kicserélt. Elképesztően forró idő volt ma. Reménykedek egy következő lehűlésben.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.