AZ ELSŐ HÓ

Advent első vasárnapjának éjjelén elkezdett szállingózni a hó. Szinte érezhető volt a közeledő fagyos porcukor közelsége, mert a levegő nagyon lehűlt december 1-én. Megérkezett a tél. Az őszből maradt ugyan még, de a tél jelenléte egyre jobban meglátszott mindenütt.

December 2-án már teljesen havas volt az utca. Nagyon világos lett a szobám. Persze, hisz a fehér hó szinte megvilágította környezetét. Reggel művészetterápiára indultam. Szerencse hogy csak fél 10-re mentem, mert Zsuzsa, a művészetterapeuta is akkor jött. Aznap csak mi ketten voltunk a teremben. Sok mindenről beszélgettünk, köztük a karácsonyi készülődésről. Zsuzsa évek óta maga készíti a szaloncukrokat karácsonykor marcipánból és aszalt gyümölcsökből. Rég ki akartam próbálni milyen szaloncukrot csinálni. Idén nem biztos, hogy sor kerül rá.

A művészetterápiás alkalmon segítő rajzot készítettem egy kedves ismerősömnek, majd a facebookos oldalam, és csoportom fejlécét rajzoltam meg. A múlt heti ottmaradt alkotásokat hazahoztam az újakkal együtt. Elkészítettem a városkám karácsonyi vásárának plakátját is. 11:40-kor jöttem el a művészetterápiáról, majd az Orczy kert felé siettem. Ki akartam használni a hó adta lehetőséget, hogy hangulatos új képeket készítsek. Hóesés közben csodálatos pillanatokat örökítettem meg.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire vastag hótakaró fogad. Kicsit fáztam csak, de nem volt vészes. Séta közben elmerengtem egy csomó mindenen. Az Orczy kertet nagyon szerettem tizenéves koromban. Persze akkor még más volt. Én is fiatalabb voltam és egy nagy álmodozó. 2003-ban is sétáltam a vastag pelyhes hóesésben, de akkoriban nem volt még fényképezőgépem. Most a szakadó hóban, pillanatokat fotózva rám törtek az emlékek. Persze személyesek, melyekről nem írnék. Szeretek hóban járni, de az zavar, ha az arcomba hullanak a hópelyhek. Sajnos nem mindig adódik, hogy havazzon, mert az utóbbi években sajnos ritkaságnak számított a hó. Mikor gyerek voltam sokkal többet esett és számos fehér karácsonyom volt. Most így a klímaválságban kiszámíthatatlan, hogy mikor esik, és mikor nem esik a hó.

BEN