ISTVÁN BARÁTOMMAL A VELENCEI-TÓNÁL

A júliusi kalandsorozat folytatásában István barátom és én pénteken elmentünk a Tóparty strandra, amely Velence fürdőnél található. Itt volt értékmegőrző is. Ugyanaz a hely, ahol tavaly Laci barátommal is voltam. István barátom sosem fürdött még a Velencei-tóban, csak átutazóban járt arrafelé.

Reggel 9:30-kor találkoztam István barátommal a Déliben, a 2-es metró kijáratánál és a vonatunk indulásáig bő 30 perc volt még. Kicsit sétálgattunk, beszélgettünk. 10:10-kor indult a vonatunk.

Amikor megérkeztünk készítettem pár bevezető képet, majd egy fürdéssel kezdtük a napot.

A víz kicsit hideg volt és nehezen szoktuk meg. Fújt is kicsit a szél, ám ez nem volt annyira vészes. István barátommal a vízben is sétáltam, majd megnéztük a nádast. Ott kacsák időztek. Nem messze tőlünk egy hattyúcsalád úszkált. Sajnos azt nem tudtam lefotózni, mert nem volt akkor nálam a fényképezőgépem. A hattyúcsalád nagyon aranyos volt. Az első fürdést követően Istvánnal ettünk. Nem hagyhattam ki a palacsintázást. Azt későbbre szántam, mivel nem gyros lángost akartam enni. Sajnos akkor még nem volt hús. Az evést követően újabb fürdés következett. Ezúttal majdnem egy órát voltunk Istvánnal a vízben. Amikor kijöttünk akkor beültünk meginni valamit a másik bárban. Pont ott ültünk le ahol anno Laci barátommal. Elfogtak az emlékek. Nagyon hiányzik nekem. Mindennap gondolok rá, hogy épp mi van vele. Ha el is szakadtunk attól még ugyanúgy a barátom marad. Sokat köszönhetek neki. Sajnos nem tér már vissza az életembe, és ez rettenetes. Ez a strand is rá emlékeztet.

E l ő s z ö r   a   k e n u b a n

Életemben először ültem kenuban. Mikor gyerek voltam egyszer voltam csónakban, de többször nem. Vittem magammal a fényképezőgépem mikor kenuztunk. István barátom jól evezett, míg én elég gyengén. Kicsit féltem, de aztán megszoktam. Majdnem egy órát voltunk a nyílt vízen. Újabb képeket készítettem, és mellette videóztam is. 

A lábam a végére megfájdult, így az utolsó negyedórában kiszálltam, majd István tovább evezett. Belekerült a napfény közepébe, az ún. aranyhídba. J

18:30-kor el kellett hozni a cuccainkat az értékmegőrzőből. Átöltöztünk, majd elindultunk vacsorázni. Végre tudtam gyros lángost enni. Nagyon finom volt.

Még éhes voltam, ezért extraként sült krumplit is ettem, utána pedig meggyes, málnás-spenótos, majd fehércsokis banános fagyit. Érdekes ízek voltak. J A vonatunk indulása előtt még volt egy óránk. Kimentünk Istvánnal a partra. Fotóztunk, gyönyörködtünk a naplemente látványában. Egyre kevesebb ember volt már.

A vonatállomásra 19:50-re értünk ki. 

Jött egy gyorsvonat, amit levideóztam.

A mi vonatunk 20:04-kor érkezett, amellyel Kelenföld helyett a Délibe mentünk. Azt szeretem még nagyon, amikor a vonatállomásról a metróba megyünk. A 2-es metróban is alig voltak. Pár képet itt is csináltam.

Sajnos Budapesten jelenleg sok helyen felújítanak, ezzel keresztbetéve az embereknek. Közlekedési káosz uralkodik a városban. Nemcsak a 3-as metró hétköznapi 20:30-as lezárása, hanem mellette az 1-es villamos munkálatai, a 4-6-os villamos pótlása is komoly gondokat okoz a budapestieknek. Istvánt elkísértem a Nyugatiba, mert eltévedt volna ebben a káosz hadműveletben. István felszállt a vonatra és aztán hazajöttem. Nagyon fáradt voltam és hamar el is aludtam.

Szerencse hogy nem hétvégi napon mentünk, mert akkor ezren vannak! L Hétköznap sokkal jobb és kényelmesebb. A Tóparty strandra máskor is megyek, mert nagyon jó hely.

B E N