ISTVÁN BARÁTOMMAL NAGYBÖRZSÖNYBEN

István barátom és én ismét útra keltünk. Ezúttal Nagybörzsöny felé vettük az irányt, ahol sok érdekesség történt velünk, köztük kissé bizarr esetek is.

Reggel fél 8-kor keltem. Elég nehéz éjszakám volt. Kinn esett az eső. Félő volt, hogy nem áll el. Szerencsére mikor elindultam 9 óra előtt akkor csak szemerkélt. Vettem ásványvizet, üdítőt és magammal vittem az előző este elkészített szendvicseket is. Szerencse, hogy itthon 3 féle táskám van. Egy pici, egy közepes, és egy nagy. Magammal vittem a kicsit, illetve a nagyot. Melléje a kamerám állványát is, mivel terveztem egy kis videózást is. Két zenei kazettát is vittem, mivel István barátom autójában a rádió elég rosszul megy, és van neki kazettás lejátszója. A nyugatiban állt a sor, de szerencsém volt, hogy korábban értem ki. 12 perc múlva kerültem sorra. A 6. vágányról induló 10:07-es zónázó vonattal mentem Nagymarosra. Légkondis, kényelmes modern vonat volt. Kis híján elaludtam útközben, mert épp egy Pablo Alborán számot hallgattam, a Tu Refugiót, amely picit álmosított. Ha korán reggel utazom, akkor mindig álmos vagyok egy kicsit.

11 előtt pár perccel érkeztem meg Nagymarosra. István barátom épp akkor ment át a síneken, hogy elém jöjjön. Nehézkes az átkelés a marosi állomáson. István és én elindultunk az otthona felé. Ott kb. 20 percet tartózkodtunk, majd kocsiba szálltunk és elindultunk. A Cher: Greatest Hits-et kezdtük hallgatni. A buborékos válogatáskazettát, amelyet 15 évvel ezelőtt, 2003-ban vettem meg. A kazettával ajándékoztam meg magam anno, amikor elvégeztem az általános iskolát. Rég volt már. 

Érdekes, hogy kazettát nagyon-nagyon-nagyon régen hallgattam. Csodás élmény volt egy kicsit visszaemlékezni az életem egyik szép szakaszára, mikor még éretlen, álmodozó tizenéves fiúként a kazettákon hallgattam a zenéket. A Cher kazettás válogatás ideális volt útközben. Érdekes, amikor a Love hurts című dalt hallgattuk olyan volt a hangulat, mint a Soy tu duenában, amikor Valentina Villalba, a sorozat főhősnője hátrahagy mindent és a Los Cascabeles felé veszi az irányt. A jelenet közben is a Cher szám ment.

A  t ó n á l

A Cher kazetta A oldalát végighallgattam Istvánnal a kocsijában, és belekezdtünk a Phil Collins: Hits-be. Később megérkeztünk egy szép tóhoz. István barátom büfézni akart, de a környéken nem volt lehetősége. Félórát a tónál voltunk. Fotóztam, videóztam. István a telefonjával készített képeket. Csodálatos látvány tárult elénk.

 Ha lett volna kajálda, akkor biztos özönlöttek volna az emberek. Csupán néhány horgászt láttunk.

L e p é n y   é s   a   L e k v á r l a k

István barátommal a tótól elindultunk büfét keresni. Azt mondta nekem, hogy a börzsönyi kenyérlángos nagyon népszerű. Erre én is kíváncsi voltam. Meg is láttunk egy lepényest a közelben. Arra gondoltam, hogy talán ez lehet az a hely. Bementünk. Egy nő árult mindenféle lepényt. Kapros túrósat, kolbászosat. István megkérdezte, hogy van e italuk, de csak olyan ásványvízzel kínáltak minket ami az asztalon volt. Körülötte idős emberek ültek. Nekem ez nem tetszett. Bizarr volt az egész hely és István barátom is furcsállotta, hogy nincs teljes körű kiszolgálás. Kicsit úgy éreztem magam, mint valami marslakó, illetve mikor az egyik Rém rendes család részben Bundyék poshadt vízbe mentek nyaralni, ahol kis híján áldozatul estek a baltás gyilkosnak. István és én továbbálltunk és nemsokára meg is találtuk a megfelelő helyet egy családias, kulturált és Provence hangulatú kis étteremben. Ettem egy spagettit, István barátom pedig babgulyást. Az árak is jók voltak. 

Szeretem az ilyen éttermeket. Egyszerű, de szép, és ráadásul nem egy puccos, sznob étterem ahol az emberek tízezreket hagynak ott. Ez a kis vidéki étterem olyan, hogy 2000 Ft-ból rendes, tartalmas kaját kapsz és ebben az árban a borravaló és az ital is benne van.

A  k i s v a s ú t n á l

Kajálás után folytattuk az utunk és elindultunk a kisvasúthoz. 5 kör volt 300 Ft. Hasonló, amely tavaly volt. Itt is pedálozni kellett és odafigyelni. Induláskor nagyon gyorsan ment a jármű, csak a körök végén kellett belehajtani. Megnéztük a nosztalgiavonatokat is. Kaptunk képeslapot, amelynek nagyon örültem. 

 

 

 

L a   B o n i t a

A kisvasutas kalandunk után fagyiztunk. Betértünk egy helyre, ahol olyan székek voltak, mint a Why Not caféban. Őszintén megvallva az olyan székek csúnyák a szememben, de ez most lényegtelen. Ettem egy csoki és egy áfonya fagyit. Istvánnal majdnem egy órát ott időztünk a helyen. Érdekes és bizarr hely volt ez a „fagyizda” is. Bementünk, ahol a székek és az asztalok voltak. A fagyi hátul volt, elől kevés süti választék volt, mellette chipsek, csokik. Vettem egy ezüstös Lays chipset, amely cool effektet tartalmaz. Persze ez a menta miatt van, amit a mozzarella és a pesto mellett hozzáadtak. István vett 2 üveg bort, köztük egy olyat, amin a La Bonita felirat volt. Érdekesség, hogy anno az Időtlen szerelem című sorozatban is Bonitának nevezték azt a lányt, aki miatt a főhős pasi bosszút akart állni a főhősnőn. A telenovella középpontjában egy borvidék van. 

M e g á l l ó k

Elindultunk vissza, Nagymaros felé. Útközben 2x is megálltunk. Le akartam fotózni a hegyeket. Csodálatos volt a panoráma.

Észrevettem egy kukoricást is, ahova bementem. Ekkor eszembe jutott az October Moon című film, amelyben a főhős az elrablója elől menekül. Fura érzés volt. A szél ide-oda lengette a kukoricacsöveket. Még nem volt termésük.

A második megálló a napraforgós földek voltak. Olyan szépen sorakoztak egymás mellett. A Napraforgó Luciának című sorozatra gondoltam, amiben a főhősnő kedvenc virága a napraforgó és a történetben grófnőnek adja ki magát. Régóta meg akartam nézni egy napraforgós földet. Olyan csodálatos látvány volt.

G y ó g y g ö d ö r

István barátom nem egyszer megemlített egy helyet, amelyet annak idején gyógy gödörnek hívtak. Egy pincés, rég bezárt kocsma, ahol szinte minden vendég meghalt, a trágyás kannás borok miatt. Meg akartam nézni a helyet. István elvitt oda és megmutatta nekem.

Évek óta zárva van és az enyészeté lett a hely. Meg is kérdeztem, hogy miért nem képesek újra kinyitni, de úgy, hogy rendes kocsma legyen. István nem tudta a választ. Siettünk a vonat felé, majd elkísért az állomásig. Ott tehervonatok álltak, ahova felszálltam.

N o s z t a l g i a v i l l a m o s

István barátomnak haza kellett mennie a Forma 1-re, én pedig a 18:08-as zónázó vonattal érkeztem vissza Budapestre. Rengeteg prideos felvonuló volt a Nyugatiban és annak környékén. Találtam egy 10 euró centest. A talált pénz szerencsét hozott. Nosztalgia villamossal mehettem haza. Nagyon jó volt. Fapados, régi jármű, amely szinte azonnal indult, miután begördült a végállomásra. A rendes villamosra sokat kellett volna várnom.

Nagyon jól éreztem magam. Igaz, eszembe jutottak a veszteségeim, de ezektől függetlenül csodás napban volt részem. Az élet nem áll le, csak átalakulnak annak részei (napjai). Jó volt kicsit elmenekülni a gondok elől, hogy kiszellőztessem a fejem, gondolkodjak. Bárhova is megyek az emlékek, a gondok velem jönnek, de igyekszem az utóbbit mellőzni. Nem könnyű. A vidéki élet csendes, kissé szomorú. Más, mint itt pesten. Én nagyvárosi fiú vagyok, aki a nyüzsgésben nőtt fel. A vidéki életnek is megvan a maga hangulata. Kisebb sokkal a választék, mint Budapesten.

A nyár nálam júliusban kezdődik és a nagybörzsönyi út volt az első e havi kalandom. Várom a folytatást.

B E N