Anya és lánya

Édesanyám megkért arra, hogy hozzam el az Allee-ból azokat a szakácskönyveket, melyeket megrendelt. Mivel a 4-6-os villamos nem járt így a 4-es metróval indultam útnak. Amikor a felszínre érkeztem megláttam egy asszonyt, aki koldult az utcán. Karjában a kislánya volt. Először elmentem mellettük, be az Allee-ba. Eszembe jutott István barátom szavai, amikor arról beszélgettem vele korábban, hogy létezik a koldusmaffia. Olyanok, akik szerencsétlen embereket kényszerítenek koldulásra. Amikor pedig nem koldulnak eleget megverik őket. Gazemberek! Korábban már segítettem másoknak élelemmel. Pénzzel nem. Cikket is írtam erről korábban.

Miután a könyveket megvettem lementem a SPAR-ba hogy vegyek kenyeret, hideg ásványvizet és egy csomagos mini palacsintát. Kiérve az Allee-ból attól féltem, hogy már nem lesz ott az asszony és a gyerek. Végül megláttam őket, odasiettem hozzájuk. A kislány mélyen aludt, az édesanyja könnyeivel küszködött. Nagyon megörült azoknak, amiket vettem. Megkérdeztem van e családja. Mondta, hogy vannak rokonai, de külföldön élnek. Elmondta azt is, hogy a főbérlője ki akarja tenni őt és a lányát. Azért koldult, hogy összeszedje a pénzt. Az emberek keresztülnéztek rajta. Egyesek a hülye telefonjukat pötyögtették, mások pedig mint a robotok, monoton lépésekkel tipegtek tovább. Mindössze néhány percet beszélgettem az asszonnyal. Nagyon hálás volt nekem. Látszott rajta hogy bajban van és elhittem azt, amit mondott. Adtam 400 Ft aprót is. Talán ezzel segítettem. Elköszöntem tőle, majd visszasiettem a metróba. Amikor beléptem a metró végébe majdnem elsírtam magam. Nagyon szomorú pillanatomban mindig gombócot érzek a torkomban és sírásingerem lesz. Mentem a metróval és néztem a vezetői részből az alagutat. Kicsit megnyugtatott. A Kálvin téren pedig egy ismerősömmel találkoztam.

Sokszor belegondolok abba mennyi éhező és nélkülöző ember van, akiket szó szerint kivet a társadalom ahelyett, hogy segítenék őket. Bele se merek gondolni, milyen lesz a világ 20-30-40 év múlva.

BEN