FLASHBACK

Május 21-én Dezső elhívott fotózni a Madison stúdió melletti Flashback stúdióba, hogy újabb modelleket fotózzunk. Úgy volt, hogy eljön velem Janka is, aki velem jár Judithoz, de családi esemény miatt nem tudott részt venni az eseményen. Egyedül indultam hát neki az útnak. Kissé borongós volt az idő, mert előző este esett. Miután kiléptem az otthonom ajtaján nem volt elég hogy álmos voltam, de ráadásul a kinti levegő szagát érezve eszembe jutottak az iskolás éveim, amikor minden egyes reggel harcba indultam. Nehéz és fájó lélekkel, rémülettel indultam minden reggel iskolába, hogy túléljem az adott napot. Most is ezt éreztem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a fotózáson.

A Flashback stúdió terme kicsi volt. Sokkal kisebb, mint a Madisonban. Miután megérkeztem tizenéves, 8. osztályos fiatalokat láttam. Legbelül megijedtem, mert annyira feltört bennem a múlt. Nem ők tehetnek róla, Dezső sem. Az állapotom felelős ezért. Mikor megláttam ezeket a tiniket, úgy éreztem magam, mint amikor én voltam ennyi idős. De ezúttal erősebb voltam és persze érett ahhoz az időszakhoz képest. Három fiú volt. Az egyik kissé csendes, visszafogott, a másik kettő eleven. Ők voltak aznap a modellek. Az egészségi állapotomhoz képest erős voltam és azt gondoltam magamban, hogy már nem vagyok az a gyerek, az a kamasz, aki anno rengeteget sérült. Épp előző nap beszéltem Eszterrel, a pszichológusommal, hogy az érzékenységemmel kezdeni kell valamit, mert bizony Judit csoportjában adódtak kisebb nehézségeim. Eszter azt mondta, amiken jelenleg keresztülmegyek, az autizmusomból fakad, és nálam mindezek természetesek. Eszter segíteni fog, nem hagy cserben. Fogunk alkalmazni olyan feladatokat, amelyekkel megkönnyül az életem.

A 3 fiút külön fotóztuk. Mindenki sorra került, még én is. Az egyik sráctól eléggé tartottam. Talán nem kellene külső alapján ítélkezzek, de annyira bennem van még mindaz a sok borzalom amiket gyermekként át kellett éljek a suliban. És ha belegondolok abba, hogy ezek miatt teljes értékű nyugodt életem sosem lesz csak haragot és megvetést érzek bizonyos személyek iránt. Azt megtanultam az életben, ha bezárkózok, vagy nem kapok kezelést, akkor leépülök és megbolondulok. Akármilyen és akármennyi szörnyűséget éltem meg nem engedhetem, hogy tönkremenjek és örökre a földön maradjak! Ágnes, egy korábbi barátnőm azt mondta, ha elmenekülök, akkor az ellenségeim győznek. Ezt pedig nem hagyhatom. Nem tagadom, hogy lelkileg még mindig érzem a múlt fájdalmait, de együtt tudok élni velük. Eszter szerint túl sokat sérültem, de büszke rám hogy annyi mindent csinálok. Amikor a lélek sokat sérül, olyanná válik, mint egy sebezhető ház, ami omlásveszélyessé válik. Ezért kell megerősíteni, felújítani. Nem tagadom, hogy bizony hullámzó vagyok, mert sajnos tönkretett az élet már gyerekkoromtól kezdve. Nemcsak engem, de a családom is. Van, hogy mély letargiába esek, de aztán újra a felszínre kerülök. Ez az ún. hullámvölgy, amelyről a kitalált rádiócsatornámat neveztem el.

Dezső is fotózott engem. Miután visszanéztem a képeimet rájöttem mennyi fájdalom ül az arcomon. Még ha próbálom is rejteni a fotók elárulnak. Azt viszont meg kell mondani, vagyis leírni, hogy jó munkát végeztem aznap. Jók voltak a fényviszonyok, a fotós terem hangulata. Főleg amikor a terem mögötti tetőre mentünk fényképezni.

Enyészet és romos hangulat uralkodott. Főleg a betört üvegablakok tetszettek. Valóságos Montaner stílus tárult elém. Ricardo Montaner elmúlt éveiben megjelent lemezeinek borítóin sokszor láthatóak az enyészet stíluselemei. Ezért is neveztem el ezt Montaner stílusnak.

A fotózás után hazaindultam. A HÉV megállóban ülve láttam a srácokat a távolban. Ők az ellenkezőirányba indultak. Mikor hazajöttem az ágyban kötöttem ki, mert az álmosság visszatért. Mostanában szedek Valeriana Night kapszulát és tudok aludni, bár vannak pillanatok, amikor nem tudok rendesen felkelni. Meg ez a hamar elfáradás is az autizmus miatt van. Ha túl sokat csinálok egyszerre valamiből sok ideig, kimerülök, mint egy olcsó ceruzaelem. Borzasztóan kellemetlen! Majdnem 700 képet készítettem aznap, melyből alaposan kiválogattam a legjobbakat. Sokat készítek, nehogy egy adott pillanat homályosan rögzüljön, mert akkor oda a pillanat. A fotózás olyan dolog, hogy nem mindegy miként örökítesz meg egy pillanatot. Amikor egy fotót készítesz fontos, hogy nagyon koncentrálj! Ha bizonyos szabályokat betartasz, akkor egy tökéletes emléket alkotsz meg az utókor számára. Előny, ha minél többet ügyelsz az adott téma részleteire! Részlet nélkül ugyanis nincs tartalom!

BEN