EMLÉKEK SZIGETE

Napokban találkoztam Laci barátommal és sokat beszélgettünk. Már más a kapcsolatunk. Nem olyan, mint régen. Kicsit szomorú is voltam, vagyok emiatt. Találkozásunk előtt megcsináltam az éves természeti fotózást a szigeten, ahol eléggé sokan voltak. Nem volt meleg, de hideg sem. A szokásos tavaszzáró időszak volt. Évről évre másképp tekintek a Margit sziget fáira, bokraira és a virágaira. Persze kevesebb képet készítettem idén, mint az elmúlt években, mert kicsit mérlegelni akartam a fotózást. Visszafogott akartam lenni. Dezső, aki felkarolt azt tanácsolta nekem, hogy tanuljak meg mérlegelni, ha fényképezek.    

Bosszantó volt, hogy a Margit híd felújítása során az aluljárót elbontották. Lassan haladt a közlekedés a szigetre. Nagy hiba volt az aluljáró szint megszüntetése. Gyermekkoromban nagyon szerettem, mert hangulatos volt és szinte mindig azon keresztül mentem át a Margit szigetre, ahol neki is láttam a fotózásnak.

A mérlegelések ellenére is sok kép készült aznap délután. Ki is fáradtam alaposan. Miközben megörökítek egy pillanatot, nagyon odafigyelek arra, hogy milyen módon teszem, mert nem mindegy, hogy milyen szemszögből fotózunk le egy dolgot. Nagy koncentrációt igényel és egy nagy fotózás után el is fáradok. Itthon pedig kiválogatom az aznapi „anyagot”, „cuccost”, „adagot”. Van, amikor egy nap 150-200, de akár 300 feletti képmennyiség is összejön. Azért, mert egy pillanatot sokszor többször örökítek meg, hogy abból az x változatból kiválasszam a legjobbat.

Lacit a zenélő szökőkútnál vártam. Ettem egy sós karamellás Magnumot, és néztem a vízi játékot. Visszaemlékeztem arra, amikor pici gyermekként beleestem a Margitszigeti tóba. Az is eszembe jutott, amikor a mostohanagymamám vizet vett nekem a sziget bejáratánál mikor szomjas voltam. Akkor a szúrós vizet nem szerettem, de aznap kedveltem meg. Miközben emlékeztem fújt rám a szellő, és mintha minden megállt volna körülöttem. Mikor elmerülök a gondolataimban akkor egyben ki is kapcsolok belül. Sokat voltam a Margit szigeten és sok szép emlékben volt részem. 20 évvel ezelőtt nyáron édesanyám a barátnőjénél dolgozott és ehettem ingyen Magnum jégkrémeket. J Nagyon jó volt! Megismerkedtem egy korombeli fiúval, de nem alakult ki barátság közöttünk, pedig jókat beszélgettünk. Ezután ismét a jelenben találtam magam és Laci megérkezett. Beszélgettünk, sétáltunk és visszafelé menet eljött velem a hévig. Onnan a 2-es metróval jöttem haza. Az égen sötét felhők gyülekeztek. De hazaérkeztem szárazon. Kissé szemerkélt az eső. Mostanában nagyon csalóka az idő. Nem tudni mikor szakad le az ég.

BEN