2019. november 22-én jelent
meg Phil Collins 1989-es But Seriously
albuma új, kék színű bakelitlemezeken. Pontosan 30 évvel ezelőtt, 1989.
november 6-án adták ki fekete színű, komoly témájú albumát, amely sajnos csak
rövidített vinyl (bakelit) formában jelent meg. Ugyan a kazettás és a CD-s
kiadás több számot tartalmazott, mégis voltak kimaradt, nem megjelent dalok,
amelyek aztán a 2016-os deluxe remastered kiadványon már rajta voltak. 2014-ben
a bakelit.hu webáruházon keresztül megvásároltam a But Seriously magyar kiadását, amelyért mindösszesen 1490 Ft-ot
fizettem. Idén ősszel megtudtam, hogy az album jubileumi kiadást kap, ráadásul
színesben. Csak később derült ki, hogy türkizkék színű lesz, és 6290 Ft-ba
kerül. Annak idején, 2016-ban nagyon drágán árulták a remastered kiadású
bakelit lemezeket. A Both Sides-hoz
20%-os kedvezménnyel juthattam hozzá. A kétlemezes deluxe CD-ket mind megvettem
díszdobozostul. A témával sokat foglalkoztam 3 éve, amikor részletesen
bemutattam a kiadványokat. A 30 éves jubileumi But Seriously is remastered, a 2016-os. Korábban átlátszó verzióban
is forgalmazták. Megvallom, hogy a türkizkék valahogy nem passzol a But Seriously világához, viszont a lemez
csodálatosan szép.
A kiadás nem nyitható, vagyis
csak kicsúsztathatóak a lemezek, amelyeket színes képekkel tarkított papírtasak
véd. Ezeket a fotókat nagyon jól ismerem, hisz a CD változatokban is
megtalálhatóak. A korábbi kiadástól eltérően az album „összes” dala elérhető,
csak az extrákat hiányolom. 2 lemezes változat, oldalanként 3 dallal. Sokat
jelent nekem ez a lemez, mert számos emléket idéz fel bennem. Ha ránézek a
borítóra, Phil Collins idős arcát látom. A Rhino kiadások attól is
különlegesek, hogy nem a fiatal Collins arcképei láthatóak az újrákon, hanem a
jelenlegi arculat. Az új fotós változatok színesebbek, és sok mindent jeleznek.
Egyrészt az adott albumok halhatatlanságát, örökzöldségét. A But Seriously esetében egy időutazást,
visszatekintést, emlékezést vélek felfedezni. 30 évvel ezelőtt Phil Collinst
sokkolta a szegénység, amelyet egy turnéja során látott. Erről részletesen is
írt, az életrajzi könyvében. Komoly tematikájú lemezt készített, melyen a
kulcsdal, az Another day in paradise.
Társadalmunkkal már 30 éve is komoly bajok voltak. Sőt jóval korábban már. Ma
siralmasabb a helyzet. Köszönhetően a diktátoroknak, akik tönkreteszik az
embereket és a Földünket is. A But
Seriously borítója egyfajta visszanézés. „Mi lett a világgal azóta?” Önmagam is elképzelem a borítóban. 33
éves vagyok és mikor megismertem a But
Seriously-t akkor 18 éves voltam. Előbb kazettán, aztán egy nap CD-n vettem
meg az albumot és sokat hallgattam, ahogy a többi Phil Collins albumot is.
Mikor a nővéremmel jó volt a kapcsolatom és sokat társasjátékoztunk akkor a But Seriously is ment. Komoly csaták
zajlottak a Ki nevet a végén?
mezején. Ma már ilyen nincs és nem is lesz. A But Seriously komolysága erősen érződik. A Mindhalálig című Phil Collins életrajzi könyvben a 287-294. oldalak
foglalkoznak az albummal. Annyi érzéketlen politikus van, akiket nem tudok
embernek tartani. Hisz ők a felelősek a világunk pusztulásáért, emberi
kapcsolatok széteséseiért, öngyilkosságokért, családok szétzúzásáért, és a
mássággal élők üldözéséért. A politika, mint egy lávafolyam érinti a családi
életemet és a kapcsolataimat is. Egyik politikai oldallal sem szimpatizálok,
sőt kimondottan hányok tőlük. Főleg azért, mert a kisebbséget, ahova én is tartozom,
üldözik. 33 éves vagyok, bár nem vagyok azon a szinten. Komoly, de néha gyerekes
is vagyok és olyan, akire rám bízzák a gyerekeket. Vigyázok rájuk, óvom őket.
Még akkor is, ha hülyéskedek, és buta játékokat játszunk néha. Nem lehet mindig
csak komoly lenni. Kell a változatosság. De vannak pillanatok, amikor kiborulok
és sajnos egy spirálba kerülve elszabadul a pokol. Néha csúnyákat mondok a
másikra, de nem olyan durvákat, amelyeket a másik szokott. Csak egyszer fordult
elő anno. Kicsit még a nemrég történt abúzus hatása alatt vagyok.
Szembesülhettem azzal, milyen érzéketlenek az emberek és mennyire gyűlölettel
áztatottak. De komolyan (But Seriously).
Tudom, hogy értékes vagyok és ezt senki sem veheti el tőlem. Sem egy névtelen
troll, sem pedig egy bunkó és erőszakos utas. Még a politikusok sem rabolhatják
el tőlem a belső értékeimet. Az ő véleményük nem számít! Tudom, hogy jó ember
vagyok, viszont kissé rossz modorú, hírtelen haragú. Ez családi örökség.
A But Seriously magyar kiadását a szobám felújítása után felszögeltem
a falra. Méltó helyet foglalt el. 2020-ban pedig bekereteztetem a régi Phil
Collins kiadásokat, mivel már a remastered változatokat hallgatom.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.