ÚJRA A MŰVÉSZETTERÁPIÁN

Hosszabb szünet után visszatértem a művészetterápiára, ahol 2011-ben, az idegösszeomlásom időszakában jártam. A következő években is mentem oda, ám voltak kisebb megszakítások, főleg a nehezebb időszakokban. A művészetterápián lehet festeni, agyagozni és rajzolni. Korábban porpasztellkrétával készítettem egy csomó képet, amelyek sokáig ki voltak téve a szobám falain. Ma már ezek a képek gondosan el vannak téve emlékbe, az archívumba.

A művészetterápiás alkalmak reggelenként vannak egy héten 2x. Zsuzsa, a terapeuta nagyon kedves, segítőkész és háttérzenéket szokott betenni, amelyek kellemes, nyugtató hatású muzsikák. Pszichiátriai betegek járnak le alkotni, hogy eltereljék a gondolataikat a jelenlegi rossz helyzetükről. Vannak, akik az utcáról jönnek, mint pl. én, illetve egy másik lány, aki nagyon szépen tud rajzolni és festeni. Egy biztonságos közegben vagyunk, ahol nem érhet senkit semmi baj. A lényeg az, hogy jó egy kicsit kimozdulni az itthoni életből és kiszakadni a társadalomból arra az 1-2 órára. A művészetterápiás foglalkoztatás egy alagsori teremben van, ami nagyon hangulatos. Ma a karácsonyi dolgokkal kapcsolatos képeket kezdtem elkészíteni. Idén ezüst-piros karácsony lesz.

Elhasználtam a maradék ezüst spray-t, illetve használtam ezüst krémes temperát. Csodálatos volt azzal dolgozni. J Volt, amikor egy külön kis tálkába piros és ezüst temperát kevertem ki és kellemes csillámos piros színt kaptam. Miközben alkottam két ember beszélt a problémáiról. Az egyiküknek evészavara van. Ahányszor eszik, bűntudata támad. Bár tisztában van a betegségével, mégis egyelőre képtelen ezt legyőzni. Nem bocsátkozhatok részletekbe, de annyit elárulhatok, hogy beszélgettem vele és próbáltam meggyőzni arról, hogy nem kövér és hogy fontos a rendszeres táplálkozás. Erőt adtam neki, hogy bátran egyen, de mértékkel. Jólesett a tudat, hogy segíthetek a másiknak a szavaimmal, tanácsaimmal. Ezzel akárhogy is vesszük, életet tudok menteni. Egy másik ember úgy érezte, hogy nem jó az, amit készített. Én rábólintottam, hogy igen, szép.

11:35-kor lett vége a művészetterápiának, majd elindultam a 3-as metró felé. A Deák téri képeslapos üzletbe mentem, hogy újabb piros papírokat vehessek. Előző nap is vásároltam, de a felét elhasználtam. Most és kell az utánpótlás.

Szeretem ezt az üzletet. Olcsóbban kapok itt sok mindent, amelyet a papírboltokban picit drágábban árulnak. De a papírboltokért is rajongok. Pl. a Ferenciek terén, ahova szintén bementem és körülnéztem.

Nagyon sok szépséget árulnak, de elég borsos áron. Persze itt a karácsony, ilyenkor az emberek mértéktelen költekezésbe kezdenek. Néha már nevetek ezen, de főleg azon, amikor az aluljárókban a játék rohangáló kutyák fülsikító hangon karácsonyi dallamokat ontanak ki magukból. A kereskedő pedig reménykedik abban, hogy valaki megveszi tőle azokat. Ez minden évben így zajlik.

A Skála piacon nagyon gazdag a választék apróságokat illetően. Nem drágák, ráadásul sok esetben a bőség zavarában találhatjuk magunkat. Vettem az idei adventi koszorúmhoz gyertyákat, melyeket csak 1-én fogok megmutatni, advent első vasárnapján. Szeretem, ha valami olcsó és szép egyben. Máshol hasonló árukat adnak 3-4x annyi pénzért. Vannak dolgok, melyeket magunk is elkészíthetünk. Ilyen pl. tobozdísz:

Mikor István barátommal Nőtincsen voltam, akkor számos kicsi tobozt szedtem, amelyet ezüst spray-jel befújtam. Nemcsak azokat, de a korábbi tobozaimat is, melyek 2 évesek. Méltó díszei lesznek az idei karácsonynak, illetve a többinek is. A Tescoban vettem egy flakon ezüst spray-t, amely elég hamar elfogyott. A művészetterápiás csoportban használtam el. Erős a szaga, máskor inkább másfélét veszek.

Jó volt visszatérni a művészetterápiás csoportba. Kicsit bánom, hogy hosszabb megszakítások voltak. Mostanában eléggé le vagyok terhelve lelkileg. Sok minden történik az életemben. Vannak, akikkel beszélgetek, meghallgatom őket és egyesek megosztják velem a problémáikat. Én pedig megpróbálok segíteni a szavaimmal, tanácsaimmal. És jólesik a tudat, hogy bíznak bennem, illetve hogy jót tehetek. Mintha egy új lemezért mennék el. Bárcsak csodát tehetnék. Mindig az van, hogy sok esetben kudarcot vallok, pedig annyi bennem a segítőkészség. Vannak olyanok is, akik nem akarnak a bajukról beszélgetni. A családom tagjai. Pedig rajtuk is szeretnék segíteni. Még akkor is, ha néha kibírhatatlan vagyok. Vannak hullámzó időszakaim. A barátaimért is aggódok. Ő rajtuk is segíteni szeretnék, de úgy érzem, hogy nem tudok. Mintha egy olyan feladat lenne, amelyet képtelen vagyok megoldani. Ez hosszú történet és nem publikus. A művészetterápián lévő embereknek bíztató szavakat mondtam és nagyon boldoggá tett, hogy ezt csináltam, mert sokszor egy szó, vagy beszélgetés többet jelent, mint egy hangulatjavító gyógyszer.

Az elkészült alkotások később lesznek láthatóak. J

BEN