FOGGAL KERÉKKEL, AVAGY ÚJRA A FOGASKEREKŰN

István barátommal azt terveztük, hogy mivel újra megnyílt a fogaskerekű elmegyünk és utazunk vele egyet. 2013-ban voltam legutóbb a fogaskerekűn még érettségi előtt.

Most télen jó ideig nem volt lehetőség fogasozni, de most újra megnyitották a 60-as villamosnak átnevezett fogaskerekű hegyvidéki vasutat. Azért hegyvidéki, mert kirándulóvasút és felmegy a Széchenyi-hegyre. Anno mikor a Tüskevár iskolába jártam gyakran vettem igénybe a fogast. Meglepődtem azon, hogy annyi év elteltével nem lett felújítva. A bejáratnál végeztek ugyan 1-1 helyen újrafestéseseket, de a vonal többi részén egyáltalán nem. Istvánnal szerencsénk volt, mert szinte senki sem volt a fogason. Kezdetben videókat, majd képeket készítettem az utunk során.

A fogaskerekű néha megáll, hogy megvárja a másik oldalra érkező szerelvényeket, mert egyes helyeken mindösszesen csak egy pálya van, máshol kettő. A Széchenyi-hegy végállomáson nem nagyon voltam, csupán egyszer még Zsuzsi osztálytársnőmmel. Most második alkalommal látogattam el ide Istvánnal.

Nagyon hangulatos a végállomás is. Egy mini híd is található a közelben, ami alatt elrobog a fogas. Mivel tudtam, hogy egy ideig nem jön a vonat így Istvánnal síneztünk egyet. J Kicsit olyan volt a hangulat, mint a Kontroll című filmben. J Legalább volt egy izgalmas kaland, mert hát rám is fért. Eléggé rossz mostanában a kedvem a kiújuló depresszióm miatt. Van, amikor a gondolataimat más irányba kell terelnem hogy jobban lehessek.

Istvánnal két szerelvényt engedtünk el, de a következővel már indultunk visszafelé a Városmajorba. Elhaladtunk az Esze Tamás iskola mellett is ahol sokat voltam látogatóban. Az egy nevelőintézet ahol fiatalkorúak vannak. Zsuzsival, a régi osztálytársnőmmel sokat látogattuk meg egy ismerősünket, de persze mások is éltek ott. Az intézet hangulata nem volt családias. Mikor anno ott jártam akkor eléggé lehangolónak láttam.

2006-os képek a múltból. Még nem voltam 20 sem mikor a felvételeket készítettem. J Zsuzsival még nyáron is voltunk a helyszínen. Sok fiatal meg is szökött onnan. Emlékszem, hogy az egyikük egy srác ölében ült a városmajori végállomáson.

Megrohantak az emlékek. A fogaskerekűn egyszerre éltem meg a jó emlékeket és a rosszakat is. Emlékszem, hogy az osztálytársnőmmel, Zsuzsival sokszor utaztam a fogason. Ő az egyik állomás mellett lakott közvetlenül. Kétszer voltam már nála. Nagyon szerettem őt, de mélységesen csalódtam benne is 2009-ben. Nem akarok erről részletesen írni, legyen ez az én dolgom. Csak annyit jegyeznék meg hogy Zsuzsival voltak jó időszakok az életemben amire felemásan emlékszek vissza. Egyszer hol szomorúan, máskor pont ellenkezőleg. Mai szemmel és felfogással nézve nem is volt igazán a barátom. Vele kezdtem meg a Tüskevárban a sulit. István másfél hónappal később jött hozzánk.

Visszatérve a Városmajorba megnéztem az üresen álló állomásrészt ahol nem állt meg a fogas. Szerencse hogy nem volt lezárva. Istvánnal ezután a Lövőház utca felé mentünk ahol abba a bárba indultunk mely egykoron sportruházati üzletként működött. Istvánnal beültünk oda, mert meg kellett beszélnünk az e havi programjainkat. Megvallom, csak István miatt ülök be bárokba, mert engem az ilyen helyek zavarnak. Túl hangosak a zenék és sok ottani vendég a hülye politikai dumát nyögi. Abszolút nem az én világom. De Istvánért megteszem azt, hogy „feláldozom magam”. Szívesebben látnám itthon nálam, mert itt legalább csend van. A mai szórakozóhelyek drágák, hangosak és ráadásul nem szeretek késő este ott ülni. Sokszor nem értem mi jó abban, ha a másik bulizik. Én egyszer próbáltam ki, de rá kellett jöjjek nem az én világom. Természetesen ez emberfüggő. Nincs azzal baj ha István be akar ülni valahova, de évek óta szinte csak ebből áll a találkozónk. Az autós túráinkon jól érzem magam, mert akkor van hova menni. Meg kell értenem az Istvánt, hisz nagyon nehéz az élete és ezek a beülögetős találkozók kikapcsolják. Az ő gondjait nem írhatom, és nem beszélhetem ki, mivel nagyon erős a baráti bizalmunk. Ez pedig szent! Alkalmazkodnom kell hozzá. Nem vehetem el az ún. atmoszféráját, mert akkor önző lennék.

Fél 10 után indultunk el Istvánnal a bárból és elmentünk metrózni egyet. 2-es metróval a Deákig mentünk le ahol szerencsére a 3-as metró átjáró csarnoka üres volt. J

A Kisföldalattival az Oktogonig mentünk. Most csak odáig járt a szerelvény, mert pálya karbantartási munkálatok zajlanak. A metróállomás további alagútja nagyon hangulatos volt. A héten Kisföldalattiztam egyet, mert a weblapom metrós galériáit ki kellett egészíteni újakkal. A Mexikói úti kihúzóban is voltam ahol szuper fotókat készítettem videós formában. Az elkészített videó anyagból képeket mentettem ki. J

Nagyon ritka és különleges hangulat volt ez. Most a hétvégén folyamatosak voltak a metrós galériám kibővítései:

                                                http://benovelas.hu/index.php/metros-fotoim

A Deák téri 2-es metrós átjáró csarnokának mennyezetéről is csináltam fotókat ugyanis az is különleges látványosság.

A felújítás előtt is ilyen volt, de akkoriban nem volt szerencsém lefotózni, mivel még abban az időben sajnos nem fotóztam.

Visszatérve a fogaskerekűre jó volt és hangulatosan telt az utazás. Először nem akartam visszatérni, de szívesen megyek máskor is vele, mert remek kikapcsolódást nyújt.

BEN