MADISON

Dezsőékkel újra elmentem fotózni a Madison stúdióba, a Mirror 2-es terembe. 3 modellt kellett lefotóznunk. 14-kor kezdődött el a fotózás. Nem voltam még jó passzban. Amilyen lelkiállapotban voltam szerencse hogy nem volt baj. A fotós klubban van egy személy, aki rettentően irritáló. Sajnos ő is ott volt. A nevét nem tudom, de emlékszem, hogy a 2021-es vadasparki viselkedése bicskanyitogató volt. Ez abban az időben történt, amikor a spanyol suliba jártam. Állítólag nem csak én vagyok az egyetlen, aki panaszkodott rá. Most a fotózáson néha beleszólt dolgokba, ami nagyon bosszantott. Velem kapcsolatban is. Én egy fotózáskor alkotás közben nagyon kell koncentrálnom, hogy eltalálhassam a megfelelő képet. Vegyük figyelembe, hogy a speciális fényképezőgépet használtam. Az nem olyan, mint a telefon, ahol nagyfelbontásban látható a megörökíteni kívánt kép. A gép esetében kukucskálni kell. Az egyik szememet tudom ilyenkor használni. Ebben az esetben az adott kép minőségét sem tudom rendesen leellenőrizni. Megvallom, nem szeretem ezt a nagygépet. Fakult képeket tudok velük készíteni. Dezső sokszor mondja, hogy az ilyenek kerülnek kiállításra. Tavaly Csoszó Gabriella elmondta, hogy nem számít, mivel fotózunk, hanem hogy alkossunk. Persze fontos az adott kép végeredménye. Oda kell arra figyelni, hogy ne legyen homályos és rossz minőségű. Egy adott képet nem szükséges óriási méretben kinyomtatni ha ki akarjuk állítani. A nagygép esetében szükséges, mert Dezső fényképezőgépe 5-8 mb méretű fotókat is képes rögzíteni. Persze ez beállítás kérdése. Van olyan képem, ami 12 megás.

A fotózáskor rövid időnk volt és ez kissé zavart. Szerencsére, amit tudtam megcsináltam. 2 lányt és egy fiút fotóztunk. Az első modell egy hegedűművész volt, aki néha játszott is. Ez egy kicsit elterelte a figyelmem, de nem volt vészes. Dezső említette, hogy a fiú modell a férje volt, aki szintén zenélt. Neki gordonkája volt, csellója. Én azt nagyhegedűnek nevezem. Mikor a zeneiskolába jártam sok gordonkát láttam a 43-44-es teremben.

A fiú modell nagyon tetszett. Szép férfi. Közös képeket is készítettem róla és a feleségéről. A későbbiekben jó lesz egy új telenovellás poszteremhez. Majd még eldöntöm, hogy mi legyen.  

A harmadik modell egészen különleges volt. Némelyik képe olyan, mintha Silvia Navarro hasonmása lenne a Catalina Y Sebastian és a La Duda című sorozatokból. Volt benne egy kis Lucero és Angelique Boyer stílus is. Mintha egybe lenne gyúrva mind3 színésznő arca. Legalábbis utólag, a képek válogatása közben így figyeltem meg. Leginkább Silvia Navarro arcvonásait pillantottam meg.

Hamar végeztem. Kimentem a teremből, mert kissé rosszul voltam. Át voltam billenve. Több, mint 600 képet készítettem. Elfáradtam és magányra vágytam. Felfedeztem egy galériás helyiséget, ami nagyon tetszett. Megbeszélésekre szokták használni. Ott felvettem az aktuális BENovelas magazin adásom maradékát. Miután Dezsőék elmentek én még ott maradtam. Ittam egy ásványvizet és ettem csokit. Kibeszéltem magamból a dolgokat. Nem sok értelme van az ottani fotósklubos életemnek. Dezsővel alig tartjuk a kapcsolatot. Ő rendes ember, sokat köszönhetek neki, de elmondta, hogy nagyon elfoglalt. Mindezt meg is érteném, de visszaemlékszem arra, amikor közösen elkezdtük a munkánkat. Mára már megváltoztak a dolgok. Én nagyon sokat csalódtam az életemben és teljesen jogosak az aggodalmaim. Mióta tudom azt, hogy egy normál munkahelyre sosem vesznek fel az állapotom és a mentális betegségem miatt csak a le%olás segítene. De ezzel a baj az, hogy a döntőbizottság 2 évente egy olyan dolgot vizsgálna felül, értelmetlenül, ami eleve egy egész életen át tartó állapot. Az autizmusom és a mentális betegségem nem fognak sosem elmúlni. Ezekre gyógyszereket szedek, két pszichológusom és egy pszichiáterem van. Az hogy mit ír elő a törvény nem érdekel! Olyan dolgokat akarnak felülvizsgálni, ami 2,4,6,8,10,12… év múlva is ugyanúgy megmarad. Csak az lesz velem, hogy olyan megalázó helyzeteknek lennék kitéve, ami felzaklatna és ez a döntőbizottságot nem érdekelné! Nem egy autistát aláztak már meg így. Olvastam róla a neten és leveleztem néhány olyan autistával akik megbánták a döntéseiket. Emlékszem arra, amikor ki lett töltve egy le%olós lap, az több oldalas volt. Döbbenetes, hogy milyen kérdéseket tettek fel! Én nem azért güriztem éveket az esti iskolában, hogy ne legyenek esélyeim! Testileg és lelkileg is megviseltek azok az évek! Ráment az egészségem, túlhajtottam magam és erőn felül kiadtam magamból a maximumot! Ha le%olnának akkor nem azt csinálhatnám, amit szeretnék. Sok olyan ember van, akik dobozolós, hajtogatós munkákat vállalnak. Ráadásul, aki bekerül ebbe a körbe, az kevés pénzt kap. És ilyen drága árak mellett hogy lehetne megélni ilyen összegből? Mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy munkám legyen. Az érettségi előtt és után sokféle helyre jelentkeztem. Az elején elárultam az Asperger szindrómás státuszom. Emiatt automatikusan elutasítottak. Sőt! Volt egy abúzusom is. Olyan durva megaláztatásban volt csak emiatt is részem, hogy majdnem verekedés lett belőle. Közölte az adott munkáltató, hogy fogyik nem kellene ide. Később, az érettségi után óvatosabb lettem. Nem beszéltem az autizmusomról, de így is kiszúrták mások, hogy valami nem stimmel nálam. Mert az autizmust sajnos sokszor lehet rajtam látni. Ha beszélek a videóimban, sokszor zavarban vagyok, néha félrebeszélek. A kommunikációs készségeim hiányosak. Vannak helyzetek, amikor jól el tudok beszélgetni a másikkal, vagy társaságban, de pl. egy állásinterjún totál zavarban vagyok, mert az egy más közeg. Évekkel ezelőtt mikor jártam az AURA egyesületbe és ott részt vettem egy munkavállalós csoportban akkor ott is fejlesztettem magam. Azután is próbálkoztam álláskereséssel a megtanult szabályok által. De semmi. Egy idő után abbahagytam a próbálkozást és erős kudarcként éltem meg ezeket. Végül aztán kerestem olyan lehetőségeket, amelyek segítenek, de szintén kudarcra lettem ítélve. 2021-ben a spanyol iskolába jártam 7 hétig. Az első etap után nem ajánlották nekem a folytatást, mert elbuktam volna. Lassan megy a nyelvtanulás. Imádom a spanyol nyelvet, de nehéz. A telenovellás dvd-knek köszönhetően annyi szót és kifejezést megtanultam, de sajnos mondatok összerakása és egyéb dolgok nem mennek. Az angollal is ez volt a gondom. Vannak dolgok, melyeket nem tudok rendesen megcsinálni. Mikor tavaly a Spirit színházba jártam akkor azt hittem pszichodráma csoportba kerülök. Verseket kellett tanulni, ami roppant nehéz volt számomra. De összejött a végére. Halkan megjegyzem volt, amit nem tudtam megtanulni. És szerencsém volt, hogy végül nem azt a verset kellett felmondani. Folytathatnám napestig, de túl hosszú lenne ez a cikk. Azt annyira utálom, mikor mondogatják nekem: sajnállak, szegény, de a legdurvább, amit utálok az a sablonos szöveg, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Mintha ezekkel mindent meg lehetne oldani. Sosem vártam el másoktól, hogy anyagilag támogassanak. Én nem vagyok kunyerálós. Szimplán csak tanácsokra vágytam, ami talán segíthet. Nem nagyon látom a fényeket az alagút végén. Annyi olyan emberrel hozott össze már a sors, akikkel mindig voltak gondjaim. Pl. Csendes Péterrel, aki sokszor megjegyzéseket tett a képeimre. Volt is egy komoly konfliktusom vele kapcsolatban. Főleg a barátnője végett. Annak nagyon nem örültem, hogy a Dezső és ő együtt dolgoztak a kiállításokon, ill. a közös fotózásokon, amikor az AURA fotóklubbal mentem fotózni. Olyan helyre kellene menjek, ahol tényleg fontosak a képeim és ahol nem a sajnálatra méltó autistát látják bennem. Tervbe vettem, hogy keresek egy másik fotóklubot, ill. van egy lehetőség, amely remélem össze fog jönni. Önálló kiállítást is szeretnék majd egyszer, ha lesz rá esélyem. 2006 óta fotózok, örökítem meg a pillanatokat. Sokan nem képesek megérteni, hogy nincs vesztegetnivaló időm. 36 múltam, maholnap 37 leszek és történnie kell valami csodának! Az hogy van ez a mentális betegségem és az Asperger szindrómám arról nem tehetek. Sajnos a társadalom rendkívül beszűkült és egy része egyáltalán nem elfogadó. És sosem lesz az, mert a politika gondoskodni fog róla több szempontból. Nekem ebből az egészből kurvára elegem van!

BEN