A KÖVETKEZŐ MEGÁLLÓ

Összekülönböztem a párommal. Ezt részletesebben az előző, privát cikkemben fejeztem ki. A nyilvánosban nyilván nem beszélhetem, ill. írhatom ki a történteket. Autizmussal élőként másképpen élem meg a kudarcokat, mint az átlagos, „normális” emberek. Azt hittem, hogy életem olyan megállójába érkeztem, amikor végre valahára, annyi évnyi küzdelem után megtalálom az igaz szerelmet. Ez olyan telenovellásan hangzik ugyan, de ez az igazság. Eléggé magam alá kerültem, mert reménykedtem és ez a reményláng elaludt. De egy dolgot megtanultam az elmúlt években. Hogy bármennyire is fáj a lélek, tovább kell menni. Sokszor kerültem már padlóra, sokat löktek, rúgtak és vágtak már le a földre. De mindig felálltam. Volt, amikor hosszú idő kellett hozzá és volt, amikor rövidebb. Talán a sok évnyi tapasztalat kicsit megerősített. A párom sokat jelentett számomra, de nem tudom hova tegyem, hogyan kezeljem a kirohanásait. Félelmet generált bennem és sok sebet tépett fel a lelkemben. Olyan sebeket, melyek sosem fognak begyógyulni. Folyton folyvást erre tudok csak gondolni. Nem csoda, hisz még nagyon friss ez az egész. Ez az ember nagyon rendesen viselkedett velem, sokat tanultam tőle és sok tanáccsal látott el. Törődött velem. De az élete nagyon nehéz, nehezen talál kiutat a problémáiból. Mintha ezt a feszültséget rajtam vezette volna le. De kérdem én, miért? Talán arra vagyok jó, hogy lelki bokszzsákja legyek másoknak? Hol maradnak az értékeim? A párom mindig nagyra becsült. Lenyűgözte őt mindaz, amiket csinálok, amikkel foglalkozok. Sokszor megemlítette nekem, mennyire aggódik értem miután nehezen megnyíltam előtte. Most úgy érzem hatalmasat csalódtam és újra kiábrándulást éreztem. Egy sérült személyiségről van szó, akinek segíteni akartam csak.    

Ma újra találkoztam Ágival. A legjobbkor jött most. Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a közös fotózásunkat, mert Fehérváron tervez egy kiállítást és szívesen beleegyeztem. Bár nem tudom, összejön e, én nem élem bele magam ebbe. Ági elkísért nyomtatni, előtte a Premier Kult Caféba mentünk be a mosdóba. Sok maci volt kiállítva. Készítettünk képeket is.

A macizás után lesiettünk a metróba. Az alagútszerű ferdelifttel ide-oda mentünk fel s le. Külön levideóztam az utat, mert szeretnék egy külön videós gyűjteményt a ferdeliftes anyagokról.

Ági hatalmasat nézett, amikor a ferdeliftben voltunk. A Kálvin téri állomáson is fotózkodtunk. A 3-as metró alagútja itt nem volt úgy megközelíthető, mint a Ferenciek terénél, de amikor a metró megérkezett akkor egy gyors képet készítettem az alagútról. Igaz, a felvétel nem első osztályú, de mégis sikerült valamennyire.

A Corvin-negyednél is készítettünk Ágiról képeket. Videós anyagok itt is lettek forgatva a BENovelas magazinom 232. adásához. Nemcsak itt, de a Kálvin téren, a Klinikáknál, a Népligetnél és a Határ útnál is készültek videós felvételek és képek.

A Klinikáknál

A Népligetnél

A Határ útnál külön készítettem extra fotókat. Mindig rabul ejt a Kőbánya-kispest felé vezető alagútrendszer. Nem voltak sokan szerencsére az állomáson.

Ágival a Shopmarkba (korábban: Europark) mentünk. Telefontokot akart vásárolni, de sajnos nem talált. Beültünk enni egy menüt. Én KFC-t ettem. Megkóstoltam a sajtszószos tésztát.

A Média Markt hatalmas csalódás volt. Már nem voltak CD-k, csak PS játékok. Láttam egy szép lemezjátszót, ill. nézegettem külön CD lejátszókat. Nem is voltak drágák. Furcsa. Ha árulják ezeket, hogy-hogy nem kaphatóak zenei CD-k? Döbbenet!

Ágival bementünk a KIK és a Pepco üzletekbe. Jópofa dolgokat lehet ott kapni. Lehet, hogy tavaszra vásárolok néhány szuper dolgot a szobámba. Ezután néhány ruhaboltba is bementünk. Ott is fotózkodtunk.

Ágitól a Határ útnál váltam el, aki a 66-os busszal ment haza. Én pedig visszasiettem a 3-as metróba. Ott is sikerült egy speciális alagutas képet produkálni.

Arra gondoltam, hogy visszamegyek a Deák térre, mert akartam venni még egy csomag matricát a BKV múzeumban. Sikerült. Azt hittem 16-ig vannak nyitva, de 17-kor zártak csak. A Nagyvárad téren már látszottak az új arculat elemei. Kukucs videót készítettem, melyekből fotókat is csináltam.

Lementem az Arany János utca felé, hogy megnézzem, hogy állnak a felújítási munkálatok. Újabb lesi fotókat készítettem. A türkiz színvilág itt is megtalálható. Épp úgy, mint a Deák térnél.

A Bajcsi Zsilinszky úton szálltam fel a Kisföldalattira, majd onnan hazamentem. Gondterhelt voltam egésznap, de szerencsére az alkotás enyhített bennem sok mindent. Ági szerencsére nem vette észre ezeket. Nagyon hideg volt. -7 fokra esett vissza a hőmérséklet. Akárhogy is éreztem magam, tudtam mosolyogni, de szomorúan. Tudtam, hogy újabb törést szenvedtem el, de nem szabad feladnom. Lesz e még következő megálló? Biztosan. Csak nem tudom milyen is lesz az-az állomás. Az viszont már egészen biztos, hogy mostantól kezdve megváltoznak a dolgok! Gyökeresen!

BEN