TÁRSAS

 

Épp időben történt meg a BENovelas magazinom májusi számának lapzártája. Az április eléggé kemény hónap volt, így sajnos kimaradt A magányos spanyol gitáros legújabb része. Az újságom májusi száma ennek ellenére nagyon szép lett, főoldalon a Jason maszkos arcom került, hátulra pedig a Freddy Krüeger figura.

Egy barátommal meg volt beszélve aznap, hogy a Corvin mozi előtt találkozunk. Hamarabb érkeztem meg, és míg várakoztam megjelent az RTL. Kicsit elfordultam, mert nem akartam, hogy megszólítsanak. Szerencsére hamar félre félrevonultak, így nem volt baj. Megvallom, nem szeretném, ha a TV megszólítana. Más volt a múltkori M5-ös Librettó műsor, mert annak más célja volt.

Gergővel végül a mozi mögött futottunk össze, majd elmentünk egy lakásba, ahol ő társasjátékos alkalmakat tart. Olyan játékok ezek, melyeket eddig még sosem ismertem. Én a Ki nevet a végén, Monopoly, Scrabble, Identity és az Activity játékokat ismerem nagyon. A lakásban található darabok teljesen mások voltak.

Íme, néhány választék, melyek közül a Virágoskertre esett a választás. Gergőn és rajtam kívül egy harmadik személy is jelen volt, így indulhatott a játék. Eredetileg 4 személyes a játék.

Nálam mindig az történik, hogy hiába magyarázzák el nekem egy adott társasjáték szabályát én csak akkor értem meg igazából, ha már a közepén vagyok. Most is így történt. Persze a Virágoskertet csak egy óra erejéig tudtuk játszani, mert új tagok csatlakoztak hozzánk. Beszélgettünk, sültkrumplit csináltunk és remekül éreztük magunkat. Erre volt szükségem. Mivel aznap nyomtattam ki az újságom legújabb számát, így be tudtam mutatni a többieknek. Az egyikük szeretett volna egy példányt, de elmondtam, hogy a BENovelas magazinból mindösszesen egy újság készül és annak tartalma rövidítve, elérhető a blogomban. Ráadásul a BENovelas magazin több, mint egy újság. Újságnapló, ahova az érzéseimet is leírom. Nem nagyon örülök annak, ha egy idegen ezt birtokolja. Visszaemlékszem arra, hogy mikor a BENovelas magazin még BN Program volt akkor az első számokat párszáz forintért nyomtattam ki, így volt lehetőségem adni belőle Gyurinak, akit barátomnak tartottam, de ő később elégette, mert a szülei betegesen gyűlöltek azért, mert meleg vagyok és megtiltották neki, hogy velem barátkozzon. Ez nagy csapás volt akkoriban és Gyuri munkám gyümölcsét vetette a tűzre, nem tisztelve a bizalmat és a szívből adott ajándékot és persze a munkám. Senki más nem értékelné a BENovelas magazint, ha bárkinek kinyomtatnám. Egyrészt sokba kerül, másrészt személyes, harmadrészt pedig a blogomban megtalálhatóak a megosztható cikkek! Kiállításaimon persze meg voltak és meg lesznek mutatva a megnézhető példányok.

Házon kívül

Mivel 22-kor kezdődött a kijárási korlátozás, így az éjszakát Gergőnél töltöttem. Olyan remek volt a hangulat, hogy felajánlották nekem, maradjak. Végül nem mentem haza aznap este. Csak hárman maradtunk a lakásban és konzolos játékot játszottunk. Nekem nem nagyon ment, mert nem játszottam ilyesmiket. Hamar kiestem. J A játék után tovább beszélgettünk. Elmúlt éjfél és kicsit összepakoltunk. A kisszobában nyitva állt az ablak, ahol egy éppen épülő ház állott. Tiszta volt a levegő és hangulatos városi fények áradtak a távolból. Hajnali 1 után volt lámpaoltás, de én egy szemernyit sem tudtam aludni. Idegen helyen nem tudok elaludni, főleg ha nem úgy készülök. Reggel 10 után elindultam hazafelé. Legközelebb már nem töltöm ott az éjszakát. Haza fogok jönni. Miközben teltek az órák aznap este az idegen lakásban, a fejemben annyi gondolat ment. Sokat jár az agyam, ha nem jön álom a szememre. Az utóbbi időkben történt eseményekre emlékeztem vissza, valamint arra, hogy mennyire jól éreztem magam ezen a csütörtöki délutánon. Új közösségre bukkantam, ráadásul van másik is. Van most már mire építeni, persze gondos odafigyeléssel és nem ugyanazokkal a hibákkal, mint amiket évekkel ezelőtt elkövettem. Persze nem szabad beleélnem magam komolyabb dolgokba. A fejlesztéseknek köszönhetően már nem vagyok rosszul egy társaságban. Ugyan a zavartság bennem van még, de már könnyebben tudom kezelni mindezt. Visszaemlékszem arra, amit egyszer a Gazsi mondott nekem a telefonban évekkel ezelőtt. Hogy szerinte nem leszek sose képes közösségben lenni és ezt a pszichológusom is így látja. Pedig nem. A doktornőm egyszer sem gondolt erre és nem is említette sohasem. Engem többé senki se könyveljen el menthetetlennek, akit csak sajnálni kell, mert ez sértő. A pszichológusnőm szerint jól haladok és mindenről beszámolok neki, ami velem történik.   

Türelmesen várom majd a következő alkalmat, melyről szintén fogok majd beszámolót írni. Nemcsak erről, de az adott játékokat is közelebbről fogom majd megmutatni.

BEN