NAGY UTAZÁS

 

Annyi hónapos hosszú szünet után István barátom és én ismét találkoztunk, és folytattuk az autós túránkat. Rég láttuk egymást, megbeszéltük, hogy telt az elmúlt 7 hónap.

Jelenleg felújítják a Nyugati pályaudvar előcsarnokát, és elvileg őszre már elkészülnek vele. Nem messze az előcsarnoktól tudtam csak jegyet vásárolni. A gépiesített megoldásokban nem bízom, mert rossz tapasztalataim vannak. Hatalmas és kellemes meglepetésben volt részem, amikor végre először utazhattam az új emeletes vonattal. Nagyon tetszett nekem! Az út során egyedül ültem a négyes ülésen. Szerencsés voltam, hogy 17 perccel az indulás előtt szálltam fel, mert ha később teszem,  akkor nem lett volna helyem. Sajnos a héten, edzés után az egyik lábam fájni kezdett, megerőltettem magam és kissé kellemetlen mikor ráállok a lábamra, de amikor ülök nincs baj. Semmiképpen sem akartam kihagyni ezt a napot, mert már régóta készültem rá.

10:57-re értem ki Marosra. István kijött az állomásra, majd Kosd felé vettük az irányt. Ez a hely egy álmos kisváros, és nagyon csendes. Megláttam egy romos házat, ahol egykoron még laktak. Kissé emlékeztetett a meggyilkolt Soproni Ági házra.

Istvánnal bementünk egy boltba, majd onnan az Öreg Morgó étterem felé mentünk, hogy megebédeljünk, mert Kosdon nem volt semmilyen étterem.

Olyan jó volt visszatérni ide! A kedvenc vidéki éttermemmé vált. A pizzájuk isteni, ill. a brassói aprópecsenyéjük. Ebédre pizzát ettem. Szerencsére nem voltak sokan. Az étterem belül üres volt, csak a dolgozók voltak ott. A teraszon picit fáztam, de nagyon kellemes időnk volt.Volt grillhús is, amelyet az egyik szakács a szabadban készített. Lehet, hogy legközelebb ki fogom próbálni. Az Öreg Morgó mögött nemrég épült egy rendezvény épület is. Körülnéztem és nagyon tetszett nekem. Először azt hittem, hogy ez is étterem, de nem. István és én ebéd után folytattuk utunkat Magyarkút felé, ahol Dezső gépével gyakoroltam a modellfotózást. A speciális géppel és a telefonommal vegyesen fotóztam. Vannak, amelyek kiállításra kerülnek majd.

István sok elágazós útvonalat talált, végül eljutottunk egy csodálatos kilátáshoz, ahol a Dunakanyart lehet látni.

Tovább haladtunk és egy kis vendéglőben pihentünk. Megittunk Istvánnal egy italt és visszamentünk az Öreg Morgóba vacsorázni. Ott ettem ismét Brassóit. Már csak egy szerelmespár vacsorázott több méterre tőlünk. Az Öreg Morgó egy kis vidéki ékszeres doboz. Régiségek díszelegnek, megkoronázva a hely hangulatát. Kár, hogy Budapesten nincs ilyesmi. Itt a nagyvárosban csak a külföldieknek szólnak az ilyen helyek és a sok pénz számít, ha étterembe akarsz, akartok menni. A vidék családias, hangulatos. István barátom ebbe született, ezt szokta meg. Én mindig nagyvárosi voltam, mert egyrészt ebbe születtem, másrészt én is megszoktam. Valaki azt mondta nekem anno, hogy jót tenne nekem a vidéki élet, jobban érezném magam az állapotom miatt. Csak hát Budapesten sok a lehetőség. van metró és sokkal több minden van itt. Vidéken élve mindezeket a megszokott dolgokat hiányolnám. Más, ha kicsi időre megyek oda. Mellesleg minden vidéken eltöltött nap után, esteledés előtt rám tör egy lehangoltság érzés. Már ezt akkor megtapasztaltam, mikor a családomnak megvolt a csepeli telke. Mai napig elfog a lehangoltság érzése vidéki tartózkodásaim során, ha elkezd lemenni a nap.

Az Öreg Morgó után visszamentünk Nagymarosra. Istvánnal felmentünk autóval arra a lejtős részre, ahol akkor voltam mikor először mentem Marosra. 2006-ban. Kiszállni sajnos nem tudtunk. Ezután pedig elmentünk az Édeskébe, a nagymarosi cukrászdába.

Olyan hangulatos ez a hely is. Itt ettem meggyes puszedlis és Snickers fagyit. Volt lehetőség kóstolásra is. Annak idején lehetett kapni bodzás fagylaltot, de az nem ízlett. Majd nyáron lesz nagyobb választék. Tavaly rengeteg különleges íz közül lehetett választani.

Fagyik és sütik. Maroson is kapható az ország tortája. J Macaron is volt, melyet mindenképpen kipróbálok a következő látogatáskor. Minden helyen más a macaron íze.  

A 19 órás vonattal indultam vissza Budapestre. Szintén emeletes vonattal jöttem haza. Kicsit lassú volt az út, mert időközben 1-2 alkalommal megállt a vonat. Érdekesek ezek az utak. Ilyenkor fültanúja vagyok emberek beszélgetésének. Mellettem, a másik négyes ülésnél egy szerelmes pár ölelkezett. Mögöttem pedig két diáklány beszélgetett a közelgő vizsgáikról. Az egyik lány megjegyezte, hogy megbukik matekból. Sokszor hallgatok ki akaratomon kívül sztorikat, melyek az utasok jó hangosan beszélnek utastársaikkal. Nem unatkoztam az biztos.

20:04-re értem be a Nyugatiba. Elég sokan voltak. Bementem a Westendbe, mert kíváncsi voltam, mennyi minden változott. Utána pedig siettem haza. A lábam eléggé fájt. Ismét megerőltettem magam, de fontos volt számomra az élmény, ill. az alkotás. Még fájós lábbal is fotóztam, meneteltem előre.

BEN