Újra közösségBEN

Néhány hete olvastam egy hirdetést egy színjátszó csoportról. Megragadtam az alkalmat és jelentkeztem. Hetente 1x van és mindenféle izgalmas játékot játszunk. Nagyon jó hatással van rám a csoport. Bár vannak nehézségeim itt is, én mindent megteszek azért, hogy jobb legyen. Egy hónapja járok minden pénteken este. Olyan, mint annak idején a dráma óra volt. Nagyon élvezem, jó a társaság és tudják, ki vagyok. Rendesen viszonyulnak hozzám, bíznak bennem, ami nagy dolog nekem. Egyetlen baj van csak ezzel, hogy limitált ideig van, így nem tudom, hogy utána mi lesz.

Korábban szoktam érkezni, hogy besegítsek. Amikor elkezdődik az alkalom, akkor mindannyian körbeülünk és megkérdezik tőlünk ki hogyan érkezett. Amikor rám került a sor akkor zavarban voltam, amely természetes nálam. Azt mondtam, hogy zenét hallgatva érkeztem, mert a zene sokat segít nekem és nem egyszer lendít át a nehézségeken. Sikeresen részt vettem a csapatmunkában, a csoportokra osztott szakaszokban is. Volt, amikor elakadtam, de összeszedtem magam és folytattam. 

J á t é k o k

Olyan volt az alkalom, mint anno a dráma óra. A legérdekesebb rész az volt, amikor összevissza kellett járkálni a teremben, és amikor mondták, hogy stop, akkor meg kellett állni, vagyis „szobrok lettünk”. Abban a helyzetben kellett maradni, amelyben megálltunk. Volt, amikor lassulni kellett. Ami kissé lélekfeszegető feladat az volt, hogy az egyik sétaszakasz közben magunkba kellett nézni. Mi nyomaszt bennünket, és milyen gondjaink vannak. Ezt szobormozdulatban kellett bemutatni és címet adni neki. A színi alkalmakon sokszor kerülök nehéz próbák elé, melyeket szinte mind tudtam teljesíteni. Ahányszor a próbák előtt álltam akkor eszembe jutott a 2 méteres mélyvíz, ahova nehezen mertem beleugrani. Sikerült akkor és most is legyőznöm a nehézségeket. Sokszor megdicsérem magam azért, mert sikerült sok akadályt ledönteni. Volt dülöngélős játék is. Ide-oda kellett lökni egy nagyon szűk körben a többieket, hogy mások elkapják. Én mindenkire vigyáztam. Tudom, hogy mindenki vigyázott, de bennem ott a túlzott törődés a másik személlyel szemben. Én óvatos és törődős vagyok. Az alkalom másik érdekes része az volt, amikor a be kellett csukni a szemünk és az egyik tag vezetett minket.

Az alkalmaknak fejlesztő hatása van, ami jót tesz nekem. Sokat kell koncentrálni, de ez nagyon hasznos. Remélem a még néhány alkalom után is lesz folytatása. Bizonyos alkalmazkodásokhoz való szabályokat is be tudok már tartani, sok körülmény változott meg az életemben. Az emberekhez is másképp állok. Mindent összevetve nagyon jó ez az új közösség, csak hát nem tudni mi lesz néhány hét múlva. Ez még a jövő muzsikája.

B E N