Autista gyermekek jogai

A szippantóörvény. Ha egy ember elvész ebben a gonosz világban, akkor a szippantóörvénybe kerül. Bárhol vagyunk, és elveszünk az örvény ott van és "éhes". 

Nemrég találtam egy cikket, amely kissé felháborított engem.

A címe: „Iskolába küldenéd autista gyermeked? Buszozz órákat!”

A cikket ezen a linken érhetitek el:

http://index.hu/belfold/2017/05/08/autistak_iskolaba_jaras_abcug/

Sajnos egyáltalán nem meglepő hogy a „problémás” gyerekekkel komolyan kiszúr az élet, és nemcsak az oktatás terén. Pedig a tanulás létfontosságú dolog egy ember életében. Így fog felnőni, érettebbé teszi a sok tudás, amit magába szívhat. Nem egyszer hallottam tanári továbbképzésekről. Régen rossz, ha egy vidéken élő család nem tudja közeli suliba járatni autizmussal élő gyermekét, mert nem kap megfelelő oktatási fejlesztést. Én úgy gondolom, hogy ez hozzáállás kérdése. Tapasztalatból írom, hogy nagyon sok tanárt abszolút nem érdekli, hogy a diák autizmussal él. Persze nem minden tanár olyan. Akadnak köztük rendes, segítőkész pedagógusok. Azonban az a tanári réteg, melynek nincs türelme, vagyis nem akar türelmes lenni a gyermekhez, mert legbelül megveti, hülyének tartja a diákot, sajnos könnyedén megpecsételi az adott gyermek életét, melynek komoly következményei lehetnek a jövőre nézve és ez totál szétszakíthat egy egész családot is. 

2000-ben a biológia tanárnőm szándékosan buktatott meg abban a suliban ahova jártam. Szívtelenül közölte a nővéremmel, hogy én nem vagyok iskolaérett és csoda, hogy a 6. osztályig eljutottam. Abban az időben én még nagyon gyerek voltam, 14 éves. Másképpen láttam az életem. Egy iskola lemondott rólam, nem érdekelte mi lesz velem. Más ehhez hasonló élményben is részem volt, írtam ezekről korábban. Aztán jött az esti iskola és megcsináltam az érettségit! A középiskolai évek alatt nagyon sokat fejlődtem szellemileg és sok tudást halmoztam fel.

Nem volt igaza annak a rosszindulatú biológia tanárnőnek! Képes voltam megcsinálni az érettségit! A középiskola ahova jártam 2008-2013 között türelmes, normális volt. Tudtam fejlődni, esélyt kaptam! Tudták, hogy autizmussal élek! Az esti tagozaton felnőttek voltak, és ez is könnyebbé tette a dolgom!

Minden gyermeknek kötelező a tanulás és egyenlő esélyek járnak nekik! Nem szabad különbséget tenni jó és rossz tanuló között! Minden diáknak vannak nehézségei! Egy tanárnak tudnia kell azt, hogy az autizmus sajnos bárhol lecsaphat. Egy család attól rettegjen, hogy a gyermeke „normális” legyen, mert ha nem akkor a társadalom nemcsak a gyereket, de a szülőt is földbe fogja döngölni? Ez normális viselkedés?! Nem! A sok hülye és primitív NT-s (NT: Olyan emberek, akik nem élnek autizmussal) fizikai és lelki bántások helyett inkább segítene azokon, akik rászorulnak! Egy tanár azért van, hogy fejlessze a diákjait még akkor is, ha éppen az egyik, vagy esetleg több autizmussal él! Ők különösebben igénylik a fejlesztést. Nagyon sok autista okos, sok esetben előrehalad diáktársaiktól. Olyan érték van bennük, amelyeket bármilyen NT-s diák, vagy felnőtt megirigyelhet! Ez az érték vesszen el csak azért, mert az autizmussal élő néhány diák kifogott magának egy előítéletes tanárt?! Vannak gyengén teljesítő autisták is, de tapasztalatból írom, hogy ki lehet hozni belőlük a legjobbat. Mindehhez bátorítás és türelem szükséges! Minden városkában fejlesszék úgy a tanárokat, hogy ne kelljen több órát autózni, vagy buszoznia a gyereknek, hogy iskolába járhasson! Ez megviselheti a gyermeket és a szüleit. Egy rossz hozzáállás nagyon komoly kárt okozhat! Senki se akarja megváltoztatni az autista gyerekeket, mert ezt eleve nem lehet és még elvárni sem! Nem kell mindenkinek megfelelnie a másik személyeknek, mert túl sok elvárásuk van. Léteznek autisták, melegek és sok egyéb mássággal rendelkező személyek.

Aki lemond egy autista gyerekről, azzal megfosztják a jogaiktól, az esélyeiktől és csak vegetáló, szellemileg leépült emberekké válnak, akik felnőttkorukra reménytelenül bolyonganak majd ebben a gonosz és pénzéhes világban. Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténjen! Nem szabad feladni a küzdelmet!

BEN