ÚSZÁSHALADÁS (2023.06.13.)

Egyre jobban élvezem az úszást! Egyrészt mert vízben lehetek, másrészt mert nem erőltet meg. Vannak azonban hibáim, melyeket nem tudok észrevenni. Vados Bence, az oktatóm nagyon rendes és türelmes ember. Ez hatalmas segítség nekem, mert csak így tudok rendesen figyelni. A lábtempómmal továbbra is akadnak kisebb gondok, de ahol tudok, javítok. Egy az örök bajom. Mielőtt egy gyakorlatba kezdek, a rendes levegővétel megtörténik ugyan, tempózás alatt 3-4 másodperc után ki kell engednem a levegőt, majd a fejem a vízből ki kell engednem és újra lélegezni. Ez nem megy! Ha gyorsan veszem, a levegőt elsüllyedek. Hiába mozgatom mindkét lábam. Bence mondta, hogy van, amikor leállítom a lábaimat. Nem veszem észre! Ilyenkor üt be az auti ménkű. Több dologra kell egyszerre odafigyelnem, ami nem megy nekem! Bence mondta, hogy az úszás olyan sportág hogy bizony sok minden számít, sok koncentráció szükséges. Bence nem vette észre, de belül pánikba estem. Imádom az úszást! És szeretném rendesen megtanulni! Már lassan azon is elgondolkoztam, hogy biciklizhetnék is valamikor. De arra lelkileg fel kell készüljek. Vannak dolgok, amelyeket eddig nem sikerült megtanulnom, mert túlságosan féltem tőlük. Édesapám annyiszor szerette volna, ha bicajra ülök, de nem mertem neki elmondani, hogy mennyire félek attól hogy leesek róla. Az autizmus olyan dolgokban is akadályoz, melyeket egy átlagos „normális” ember gond nélkül meg tud csinálni. Nem akarom feladni a küzdelmet! Ott van a sok nehézségem mellett egy olyan állapot, ami külön nagy falat. De erről nem írhatok, és nem beszélhetek a neten, mert az gyengeségnek minősül. És tudom, hogy a világhálón sok a troll, akik csak arra lesnek hogy kinek miben árthatnak.

Bence mondta, hogy nyáron kissé átalakul majd az úszásrendünk, de ezeket majd utólag fogjuk átbeszélni. Még nem tudjuk pontosan, hogyan lesznek óráink. Egy biztos. Mátéval és Victorral külön elmegyünk úszni. És ők is segíteni fognak majd a gyakorlásban.

BEN