ISTVÁN ÁS ÉN (2023.06.10.)

István barátom és én kisebb szünet után ismét találkoztunk. Volt néhány személyes problémánk és idő kellett, hogy leülepedjen bennünk a feszültség. De szerencsére nem volt baj, meg tudtuk beszélni a dolgainkat. Sok mindent kellett tisztázni, de ezekről nem írhatok részletesen a neten. Ez is olyan dolog, ami kizárólag kettőnkre tartozik. Csupán egy dolgot oszthatok meg. Én nem vagyok az a bulizós alkat. István szereti az éjszakai életet, szeret sokáig bárban lenni. Én nem annyira. István nem nagyon ismeri sajnos a pesti élet sötét oldalát. Amikor leszáll az éj, akkor elindul egy ún. bűnözési hullám. Főleg hogy most beköszöntött a nyár,még aktívak az ilyen esték. Akárcsak a Terror éjszakája című thrillerben, amit sokszor láttam már. De az Amerikában játszódik, és a film bemutatja az éjszakai élet borzalmait. Azt az életet, ami napközben nincs vagy csak éppen zárt ajtók mögött zajlanak az események.

Még 2007-ben történt meg velem az, hogy mikor István kórházban volt az asztmája miatt akkor abban az időben ismertem meg egy fiatal lányt, aki nagyon korán lett terhes. Kedvenc sorozata volt a Luna, az örökösnő (Luna La Heredera). Én akkor számítógépről vettem fel a sorozatot. Az első telenovella volt, amit felvettem. A lányt Szilvinek hívták és Békásmegyeren lakott. A kisfiával és az élettársával élt. Akkoriban átmásolta tőlem a sorozat részeit és hálából meghívott engem a születésnapjára. Ott volt a baráti társasága. Nem voltam hozzászokva akkora alkohol mennyiséghez, mint amennyit aznap késő este ittam. Szilvinek egy hobbiboltban vett hold alakú medált vettem amely Lunának is volt a sorozatban. No Mercy ment CD-n és mindenféle itallal kínáltak. Nem igazán akartam inni, mert már akkor nehezen bírtam az alkoholt. Igaz hogy évekkel korábban enyhe likőröket fogyasztottam, hogy a Tüskevárban történő rossz dolgokat elviseljem, de azok pancsolt szarok voltak. Szilvinél whisky, sör, bor és erősebb italok is voltak. Mindenfélét összeittam. Ugyan nincs bizonyítékom, de szerintem kábítószert is kaphattam mert hallucinálni kezdtem. Nem tudtam magamról, erősen szédültem és forgott körülöttem a világ. Roppant késő este volt és féltem. Ott a Szilvi lakásában borzalmas állapotba kerültem. Emlékszem, hogy a HÉV-vel indultam haza és a Margit hídon dülöngélve sétáltam le. Emlékszem még a híd nem volt felújítva és nem volt olyan dísz kivilágításos, mint ma. Attól féltem komolyabb bajom esik és néha elestem. 4-5 koktélt ittam. Emlékszem, hogy csodának számított mindaz ahogy hazaájultam. El is vesztettem az eszméletem mikor a kisszobámban felkapcsoltam a kislámpám. A kora hajnali órákban tértem magamhoz. Hánytam is elég sokat és tudtam, hogy aznap meglátogatom Istvánt. Elég rosszul voltam, de be akartam menni a barátomhoz hogy mellette legyek. Istvánnak elmondtam mindent, de ügyesen eltitkoltam előle mennyire pocsékul vagyok. Erős hányingerem volt aznap mikor másnaposan meglátogattam. Azóta komoly félelmeim vannak a késő esti élettel kapcsolatban. 2013-ban, 14-ben és 2020-21-ben ismét kipróbáltam az éjszakai életet, mégsem vált be. Nem érzem biztonságban magam késő este Budapest utcáin. Egyrészt a metrók, villamosok és a buszok 10-15 percenként járnak, másrészt sokszor berúgott fiatalok hevernek szanaszét. Olyan fiatalok, akik közül vannak családosak, de akadhat közöttük árva vagy félárva. Ilyenkor eszembe jut Lujzim és Gömbim. Remélem nem fognak ők is erre a sorsra jutni. Ha tudomásom lenne erről a jövőben, megmenteném őket az esti élet borzalmaitól. Mert ez a mai világ veszélyes és kiszámíthatatlan. A Hunter sorozatban is megmutatják milyen a kemény éjszakai élet, de a 80-as években.

Istvánnak megmutattam a felújított 3-as metró Nagyvárad és Lehel téri megállóit. Fotózkodtunk. Istvánnak legjobban a Nagyvárad tér tetszett. Készítettem néhány extra képet is. Valamikor a 2-es metrós galériát tervezem frissíteni. Ott sok minden van, amit pótolni kell még.

Istvánnal a metrózás után elmentem szkennelni, majd a Fekete kutya bárba siettünk. 10 évvel ezelőtt voltam ott először még a Mozaik közösséggel. Aznap ismertem meg Lacit. Arra is emlékszem, hogy hol ült.

Üres volt a bár, de sok asztalt foglaltak le, mert aznap este 21:00-től az M4 sport műsorán focis közvetítést tartottak. Istvánnal a bárban beszéltük meg a gondjainkat. Megegyeztünk, hogy 21:30-ig tartjuk meg a találkozóinkat majd utána elmegy máshova egyedül. Nem lehetek önző vele szemben. Nagyon sok otthoni és munkahelyi problémája van, de ezekről sem beszélhetek, mert nem vagyok felhatalmazva rá. A Fekete kutyában ettem egy Nachost. Isteni az a mártogatós. Salsa mártással kértem. 

Háromnegyed 9 előtt már megjelentek a szurkolók és Istvánnal elmentünk. Arra gondoltam, hogy megmutatom neki a Nemzeti Színházat kivilágítva. A Boráros térről HÉV-vel mentünk oda. Adásrészleteket is csináltam. Megjelentek a Nemzeti Színház pókjai is.

Istvánnal a Zikkurat tetejére mentünk ahol egy család élvezte a kilátást. A kilátóról egy rövidke tűzijátékot is láttunk, amit külön felvettem videóra.

Miután a család elment Istvánnal gyönyörködtünk a Nemzeti Színház aranyló esti fényeiben. Istvánnak tetszett a hely. Mondtam is hogy az Orczy kert mellett a Nemzeti Színház és környéke a második kedvenc helyszínem.

Istvánt elkísértem a 24-es villamosig. Előtte megkóstoltam a Snickers jégkrém pálcikás változatát. Finom volt, de a fagyis verziónak a szeletes formáját szeretem. J Mindent ki kellett próbálni, hisz ami új íz azt feltétlenül megkóstolom.

22 óra után értem haza. Jó is volt ez, mert egy jóleső zuhanyra vágytam és egy Hunter epizódra. Szeretem, ha a csendes szobámban meggyújthatom az illatgyertyám és bekapcsolhatom a sorozatom. Ez nekem a szórakozás. Nem vagyok bulizós alkat. Nem nekem való világ ez. Lehet, hogy egy külső szem, olvasó unalmas embernek tart, de nehezen viselem a zsúfolt, zajos helyeket. Mikor Victornál vagyok akkor tőle 20:30 és 21:00 között jövök el. Néha lekísér a buszmegállóhoz. A busz pedig egyenesen hazahoz. Mikor világosabb van akkor természetes, hogy tovább maradok ki este. Mert akkor nagyon hangulatos az égbolt. De amikor tél van és nagyon hideg akkor már olyan 17-18-kor szeretek begubózni, mint egy csiga a csigaházában. A késő esti élet olyanoknak való, akik elviselik és élvezik ezt a hangulatot. Van, amikor sötétedés után néha elmegyek sétálni a Nemzeti Színházhoz. Ugyanis akkor felkapcsolják a hangulatvilágításokat. Volt néha olyan eset, hogy a Boráros térnél a mekiben vettem sajtburgert és nagy sültkrumplit és a színháznál megettem. A kutya se zavart engem.

Istvánnal jövő hónapban elmegyünk autókázni és folytatódnak a közös utazásaink egészen őszig. J

BEN