Először úgy volt, hogy novemberben jelenik meg Pablo Alborán új lemeze, de a Warner kiadó sajnálatos módon kitolta december 11-re a megjelenés időpontját. A kiadó nem gondolt arra, hogy lehetnek olyanok, akik külföldről rendelik meg a lemezt. Ma, január 4-én meglett az új Alborán album, a Vertigo, amely magyarul szédülést jelent.
Én a CD-s deluxe változatot vettem meg, amely egy doboz, benne 10 képeslappal, CD-vel és egy maszkkal.
Persze van szuper deluxe verzió 30 ezerért, amely nagydoboz. Benne a bakelitlemezes változat, CD és a képek nagyított verziója egy naptárral, kitűzővel és persze maszkkal. Nekem elég volt CD-n a kisebb képekkel. A 10 képeslap nagyon tetszik nekem. Kár hogy a Prometo című előző albumból nem a boxos változatot vásároltam meg.
Ezek a képek nagyban kaphatóak a bakelit csomagban. Maga az album ¾ osztályzatot érdemel. Tetszett nekem, 2x is meghallgattam, bár jobban tetszett nekem az előző lemez, a Prometo. Még október végén, mikor azt hittem novemberben jelenik meg az új album akkor megrajzoltam a Vertigo magyar reklámplakátjait.
Ezek a rajzok nem lesznek kinyomtatva, hanem betűzöm őket majd az újságomba. Olyan jó érzés volt fogni a díszdobozt. Kicsit emlékeztetett a 20 éve meghalt Zámbó Jimmy albumaira, ahol sokszor gravírozva voltak a dalcímek a borítóján. A CD tokja is tetszett. Matt, belül van egy vágott V, vagyis Vertigo jelzés. A CD füzet nagyon gazdag képekben. Ezek azok a fotók, melyeket a youtubeon is láttam a zenék alatt. A CD füzet picit kellemetlen szagú, de a toknak hasonló az illata, mint a Phil Collinsos Rhino kiadványoknak.
Kedvenceim az albumról a Corazón descalzo, amely második főcímdala a tavalyi Noelia című sorozatomnak. A másik kedvenc pedig a Hablemos de amor.
Voltak persze pörgösebb dalok is, melyek azért tetszettek nekem, mert hangulatosak voltak. Félő azonban, hogy Pablo Alborán is elköveti majd azt a hibát, amelyet egykor Enrique Iglesias. Most még van romantikus oldala a zenei világának, de egy nap lehet, hogy ennek vége szakad és teljesen át fog állni a pörgős dallamvilágra. Persze ez csak egy elmélet, majd pár év múlva kiderül igazam volt e vagy sem.
Víz
és víz között
Engem lenyűgözött a Vertigo borítója. Az a piros zöldes vízvilág, ahogy Alborán kibújik belőle. Olyan érzésem volt, mintha Alborán egy víz alatti világban sétálna, ahol egészen másképpen zajlik az élet, mint a felszínen. A kétféle színes vizes vízvilág pedig egy átjáróra is emlékeztetett. Mindig beindul a fantáziám, amikor egy borítót nézek és elkezdem elemezni, mintha valamilyen irodalmi mű lenne. Régen a fotóklubban volt is ilyen házi feladat. Azóta nagyon szeretem folyamatosan elemezni azt, miért választották az énekesek azt a borítót, ami megjelent. Nekem azt mondta egy ismerősöm, hogy nem minden esetben az énekes dönt a borítóról, hanem maga a kiadó. Többféle képet készítenek az énekesekről és egy lesz utólag a befutó. De ez már egy másik történet. A Hablamos de amor című dal elején, mintha a víz alatt menne a zene. Enyhén ijesztő, de csodálatos hangzás volt. A lemez különlegessége az is, hogy nemcsak zene van benne, de pár másodperces szöveg. Úgy kezdődik, hogy az énekes a vízbe ugrik és ezt a hangzást felveszik. Gondolom ezt nyáron csinálták. Ez az utazás a víz alatti világba, egy víz alatti „metropoliszba”. Csak lássuk a CD füzetet mennyire szép képeket tartalmaz.
Pablo Alborán új
albuma megtalálható a spotify-on is:
https://open.spotify.com/album/3rMqrzAwB0tLlsA9Zrd46L
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.