TRANSZFESZT: A TRANSZ KULTURÁLIS ÉS KÖZÖSSÉGI FESZTIVÁL MEGNYITÓJÁN

Néhány hónapja csatlakoztam egy új közösséghez, a Támponthoz, ahol transznemű emberek vannak. Az egyik vezető meghívott engem egy megnyitóra, ahol sok érdekes ember volt jelen.

Aggódtam, ugyanis 18 óra előtt 15 perccel egy nyomtatásra vártam a Minicopyban. Nagyban zajlik a zenei képeskönyvem első kötetének utolsó oldalainak munkái. A gép valahogy nehezen nyomta ki az etikett lapokra a könyvbe ragasztandó képeket. 18:50-kor azonban sikerült és miután fizettem, rohantam az Allee-ba. Elég kellemetlen lett volna, ha nem jelenek meg időben. Szerencsém volt, mert a Támpont vezetői ott voltak a mozinál, én pedig megnyugodva és kifulladva csatlakoztam. A megfázás utolsó pillanatait élem meg, a köhögést. Bementem az Allee mozijába. Még sosem voltam ott korábban. Elég sok új filmet reklámoznak. Az Aladdin filmes változatának plakátja már látható. Meg fogom majd nézni. A moziban kínáltak minket abból az új étcsokis Milkából. Ízlett!

 

A 12-es terembe érve sok embert láttam. Felmentem a legfelső sorba és megnyugodtam mikor már ültem. Elkapott egy korábbi emlék, mégpedig a 2017-es filmszemle, amiben a Hullámvölgy rövidfilmem mutatták be. Tisztára olyan volt a hangulat, mint akkor.

A Transzfeszt megnyitó kb. negyedórás késést követően indult el. A vezető, Orbán Tina Kolos mondott beszédet. Őt követte Kempf Zita, egy újságíró, majd egy előadóművész, Novák Angela, akiről sosem hallottam korábban. Till Attila, aki a TV2-ből ismert ő is tartott egy beszédet, de ő rövid volt. A beszédek során kiderült, hogy miért is jött létre ezt a fesztivál. A transzneműek szociális helyzetére akarják felhívni a figyelmet. Rengeteg szó esett a társadalmi különbségekről, a kirekesztettségekről. E szavakat hallgatva eléggé felkavarodtam. Ültem a moziterem legfelső sorában, láttam transznemű embereket, akiknek rosszabb a helyzete, mint nekem, vagy bárki másnak. A transznemű embereket sajnos sokkal többen támadják. Hogy miért? Mert más testben élnek. Egy transznemű lány fiú testben, míg egy transznemű fiú lány testben él. Olyan ez, mintha börtönben élnének. Ez nem olyan, hogy lehet rajta változtatni. Ez nem nevelés hibája, hanem születéskor történik valami olyan, ami ebbe a helyzetbe hozza a másikat. Ilyen a melegség, autizmus. Nincs magyarázat arra, hogy miért van ez, az, amaz. Néhány hete egy Támpontos önsegítő alkalmon megismertem egy 19 éves lányt, aki fiú testben él. Színt vallott, és mindenét elvesztette 16 éves korában. Szülei kidobták az utcára, mint egy szemetet. Szülő az olyan, aki ilyesmit tesz a saját gyermekével? Főleg akkor, ha nem tehet róla? Miért baj az, ha valaki önmaga akar lenni? Mit számít egy olyan társadalom véleménye, aki így is, úgy is megjegyzést tesz másokra. Ha nem elfogadó és egy megfelelési mókuskerékben él? Mert másokat könnyebb kipécézni ahelyett, hogy magukba néznének! 

Volt egy filmes vetítés is, de azon már nem maradtam, viszont meghallgattam a transznemű zenés előadást.

Nagy hatással voltak rám a megnyitón elhangzottak, így jobb volt elmennem. Nem sokkal később egy Támpontos taggal találkoztam, aki látássérült és az újságírónő támogatta. A 4-es metrót keresték. Felajánlottam, hogy a látássérült férfit elkísérem. A Kálvin térig mentem vele. Tud egyedül közlekedni, csak nem találta a metrót ismeretlen helyről. A Kálvin térről elmentem megnézni a 3-as metró felújított állomásainak bejáratát, melyekről bővebben a következő cikkben írok.

B E N