Folyamat

A Támpontban megrendezésre került egy speciális művészetterápiás foglalkozás, amelynek során vízfestékkel foglalkoztunk és mindenki, aki részt vett nagyon jól érezte magát. Még én is.

Épp időben 16 órára értem oda a Támpontba. Előtte egy 1976-os Genesis albumot kerestem Budapest még meglévő lemezboltjaiban. Sajnos nem találtam, így utólag meg kellett rendelnem. Phil Collins életrajzi könyvét jelenleg olvasom és kedvet kaptam a Genesis korábbi lemezeihez.

A rajzos foglalkozás megkésve, 16 óra után kezdődött. A foglalkoztatónkat a rapid randi alkalom során már volt szerencsém megismerni. Vízfestékkel dolgoztunk a foglalkoztatón. Rendes, sima papírra kellett először ecsetvonásokat végezni, majd pedig rendes vizet kenni a papírra.

A vízzel bekenés során ábrát, alakzatot kellett csinálni, amelybe utólag vízfestéket csepegtettünk. Gondoltam hát, hogyha már ez a feladat, akkor a BN logómat megcsinálom ilyen formában. J Jól sikerült. Mosódtak a színek rendesen. Lehetett festegetni mást is. Volt, amelyeket úgy elrontottam, hogy inkább nem fotóztam le. Nem volt rá alkalmas. Valaki pöttyöket csepegtetett és gondoltam én is megpróbálom. Persze a kezem, a pulcsim és a nadrágom festékes lett, de csodásat alkottam:

Eszembe jutottak azok a drága bakelit lemezek, melyeknek ugyanilyen a külseje, persze másfajta színeket is felhasználnak. Nemrég megnéztem egy olyan videót, amelyben sokféle színsellak golyócskákat öntenek az olvasztóba, hogy azokat „sütivé” alakítsák és hanglemezzé nyomhassák őket. Álomszép darabok készültek. J

Miután a festős résznek vége lett meg kellett száradnia a munkáinknak. A foglalkoztatás első részének végén, szünet előtt be kellett adni a „festményeket”. A BN logósat és a pöttyöset nem adtam oda, eltettem. Olyanféle vízfestékkel dolgoztunk, amely még az általános iskolában volt nekem. Az hogy gombos a vízfesték attól még nem baj, de ha egymás alatti nyitogatós az már nem annyira jó, mert sajnos rossz tapasztalataim voltak e téren. Volt, hogy anno beragadt, és amikor nagy nehezen az alsó, vagy a középső sort ki tudtam nyitni akkor a színgombok eltörtek és kiestek a helyükről.

A 2. részben az volt a feladat, hogy filctollal mások rajzait folytassuk. Bele kellett rajzolni más munkáiba. Ez eléggé zavaró volt számomra, de megcsináltam. Azért zavart, mert én a saját rajzaimmal szeretek foglalkozni, máséba pedig nem szeretek belerondítani. A helyszínen rendelkezésre álltak filcek. Volt, amit használtam, de leginkább a sajátjaimmal dolgoztam. Az alkalom utolsó félórájában Folyamat címmel alkotni kellett valamit.  Én a gyógyulásom folyamatát vetettem A/3-as akvarell papírra. Nagyon szép papír. Öröm volt dolgozni rajta:

Ezüst ragasztószalaggal készítettem el az utat, amin járok. Az alsó maradék részt fekete alkoholos filctollal színeztem be. Az utam rögös, ragadós, de jó úton haladok a gyógyulásom felé. A rajzot akár 3 részre is oszthatom. Az elsőben egy villámlás során keletkezett kitörött fa van. A villámlás az ún. bántó időszakomban, a hullámvölgyes, mély depressziós, nem elfogadós időszakom szakasza. A kitörött fa egy rom, amelyet hátrahagytam. A kapcsolataim szétszakadását is ábrázolja, hisz a fának ágai vannak, ami egy kapcsolatrendszert szimbolizál. Most a középső szakasznál, az enyhülés részében állok. Esik az eső és elvonult a vihar. Mint egy dühkitörés utáni állapot, amely átmegy sírásba. Az esőt sokszor a sírás szimbólumának tartom. Tudom, hogy Isten velem van és segít. Bíztat, ahogy sokan mások abban, hogy minden menni fog. A zene is nagy segítségemre van, mert az is komoly erőforrás. Ugyan messze van a cél, de mintha látnám a gyógyulás végállomását. Egy egészséges új fa, új kapcsolatokkal, egy viharmentes közegben.

Mindenki egyedit alkotott és beszélnünk kellett a műveinkről. Nem nagyon akartam részletes lenni. Csupán egyetlen percet szántam rá. A szavakat sokkal inkább a cikkemre tartogattam. Nem hoztam haza a rajzot, otthagytam a Támpontban ajándékba.

Nagyon tetszett nekem ez az alkalom, ám a vízfestékekkel nem vagyok annyira jó barátságban. Korábban festettem ilyenekkel, de rájöttem, hogy eléggé nehéz velük a munka. Ráadásul nyomot is hagy sok esetben. Én maradok a lakk, normál filctollaknál, az arany és ezüst ceruzáknál, valamint a porpasztellkrétánál. Az egyik résztvevő az alkalmon elárulta, hogy ő is járt művészetterápiás csoportba és megtetszett neki a porpasztell. Olyannyira hogy vett egy nagy dobozzal, ami majdnem tízezer forintjába került. A porpasztellkrétával történő rajzolás után hajlakkal kell lefújni a rajzunk, hogy összefixálódjon. Legközelebb is részt veszek ezen az alkotói csoportban, mert hasznos és sokat újat is lehet tanulni. A foglalkoztatónak volt egy mondata, amely nagy hatással volt ránk: Mindenki tud rajzolni, és amit papírra vetünk ugyanolyan szép, mert egyrészt saját munkánk, másrészt képesek vagyunk használni a rajzeszközöket. Még a nyaktól lefelé lebénult emberek is, akik a szájukkal készítik el a műveiket. Egy rajz, vagy festmény bármilyen is, van mondanivalója.

B E N