A zene valódi értékei, avagy a zene legyen mindenkié!

Mikor kicsi gyermek voltam akkor még a bakelit lemezjátszók kora volt. És ahogy egyre nőttem a CD-k korszaka következett. Zenei kazettákat 2000 nyarán kezdtem vásárolni. Elsőként Natalia Oreiro első albumát. Aztán jött a többi. Tizenéves koromban Budapesten, számos helyen volt CD és kazetta üzlet ahol még aranyárban voltak a filmes és feliratos dvd lemezek, melléjük a filmes és zenei vhs kazetták. Egy filmes újdonság pontosan ugyanannyiba került, mint most egy friss dvd film. Zenékből rengeteg választék volt CD-n és kazettán. Nemcsak a belváros üzleteiben, de a plázákban is. Kétboltnyi lemez, kazetta, poszterek és dvd lemezek sorakoztak a kellemesen illatos és kissé sötétes zenei boltokban. Volt olyan üzlet ahol drágán, de akadt olyan ahol kedvező árakon lehetett zenét vásárolni. Kamaszként nagyon szerettem bemenni ilyen helyekre, böngészni a sok zenei CD és kazetta között. Aztán ahogy fejlődött a technika és az internet adta lehetőségek akkor a zenei üzletek java bezárásra lett ítélve. Kedvencem, a Music Store CD bolt 2010-ben zárta be kapuit, amelyet nagyon sajnálok, mert olyan szépen be volt rendezve az egész üzlet és a belső színek is lenyűgöztek. Ott ritkaságokhoz tudtam hozzáférni nagyon jó árakon. 

 Az egykori Music Store a Mammut 2. alagsorában

Ma ha elsétálok az egykori helyszín mellett rossz kedvem lesz. Ugyanez a helyzet a mai plázákkal is. A Média Markt ugyan árul zenéket és az Alexandra könyvesbolt is, de velük az a baj hogy nem olyan változatos a zenei kínálat, mint a nagyobb CD boltoknak. Az Alexandra könyvesboltokban mintha megállt volna az idő. A zenéket nem nagyon árazzák le, sőt kifejezetten drágán adják az album életkorától függetlenül. Az egyik ilyen üzletben rábukkantam egy Thalia CD-re, ami majdnem hatezer forintba kerül és a tokja eléggé viseltes. Eljárt felette az idő. Ha megjelenik egy zenei CD, DVD vagy akár filmes termék egy bizonyos idő elteltével kevesebbe kerül, aztán vagy teljesen leárazzák, vagy éppen egy tekintélyes összeg ellenében bocsátják áruba. Manapság szinte alig vesznek az emberek zenét. Hogy miért? Mert javarészt letöltik, vagy éppen a youtubeon hallgatják, illetve az új zenei weboldalon, a Spotify-on. Én szeretek a youtubeon zenét hallgatni, de olyan vagyok, aki szívesen megveszi a lemezeket, mert nemcsak a tartalma, hanem a tokja, a borítója és a CD füzete miatt is. Ez olyan, mint egy nőnek az ékszer. Több mint 10 éve vettem meg a legtöbb zenei CD-t, amelynek nagy része ma már nem beszerezhető, maximum interneten és használtan. 30 évesen hiányzik az a korszak, amikor még nyitva álltak előttem a lemezboltok és mai napig is vidáman emlékszem vissza azokra az időkre, amikor megvettem egy CD-t, kazettát. Ha meglátok egy kedvező áron lévő albumot, akkor természetesen megveszem, ha lehetőség nyílik rá. Nemrég egy újabb Laura Pausini különlegességet vettem meg magamnak. A 2011-es Inédito című albumát amely deluxe verzióban volt kapható. Olasz és spanyol nyelven állt egy Média Markt polcán és mivel jó áron volt lecsaptam rá:

Magyarországon Laura Pausini albumait lehet ugyan kapni, de rövid ideig és olasz nyelven. Mégis láttam a fehér Grandes Exitos spanyol nyelvű kiadását egyszer a Mammutban, de később már nem láttam a polcon. 

Nemrég lehetőségem nyílt arra, hogy okostelefonon keresztül halgassak zenét. Megkértek rá engem tegyek fel számokat a kütyüre. Hát nem valami jó! Inkább MP3 lejátszón hallgatok zenét, mint mobilon. Különben sem vagyok oda az okostelefonokért. Mikor kazettákat hallgattam egy 2000-ben vett ezüst szürkés walkmenem volt, mivel az egykazettás magnóm tönkrement.  Számos kazettát hallgattam estéről estére melyeknek CD változatát a későbbiekben meg is vásároltam:

Nemrég lehetőségem nyílt arra, hogy okostelefonon keresztül halhassak zenét. Megkértek rá engem tegyek fel számokat a kütyüre. Hát nem valami jó! Inkább MP3 lejátszón hallgatok zenét, mint mobilon. Különben sem vagyok oda az okostelefonokért. Mikor kazettákat hallgattam egy 2000-ben vett ezüst szürkés walkmenem volt, mivel az egykazettás magnóm tönkrement.  Számos kazettát hallgattam estéről estére melyeknek CD változatát a későbbiekben meg is vásároltam:

Volt, hogy amikor véget ért egy kazetta akkor kezdtem elölről. Annyira jó volt. Mintha egy finom ételt ettem volna. A CD-k vásárlásával jobb volt, mert azt nem kellett tekerni. Egy volt a baj velük. Annak idején, hogy némelyik drága volt. Egy kazetta fele annyiba került, mint egy CD. Manapság a legtöbb lemez 2-3 ezer forintba is kerül, amelyek korábban drágák voltak. Néhány éve újra gyártanak bakelit lemezeket. Hogy vásárolják e őket nem tudom, de minden Média Marktban lehet belőlük kapni. Az áruk szintén változó és persze attól függ mennyi nagylemezes egy album. Érdemes tudni azt, hogy egy audió CD 74 és 80 perces zenei anyag tárolására alkalmas. Gyártottak már olyat is, ami 90 perces volt, de mikor arra akartam írni zenei válogatást akkor csak 80 percet engedélyezett. Különböző típusú lemezek vannak, amelyekről érdemes mindenkinek tudni:

SP: Kislemez, Standard Play (2 dal fér rá) CD-k esetében az ún. maxi, vagyis singolo. Sok énekes így ad ízelítőt az új albumaiból. Mivel a bakelit kétoldalas így egy oldalon 1 szám van. A másikon pedig szintén 1 dal. Akadnak olyan kislemezek, amelyeken extra dalok is vannak, melyeket a nagy lemezre nem tettek rá.

EP: Középlemez, Extended Play (4-5 dal fér rá) Ugyanilyen album Sin Bandera tavaly megjelent lemeze az Una Ultima Vez.

LP: Nagylemez, Long Play (10-12 dal fér rá) Egy bakelit lemezre nem annyi zenei anyag kerül, mint egy audió CD-re. Egy 60-70 perces zenei album így 2 bakelit lemezre fér csak.

Jómagam én is vettem néhány bakelit lemezt antikváriumokban és nagyon kedvező áron jutottam hozzájuk. Kazettákat már nem gyártanak. Már a videókazetták kora is lehunyt. Csak egyféle típusú üres vhs kazettát árusítanak és már 2x annyiba kerül, mint 10 évvel ezelőtt. 

A zenének nagyon komoly értéke van és ezt nem pénzben kell mérni. A zene egyike világunk éltető elemeinek, amely nemcsak táplálja a lelkünk, de komoly befolyással van az életünkre. Szép és sokszínű. Ahogy azt már korábban írtam manapság már minden a pénzről szól és ez sajnos a zenei világot is keményen fertőzi. Egy adott zenei kiadó, ha nagyon drágán árul egy albumot, akkor nem valószínű, hogy az ember megveszi. Mindössze azért mert egy rendes zenei album nem ér több ezer forintot. Ha 2 vagy 3 korongot árulnak 4-5 ezerért, akkor már megéri. Nálunk Magyarországon, sajnálatos módon a latin zenei CD-ket egyáltalán nem forgalmazzák. Még Enrique Iglesiasét sem, pedig annak idején árulták a spanyol nyelvű lemezeit. Nem az énekesek döntik el, hogy mennyibe kerüljön az adott albumuk. Ebben sajnálatos módón a kiadójuk határozza meg az összeget. Volt, hogy én is osztottam meg zenét a youtubeon, de néhányat letiltottak szerzői jogok miatt. Én egy percig sem állítottam azt, hogy enyém dal, csupán feltöltöttem. Igaz, nem volt rá engedélyem, de mégis olyan lekezelő üzenetként jött a felszólítás. Mintha elloptam volna valamit. Ez rosszul esett nekem. Az pedig régen rossz hogy egy hétköznapi emberrel ezt megteszik a kiadók. Ugyanez van a sorozatokkal is. Nekem semmilyen anyagi hasznom nincs a feltöltésekből. Én pusztán örömöt szeretnék okozni annak, akik a youtube-on szeretnek zenét hallgatni. És régen rossz hogy képesek megalázni a másikat azok, akik a zenéket forgalmazzák. Kodály Zoltán azt mondta egy idézetben: 

Legyen a zene mindenkié!