A kis kedvencek titkos élete (vélemény)

Ma sikerült megnéznem a júliusban bemutatott rajzfilmet a Sugár moziban. Régóta szerettem volna megnézni, mert tetszett a története és nagyon aranyosak a mese szereplői is. Egy kiskutyáról, Maxről szól, akire leendő gazdija a fiatal Katie egy nap rátalál egy kis dobozban. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok lesznek. Max pedig nagyon ragaszkodni kezd Katiehez. Egyik nap a fiatal lány egy nagyobb és szőrösebb kutyussal érkezik haza akit Dukenak hívnak. Max féltékeny lesz az új „tesójára” és egy nap a sors úgy hozza, hogy mindketten elkeverednek és elkezdődik kalandos útjuk, ami egy idő után összehozza a két kutyust. Sajnos összetűzésbe kerülnek Hógolyóval, a gonosz fehér nyuszival, aki bandájával üldözni kezdi őket. Max és Duke közben összebarátkoznak, bejutnak a virslis gyárba, ahol teleeszik magukat. Dukeról kiderül, hogy volt korábban gazdija. Egy idősebb férfi, aki jól bánt vele. Duke nagyon picike volt, amikor gazdira talált. Mélyen érintett a nagy és szőrös kutyus szomorú története. Kikerült abból a házból ahol otthonra lelt, hogy elkapjon egy lepkét, de a síntér elvitte és soha nem tudott visszamenni a gazdájához. Ahhoz az idős emberhez, aki örökbe fogadta és együtt ültek a fotelben, mellettük a karácsonyfa a kibontatlan ajándékokkal. Nagyon szomorú lettem ettől! Az az idős bácsi úgy halt meg, hogy sosem láthatta viszont kedvencét és ráadásul egyedül, bánatosan. Ez nagyon megviselt engem. Duke és Max elmentek a férfi házához, de megtudták, hogy meghalt. Érdekes történet. Már régen figyelem az új meséknél hogy mostanában beletesznek olyan elemeket, élethelyzeteket, amelyet egy kisgyerek még nem érthet meg. Véleményem szerint, ha mesét készítenek, akkor az legyen teljesen vidám és ne legyen annyira komoly. Mert a meséknek pont az a lényege hogy egy gyermek egy szép álomvilágot lásson. A komolyabb témákat akkor érdemes megismertetni vele, ha elég idős ahhoz, hogy megértse, mi miért van. Ami nagyon tetszett ebben a kis kedvencekben az, hogy Maxet szerették a körülötte élő kutyusok. Főleg az a fehér szobakutya, és a folyton kalandozó tengerimalac. Összefogtak az állatbarátok, hogy megtalálják Maxet és Dukeot. És a történet végül vidám befejezéssel zárult. Amikor a sintér üldözte és elkapta őket eszembe jutott az a borzalmas magyar film, a Fehér Isten, ami számomra az egyik legfelkavaróbb film volt. Mert akárhogy is vesszük a kóbor kutyák sorsa szörnyű! Bántalmazzák őket és ezt nem tudom elfogadni! A Fehér Istenben még részletezték is a brutalitást, amiről több szót nem is érdemes leírni. A kis kedvenceknél nem volt annyira felkavaró, mégis rosszkedvű voltam, amikor a síntereseket megláttam. És amikor Hógolyó, a nyuszi elmondta azt, hogy a cirkuszi gazdája kidobta, mint egy szemetet még a gonosz karakterrel is együtt tudtam érezni. Nem volt gonosz, csak elkeseredett. És a végén ő is gazdira talált! Sajnos akadnak olyan emberek, akik befogadnak háziállatot és egy részük úgy szabadul meg tőlük, hogy eldobja őket. Ez annyira igazságtalan! Én állatbarát fiú vagyok és szomorú arra gondolni, hogy hány magányos kutyus, cica és egyéb eldobott kisállat éhezik, fázik a hidegben. Sok ember bele se gondol ebbe! A kis kedvencek, de főleg Max és Duke sorsa boldog véget ért és ennek nagyon örültem. Főleg azért mert Duke új gazdit kapott és új otthont. Bátran ajánlom mindenkinek ezt a mesét, aki szeretne kikapcsolódni.